Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2003

2008.09.10

Az Isten csöndje

 

Megalvadt a jelen
Az Isten szakálla
Ráborult arcomra
És egész nap hajnal lett
Koravén őszi mesélés
Simul az árnyékokra
Akár a szél nevetése
Rohan, rohan a szél
Rohan a kedves
Arctalanul
Benőtt körmökkel
Torz alakkal, mit
A légellenállás vájt

Kikapartam a csöndet
A bőröm alól
Most már néha
Meg-megszólalok
Néha elhiszem azt is
Hogy elhiszem a jövőt
Vagy csak kóválygok
Részegen egy-egy
Fagyos hibiszkuszon
És arra várok
Hogy te is szólj egy szót
Hogy azért vágj közbe
Ha beszélek is
És hogy kopogj a szememen
Akár az éhség
Ami többet emészt
Mint amit lehetséges

Nem tudom hány óra
Hogy mit mutat az a kattogás
Ami pontosabb a szívemnél
Ami jobban folyik, mint a vér
És néha fájóbb, mint a halál
De kevésbé létezik, mint én

Karcog, csattog
Meg-megbomlik
Elernyed

Zsákokban mérem
A csöndedet
Már te sem bírod el
Csak én hurcolom
Évek óta
És beleszakadok
Beleszakadok
Néha belehalok
De aztán belém rúg
És újabb csöndmálhát
Rak a hátamra.
Azt hitted, nem bírom el?
Én elbírok mindent
Rosszabb vagyok
Mint a csiga
És szebb a szemem is
És a lábam is
És a lelkem hangosabb
Az utam pedig
Jelentéktelenebb
Te pedig jóval
Mellékesebb vagy
Mint egy
Egyszerű atomtámadás
Mert az nem létezik
De te igen
Hisz fáj a csönded
 
Az istenszakáll
Melegít
Betakar
Őszesen omlik
Kucorgó lelkemre
Mit suttogok
Az Isten fülébe?
Szavakat
Csöndeket
Álmokat
Gombokat
Tökéletest
Reménytelent
Bárgyú köszöneteket
Ő meg rám kacsint
Sodor egy cigarettát
És nevet
Nevet csacskaságomon
Hogy azt hiszem
Nem vagyok méltó
A reménytelenre
És a csöndre

Közelebb visz
Azt mondja, ne féljek
Majd elé áll
És mond pár szót
Az érdekemben
A Csönd pedig végigmér
Mellére szorít
S kifordítja nyakam

Most jó

Most valahogy
Olyan jó

Hallom a teremtés hangjait
Az ember szirénáját
A kígyó morcos
Villanyelvét
Sziszeg
És azt mondja
Ő sem több a
Teremtés végtermékénél
És nevet egyet
És nevetése
Semmiben sem különbözik
Az én Istenem nevetésénél
És már az enyém sem
És már a tiéd sem
És azé a kis kék madáré sem
Egyforma
Vagy ugyanaz

Ugyanaz

Nem várok rád többet
Kimászom a Csönd öléből
És eléd szaladok
Mint önmagamba
Befelé, mint a kés
Itt vagy

Mindenhol kerestelek
Magamban találtalak
S magamat is itt
Az Isten Csöndjében
A Csönd ölében
A nevetés könnyében

Szerettél végig?
Tudom

S azt is, hogy
Minden lokális jel
Valami őrületes csönd

2003. okt. 12. Budakalász

 

 

 

 

 

Dudorászás

 

Szárnyat növeszt most a csönd
Kotlik, kotlik néha zöld
Fölnéz kémlel kék eget
Hamu satnya lényeket

(Véget nem ér semmi ma.
Holnap mész a lagziba.)

Holló, holló, sárga láb
Piros hajnal arany ág.
Mesél erdő, zúg a láp
Véget nem ér semmi már

(Véget nem ér semmi már
Koccanjon a csöndpohár.)

