Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2001

2008.09.10

A fej nélküli

A fej nélküli ember ül a szobámban, az ágyamon.
Mellette lebeg az a néhány szál cigaretta, amelyre megpróbált rágyújtani.
Nehezen lélegzik..
Idegesen körülnéz: mindenhol apró tündérek röpködnek,
szemmel láthatólag jól érzik magukat.
Megtörve zuhanok hátra..
Vajon érthetően fejezem ki magam?
Hidd el, ez csupán egy hangulat fojtogató bűze, ablak és ajtó nélkül

2001.márc.18. Budakalász

 

 

 

A hazugság

 

Hol merengve szemlélem eltűnő múltam

Hol remegve remélem jövőmet búsan

Álmokat szövök én szitáló sötétnek

Reményem elrejtem koporsófödélnek

 

Kezedet kívánnám elhagyott sarokban

Szememet elfedem, ne lásd, hogy kisírtam

Megbénult lelkemben kérdező némaság

Tudom, hogy szerettél, s ez lenne szép halál?

 

2001. aug. 30. Budakalász

 

 

 

A Minden parttalan tengere

 

Holnap talán meglelem életem…

De ha nem, hát várok még,

Mi mást tehetnék?

Mindnyájan sötétben járunk,

Csak tapogatózunk, akár a világtalan,

Botorkálunk az ösvényt keresve…

S miközben meg-megbotlunk a dzsungel mélyén

Néhány öreg fagyökérben,

Azért sírunk, vagy nevetünk –

De élünk, s így van ez jól.

Élünk, akár az elárvult macskakölykök

Az éjszaka sötét félelmében,

Míg meg nem látjuk a Fényt

És az Isten új utunkra vezet minket.

S bár a küzdelem ott is tart majd,

S tán új erdőkön kell átjutnunk,

A remény, hogy egyszer majd megpihenhetünk,

Új erővel tölt el minket,

S mi bátran csörtetünk a bozóton át,

Mert hisszük, Isten odaát vár,

És széles karjaival átölel mindnyájunkat,

Majd a körvonalak megolvadnak,

S összefolyva egy könnycseppé,

Boldogságban keringünk majd

A Minden parttalan tengerében.

 

2001. nov. 8. Budakalász

 

 

 

 

A virág neve..

 

Adj nekem más nevet!

Holnaptól hívj másképpen, vagy akár

csak pillants rám

és én más ember leszek!

Nem álmodom halottakkal, halandókkal,

meg sem születettekkel..

Csak élni fogok tiszta szívvel,

fénylő szemmel, örök tavasszal.

S ha majd meghalok,

a világ lassan elfelejt egészen.

És így lesz jó.

Hiszen az emlékezet sem örök,

s a halhatatlanság csupán egy ábránd..

Vagy ha létezik is, talán csak néhány pillanatig,

mikor hűséges kutyád a lábadra hajtja

boldogságtól remegő kedves, okos kis fejét.

 

2001.dec.13. Budakalász

 

 

 

 

 

„Ars poetica”

 

Űrrel telve nézem a papírt

Álmodón

Megrágott tollam, hidd el, írna

Sercegőn

De mint Semmi, ülök a széken

Fáradón

S vágyódó tollam félredobom

Kesergőn.

 

2001. szept. 1. Budakalász

 

 

 

 

 

Árva madár

 

Árva madár

Halovány bolyongó láthatatlan lélek

Víztükörben kémlel elmosódott körvonalat

Álmodik csalfa reménnyel

S várja, egykor valósággá válik minden.

 

Egy ábránd

Homályos tolongó visszatérő képek

Mezőn fekve tekint puha bársony felhőkre

Harmatcseppet táncol

S tudja, soha nem lehet az övé mindez.

 

Pirkadat

Átszövi az éj gyászszínű fátylát

Csöndben emel furcsa álmokat

Egy boldog jövőről

Érzi, egykor el fog tűnni, s nem marad utána semmi.

 

Apró könnycsepp

Hullik a földre az áttetsző bánat

Messzi hegycsúcsok fehéren takaróznak

Halkan mereng a távol

Letérdel egy dallam az örökké forgó ősi természetnek.

 

2001. jan.3. Budapest

 

 

 

 

 

Boszorkánymáglya

 

Tüskés bőrrel fegyverkezve

Rohanok a réten át

Poshadt vízzel lefröcskölve

Keresek egy száradt fát

 

Botránkozva áll a szellem

Hátam mögött, néma kép

Letüdőzve dohos füstöt

Megremeg a halvány ég

 

Fuldokolva, ténferegve

Meggyújtok egy skatulyát

Életemet föláldozom

Tudom, rám a halál vár

 

Szellemforma elmosódva

Nedves hajnal dereng még

Itt hagyom e drága rétet

Életemnek színhelyét

 

2001. jún. 18. Budakalász

 

 

 

 

 

Elrohant ez az év

 

Elrohant ez az év,

S én megint kertünk csöndes,

Korhadt fahintáján ülök, mint azelőtt.

Már pihenni hív az ősz hangtalan szelleme.

Megnyúlik az elosonó árnyék is

A fű közt meghúzódó szelíd moha zöldjén.

A nyugalom, s a béke csöndje zsong

Az álmos őszi szellő arany angyalával

Édes, lassú melódiát.

 

Körbeöleli lelkemet a bágyadt, pihenő szerelem.

Szeretem drága őrültségünket, kedvesem.

Egymásnak vagyunk az ősz édes színeiben,

S a bágyadtan mosolygó nap kései melegében.

Az utolsó málnatermés íze a számban,

S mosolyogva kísérem az árva falevelek útját

A hűvös földanya áldott kebléig.

Belemerülünk az októberi szőlő lágy zamatába,

S engedjük, hogy az ölelő szél

Beússzon barna hajunk selymes szálai közé.

Megérezzük, ahogy a csöndes szerelem

Szétolvad drága melegével

Testünk minden szegletében.

 

2001. okt. 7. Budakalász

 

 

 

 

 

Eső esik…

 

Eső esik, kedvem szottyan

Kertjeimben virág lobban

Nézelődök szerte-széjjel

Tollaimat tépem éjjel

 

Megbotlok egy néma zsákon

Merengek egy csengő táncon

Léha álmok zakatolnak

Vágyaimtól félretolnak

 

Vadászok egy játszótéren

Képzelődök úton-félen

Átugrom az Orionhoz

Nyilad éle jól megkínoz

Hová tűnt az esti képem

Tarka szárnyad emeld szépen

Zúg a zene, mély, mint e kéj

Átúszom, a hangod rejtély

 

Lábaimat hová tettem

Télapó jön nyári esten

Könnyeimmel lemosdatom

Barna szemem hordozgatom

 

Előtűnik egy-két újság

Törpeinvázió-fogság

Hangulatom jól elkentem

Hajnalban a reggel csöppen

 

2001. márc. 4. Budakalász

 

 

 

 

 

Gondolatok az élet szélén

 

1.

 

Ki tudja… holnap már nem létezel

S lelked elvész ez örök káosz végtelen csendjében.

Nehéz elhinni ezt a furcsa, kegyetlen egyenlőséget:

Mindenki meghal, s talán majd eggyé válunk

A halhatatlan természet álmodó homályával.

Lépteid zaja felszívódik a foszladozó emlékezetben.

A falak sem őrizhetik örökké egykori mivoltodat.

A halál mindig halál marad, akárhogy nevezzük…

Vagy talán egyszer majd szétolvad a holtak

Régmúlt rémálmai közt, s a maga torz valójában

Valami újat hoz egy más idő őrült világába…

 

2.

 

Sivár kövérséggel mered a Mennybe

Az álom levetett sötét angyala.

Megszámlálhatatlan furcsa folt borítja

Könnyező, fáradt arcát.

Ő simítja hűvös halántékom éjről éjre,

Hangtalan remegésem lassan elnémítja

A gömbbe zárt, tűnő éjszaka…

 

3.

 

Azt hiszem…

- Olyan furcsa minden.

Vajon hogyan születik az „öngyilkos hangulat”?

Jó lenne meghalni, nem érezni semmit.