2003. nov. 20. Budakalász

 

 

 

 

 

Ééén nem hiszem..

 

Ha a világ összes vallását
gondosan áttanulmányoznám,
és tökéletesen megismerném,
akkor sem hinném el,
hogy Isten
nem létezik.

2003. aug. 30. Budakalász

 

 

 

 

 

 

Énértem

 

Macskafejű szellemarc
Belém mered s szorít.
Halk vagyok, halk vagyok
Süket hal vagyok
Befogom üres fülemet
És sikoltok kettőt
Kettőt

Eloldalognék, de nincs miért
Nincs kiért
Nincs élettükör
Csak a legvégén
De akkor már mire megyek vele
Macskafejű szellemarc
Belém mered s rám nevet
Azt mondja, macskafejű szellemarc
Macskafejű szellemarc vagyok
És sikít

Sivít

Sikolt
Süket fülem tépkedem
És minden barátom
Templomba tér
És imát mormol

Énértem

2003. nov. 20. Budakalász

 

 

 

 

 

Ideje felnőnöm

 

Csatorna szagú félhomály
A nap néha korcsolyázik az ablakon
Majd elmállik az este
Elmélázó kezében

Mellém ül az éjfél
Dorombol

Ellustult skizofréniámat nézem
Megfakult, leveszem
Ideje felnőnöm
Ideje szeretnem
Ideje megtanulnom szeretni azt is
Aki szeret engem
Bár könnyebb azt, aki nem

Most némán fekszem az ágyamon
Kezemben forralt bor
Kilöttyen, lecsordul
Káromkodás
Majd visszafekszem, nevetek
Rád gondolok
Te jársz az eszemben
Szavak rohannak át bennem
Fekete összefirkált villamosként
Végükön ütköző helyett kérdőjel
Csörömpölés, némaság
Csatorna szagú félhomály
Kong.. kong a mosolygó csönd

Nem te vagy az

De jó így

2003. dec. 7. Budakalász

 

 

 

 

 

Jó veled

 

Milyen jó most hallgatni
Szíved dobbanásait..
Messziről, mint a tegnapi álom
Köszön rám a szemed
Írsz néha
Nekem írsz
Hangod összeolvad soraiddal
Fejemben lüktet
Dúdol
Ölel
Elaltat
Veled álmodom
Benned élek
Ma is, tegnap is
Minden nap

Sorsom mégsem te leszel
Csak ma vagy egy csöpp végzet
De azt sem bánom

Jó veled

2003. dec. 8. Budakalász

 

 

 

 

 

 

Paradox sikoly

 

Rárontani

Meggyilkolni

Aztán féltőn átkarolni
Megbánni mindent
Zokogni

De megtenni
Százszor és ezerszer
Csak amíg fel nem hangzik
A világvége őrült csöndje
Őrült békéje
És el nem önt
A tehetetlen szeretet
És amíg a Holt tenger

Fel nem támad
Őrült béke
Őrült csönd
Őrült megbocsátás
Őrült tettekkel kifejezett
Szánalmas megbocsátás
Tehetetlen szeretet
Tehetetlen, telhetetlen
Szánalmas kis szeretet

2003. nov. 21. Budakalász

 

 

 

 

 

Próbálom

 

Próbálom
Csak próbálom
Nézni az égre, mint a fűre
Nézni az arcodra, mint a sajátomra
Elfogadni, felfogni azt, amit mondok
Oly nehéz
De próbálom
Énértem

2003. aug. 30. Budakalász

 

 

 

 

 

Pszichológia felvételim

 

A teremben feszült csönd..

Az idegesség szinte tapintható. Tollcsattogás, zavart motoszkálás, rémült pillantások..

Egyedül csak ő nézett hetykén, félreérthetetlenül nyugodtan.

Nem volt vesztenivalója.

Ő nem akart diplomás pszichológus lenni..

A többiek botránkozással kevert irigységgel pislogtak rá..

- Most mit néztek? Ti idevalók vagytok, én nem. – mosolygott magában, aztán felállt a helyéről, határozottan az ablakhoz sétált, majd kiugrott és elrepült a jegenyefák irányába..

 

 

 

 

 

Pszt..

 

Felejtsd el a nevemet.
Felejts el mindent,
amit valaha tettem, mondtam.
Hunyd le kicsit a szemed.
Ne szólj. Ne fülelj.
Csak legyünk itt.. a csöndben.
..
Most ismertél meg igazán..

2003. aug. 31. Budakalász

 

 

 

 

 

 

Só várg

 

Megérint’ném mosolyodat
De nem hagyod
Nem hagyod
Zajfoszlányból építesz
Most csöndhabot
Csöndhabot
Bolygóközi nemesfémek
Még elsiratnak
Elsiratnak
Te álomközi fényekké válsz
És titkolod
Titkolod

2003. nov. 21. Budapest

 

 

 

 

 

Sovány idő

 

Uhh… ma megszólalt a napsütés.
Görbe álomcsapat húz el fölöttem,
Károg.
Nézd a kezem
Mily sovány, mily álmos..
Nézd az izmaim,
Nézd a csontjaim,
Nézd a hangom,
Halld meg a szemem suttogását.
Ne félj a jövőtől,
Ne félj bízni a Semmiben,
Ne lopj, csak ha muszáj,
És akkor is csak csókot.

Szakdolgozatok és diplomák,
Nemes arckifejezés.
Érettségi érettség nélkül.
Vers rím nélkül.
Csönd hó nélkül.
Ember álarc nélkül.
Ezt hozd össze.

Bolond lukból
Bolond igazság.
Belekiáltja az őszbe,
Egy-egy lavina
Zúduló erejébe.

Miért tartod így a kezed?
Hogy tarthatod így a lelked?
Tudom, nincs közöm hozzá.
Felőlem megdögölhetsz!..
Vagy inkább mégse..
Maradj itt.
Szeress kicsit, amíg tudsz.
Aztán ha nem,
Hát álmodj szépeket.

Miért törődöm a hideggel?
Mert a hidegben benne vagyok.
Didergem, elalszom.
Meghalok.
Porladok.
Átalakulok.
Sovány lyukat vájok
Az amúgy is sovány időbe.

Drága, mondd meg nekem:
Ha meghalok, tudni fogom?
Emlékezni és tudni?
Mindent?
Vagy csak érezni?
Nekem az is jó.
Bár már most is érzem.
Mégis tudni akarom.
Előkotornék én mindent,
De saját kezem fogom le.
Bevagdosom az ereket a tiltó csuklón,
És vele halok.
Benne halok.
Elolvadok.
Fűvé válok.

És már csak hallgatok.

Megint csak hallgatok.

2003. nov. 19. Budakalász

 

 

 

 

 

Szösszenjünk

 

Görbe utakon
Hajt a vérem
Sárba taposom
Szenvedésem
Te vagy az Isten
Te vagyok én
Együtt a Semmiben
Hajnal és Szél

2003. aug. 30. Budakalász

 

 

 

 

 

Terepszemle

 

Csak figyelem, ahogy sodródom
ezen az ócska ladikon..
Régen azt hittem, antilop vagyok,
ez meg egy jacht.
És azt hittem, hogy ez a Balaton.
Ma már látom, hogy a Csendes óceán..

2003. szept. 21. Budakalász

 

 

 

 

 

Újat..

 

Újat mondani
Ma valahogy annyira nem megy.
Csak sugdosok
Egy halott fülbe
Az meg nevet
De valami mégis jó.

Szőr nő a szíveden
Vérerek a lábadon
Zajhólyagok a nyakadon.
És elaltatsz ma is.
Mint minden reggel.
Néha föl sem ébredek
Csak álmodok egész nap.
Lázasan, meg-megállva.
Furcsa parfümmel befújva.

2003. nov. 20. Budakalász

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.