Vagy legalább szépnek látni a világot, ha már itt kell maradnom.

Álmomban – a másik életemben néha boldog vagyok,

De fáj, ha felébredek.

Jó lenne meghalni…

Talán most, ebben a pillanatban.

Vagy csak sírni, sírni, keservesen, eszelősen…

Most jó lenne hozzád térni, drága Nyanyókám…

Vagy csak álmodni örökre, soha fel nem ébredve…

Jó lenne… meghalni…

Jó lenne…

 

2001. augusztus. 05. Gödöllő

 

 

 

 

 

Idő

 

Némán lép a holnap a múltba
Duruzsol halvány halálimát
Görnyedve borul egy papír fölébe
Öklendez véreres halálhibát

Remegve bujdokol sikátor mélyén
Homályba vész, mint hajnali lány
Látogatóba a jelenek jönnek
Csivitelnek, mint reggeli fák

 

2001.jan 31. Budakalász

 

 

 

 

 

Kezdet és Vég

 

Egy lépés és a mélység már alattam van..
Szakadék szélén állni.. behunyom a szemem..
Elrugaszkodni és repülni.
Nem zuhanás, csak egy hosszú szárnyalás,
A végtelenség tapasztalása, bármilyen rövid, mégis örök.
Nem hiszem el, hogy meghalok!
Nem hiszem, hogy véget ér!
Nincs kezdet és nincs vég.
Egy véget nem érő szerelem az Idővel..
Mintha a levegő puha bársony volna, ámulatban lebegek a semmi fölött.
Képzeletem magasabbra tör, a felhők távolságát szemléli..
..Testem lágyan a talajhoz ér..
..Kinyitom a szemem..
Fekszem a betonon, mint mozdulatlan árnyék.
Tovatűnő lelkem halkan röpül az ég felé.
Nincs kezdet és nincs vég, csak véget nem érő szerelem az Idővel..
Ajkaim közül vérpatak csörgedez.

 

2001. jan.5. Budakalász

 

 

 

 

 

Kín

álmodás ébredés
gondtalan vérevés
feszített alázat
megbotló vadászat
hófehér rothadás
ringató villanás
kéjelgő képzelet
remegő versezet
korbácsolt virágok
megvérzett jázminok
némán is szendergő
szénán is hempergő
búsuló röhögés
kutató késelés
magányos imádat
bámuló utánzat
gördülő horpadás
lézengő lázongás
felborzolt életek
vicsorgó ételek
éledő bánatod
lihegő halálod
megvetett őserő
elhiszed s mind eljő

2001. dec. 13. Budakalász

 

 

 

 

 

Megőszült világ

 

Már megírt verseim sorai kavarognak bennem.

Megőszült a világ, fáradtan fésüli hófehér hajfodrait.

Ma elhagyott a remény is, de talán jobb így.

Csak csöndben ülök a meleg szobában

s a saját mechanikus lélegzésem figyelem.

Hallom szívem minden árva dobbanását.

 

2001. dec. 13. Budakalász

 

 

 

 

 

Nektek

 

Gyakran hunyom le a szemem

Álmokat keresve.

Megvárom, míg körbefonnak,

Csókot lehelnek lelkemre,

Majd fölébredek, s széttöröm őket,

Mert álmok voltak,

S én a valóságban élek.

Itt keresem igaz utamat,

S lényetek minden részletét,

Mert tudom, hogy szerettek,

Vigyáztok rám és hisztek nekem,

Mikor mások kételkednek.

S ha ágyatokban fekve

Sírva kérdeznétek önmagatoktól egyszer,

Hogy minek is a létetek,

Én csak annyit mondok:

Többször köszönöm meg, hogy éltek,

Mint ahány szót elfecsérlek.

 

2001. nov. 8. Budakalász

 

 

 

 

 

Horvátország – Pakleňica

(Napló)

 

2001. okt. 21.  (Vasárnap)

 

És mégsem…

A száguldó kilométerek nem tudnak elfeledtetni Téged.

Magammal vonszollak a szívemben, itt vagy velem mindig.

A lassan vénülő táj még frissen suhan el mellettünk,

Ahogy rohanunk a délutáni fényben virágzó sztrádán.

Szelíd cirruszok bámulnak le ránk a halványodó égről

És egymáshoz hajolva vonulnak nyugat felé.

Csöndben felsóhajt az ősz búcsúzó nyugalma,

S én gondolatban megfogom a kezed.

Ma is csak Te vagy.

 

 

2001. okt. 22.  (Hétfő)

 

Csodálatos!

Egyszerűen elvarázsol a táj elképesztő, vad gyönyörűsége!

Ma istenigazából költőnek érzem magam!

A világ nagy kérdései: az élet, a halál, vagy az emberi társadalmak

Mind-mind eltörpül ez ámulatba ejtő csoda árnyékában.

Magas sziklák, keskeny völgyek harmóniája öleli körbe

Az Anica Kuk-ot, e koronázatlan, kopasz óriást…

A mesék világa ma ránk borította

Áttetsző, rózsaszín csipkefátylát…

 

 

2001. okt. 24.  (Szerda)

 

A magány, mint hóhérom vet hurkot nyakamba.

Te nem jössz értem, hogy megments.

Ha valaha is szerettél volna, nem hagynád, hogy így végezzem életem.

Csak drága kék szemeid lebegnek előttem,

De kezeim a sötétbe markolnak.

Hát hiába szeretlek?

Hiába várok Rád?

A válasz talán: igen,

De tudnod kell, csak a remény éltet.

Csak Te…

 

(Talán csak önsajnálat ez…

De a fájdalom, a magány, az elhagyatottság teremti a legszebb virágokat.)

 

 

 

 

 

Remény

 

Csodálatos kék remény

Ébredező égi fény

Vigasztaló néma lény

Ábrándozó tiszta kény

 

Furcsán kábán részegen

Szívom be hűs képzetem

Csöndes hajón érkezem

Arany partra kéjesen

 

Hipnotikus álomban

Remegve szép mámorban

Megfertőzött hálókban

Erdő-sötét kunyhókban

 

Repülve a föld fölött

S álmodozó lét között

Létem lassan megkötött

Bánatom elköltözött

 

Jó most élni édesem

Megmártózva édesen

Fahéj-álmú szerelmem

Te vagy drága életem

 

2001. okt. 2. Budapest

 

 

 

 

 

Újra Te

 

Szemeimben a könny csöndben remeg..

Hát újra te vagy. A Sors üldözöttjeként éltem..

Most megállok,

nem menekülök tovább.

Bevárom végzetem, előbb-utóbb úgyis utolérne.

Szótlanul beletörődöm mindenbe.

Veszettül száguldottam a semmibe, vakon, reménytelenül.

Mi volt az értelme?..

Őrülten hangzik, de semmi.

Talán csak annyi, hogy fölismerjem

a bennem megbúvó, fojtott érzéseket.

 

 

 

 

 

 

Utolsó kenet

 

A végső mosolyt eltörli

Minden szégyen üvölti

Fájdalom és félelem

Szárad az én lelkemen

 

Eltűnt rég a tegnap már

Minden édes sugár, bár

Szívem mélye megőrzi

Koporsómban elrejti

 

Börtönömre bámulok

Megállnak a csillagok

És az égbolt megremeg

Köd kúszik a csönd felett

 

2001. márc. 25. Budakalász

 

 

 

 

 

Vihar előtti csönd

 

Gondolatok harangoznak agyamban,

Lassan zúgnak, konganak.

Hiába is menekülnék, megadom magam..

Az eső terel más útra,

Szomorúan lógatja lábát az ereszről,

Csendben bámul, mint egy gyerek.

Halványan rám mosolyog, aztán hátat fordít..

Nem beszél velem..

Te ne nézz rám, félek tőled.

Mintha az idő megállt volna..

Visszafojtott lélegzettel állok,

Földbegyökerezett lábam nem mozdítom,

Nem merem.

Fa mögött bújva várok.

Mögöttem a múltam, előttem a jövőm..

Csönd van.. vihar előtti csönd..

 

2001. márc. 22. Budapest

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.