Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Zsófi - 2. kötet

2015.02.16

 

Áldás

 

Sóhajaim lassan felétek szállnak, 
hiába is fedik élettelen faágak
élettelen testem.

Sóhajaim csak ti kaphatjátok el,
direkt úgy küldöm őket, 
hogy meglassúdjanak kicsit 
mikor odaérnek,
hogy könnyedén elfoghassátok,
hogy elfogultság nélkül
a szívetekig hatoljanak..

Oda, hol nem jár más, csak
a sóhajoknak nyílik az ajtó,
mely nem nyílik kifelé csak be,
hogy aztán az elmétek 
örök feltételeit elhagyván 
a szívetekig érjen. :)

Karácsond, 2015

 

 

 

 

Egy napja volt csak

 

egy napja volt csak
hogy láttalak, hogy láttál,
a Hold kiterítette rongyait,
saját fényénél száradnak - 
úgy jobb lesz. :)

megyünk hazafelé
ugyanazon ég alatt,
menetrend szerinti
repülőjáratok húznak
fölöttünk - ismerős fények.

ismerős arcok, mégis félek
a szemed közé nézni
nap nap után,
mégse lesz jobb.

hiszem............
hogy mégis egyszer jobb lesz,
és egymás kezét fogva
megyünk majd tovább boldogan,
te és én. :)

Karácsond, 2013

 

 

 

 

Egyedül

 

Mire elfárad a szívem
hol leszünk már?
Hol lesz a szenvedély?
A vágy tovaszáll..
Hol lesz a csókod íze, mit 
oly' sokszor elképzeltem?
És hol lesznek a lelkedben
égő rőzsék örök lángjai?
Elszállnak a végtelen éj
sötét csendjében,
mintha nem is lettek volna..
Nem is voltak tán, ki tudja? És
ki mondja meg nekem, hogy
mi az amit érzek? Hogy melyik
a valóság, és melyiket szülte
a képzeletem csupán? Hogy
miért, hová szakadozik az ész
józanságra ítélt nyomvonala?
-A kötél készen áll, lépj rá!- mondják,
de én nem hiszek többé senkinek.
Nem engedik hogy higgyek. 
Még magamnak sem hihetek 
egészen, mert belülről teljesen 
mást mond az élet rendje.. 
Belülről minden olyan más. 
Mert ott csak én vagyok...egyedül.

2014

 

 

 

 

Emlék

 

Erről is csak ő jut eszembe,
a versekről, ahogy
figyelt a nagy kék szemével
a kék képernyő előtt,
midőn oltott: írjam verseim,
habár nem érdeklik őt,
csak úgy csinált, mintha
láthatná bennük ím a jövőt.

Gyöngyös, 2013

 

 

 

 

Fél.elem

 

Többé fél életet élek és fél
karral ölelem, fél szemmel nézek rá
és fél szívvel szeretem.
Félve gondolok rá, s félelmet is 
érzek, fél éjszakát alszom, s 
fél napokat élek.
Fél lábbal az úton félénken
követem, félholdat bámulva
végtelen vizeken,
félbe törött pohár fél
arcomat sebzi, félek hogy
nem tudnék fél szívvel szeretni..

Karácsond, 2015

 

 

 

 

Fények és szilánkok

 

Amikor már azt érzed
hogy elkopnak a sejtjeid,
de valami mégis összetart.
Nem tudod hogy mi az:
talán a levegő, talán a 
víz, talán az apró 
arany ablakok sokasága.
Nem tudod hogy másokat
mi, de téged talán ezek,
mi másért lennél ily
törékeny, mi másért
volnának szilánkosak
a sebek, midőn
láthatatlan féltéglaként
valaki átgázol rajtad?
Mi másért esne jól a napfény,
a nyugvó éj sötétje, és
mi másért fájna a szürkeség?
Ha lehunyom a szemem
látom őket: ott zörögnek
a csontjaimban reszketeg,
azon a néhány elrepedt
üvegtáblán keresztül a lelkem 
is szivárványnak látszik!
Kinyitni sosem szoktam
őket... még elröppennének
a múló évek oly nehezen
megszerzett pillanatai!
Ha nem jön be fény, sebaj.
Még a rolót is lehúzom, örökre
elzárván magam mások elől.
Önzően őrizgetem a nyitást
az arra érdemeseknek, s
közben azt kívánom, bár
MINDENKINEK kinyithatnék!

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Furcsavers

 

a szemei olyanok, mint két szilva,
nagyok, és kékek,
vagy szürkék? vagy kékek?
szája vonalának fel-fel futó vége,
orra szögletének kiteljesedése
olyan, mint a Földön futó folyóhomok,
vagy mint futó folyóban a romok,
csendes keresztező utak simasága,
bőrének szépsége, szeme ragyogása.

nem mondunk semmit
te sem és én sem,
bőre alatt megfeszül az izom, látom,
szemem kívánsága, bizony! :D
karját vagdalják
vagy ő maga mardos,
aki kard nélküli,
csak fénykorában kardos.

én meg eltűnök a bögrém mögött az
ülésben, a napszemüveg alatt
a sajátja ketrecében, érzem,
bedobozollak zölden, varrott nyakún,
mint ki nem spórolt a fércen,
rohannék, de saját magunk börtönünkben vagyunk,
nem tudom mit akarsz.
amit én, azt sem tudom. :)

Karácsond, 2013

 

 

 

 

Haiku

 

De szép, de szép,
ahogy sodródik az
időtlen idők ritmusa.

Látom, látom,
hasad a hajnal, s
mosoly fakad az arcokon.

Érzem közben,
simít a szél,
hallom hangod rianását.

Tudom, tudom,
tova el, gyöngyöt a
disznók elé, dalolunk.

Eldalolom mosolyod,
énekel bennem hangosan,
nem haragszom már.

Karácsond, 2013

 

 

 

 

Harc az énnel

 

Ki ez, és mit akarhat vajon?
Ki kopogtat a fejemben őrült módon
tudatom síkját tépkedve rendületlenül?
Áááá, az egó! Soha meg nem tudhatom, hogy
ugyan miért fontosabb neki
ez vagy az, mint nekem.
Bezárt kiskutyaként üvöltve
jön utánam állandóan,
kérlelve, sírva, fenyegetve:
-Óóó URAM! Csak tedd meg!- s a
'kérlek' elfelejtve csüng a semmiben.
De hát hogyan is szolgálhatna
engem egy ILYEN? Bilincsként, nyugvó
lelkemre feszülve csak vár, 
majd elalszik hirtelen. Néha nem tudom
mire vélni ezt a túlzott ragaszkodást önmagához..
Miért? -kérdezem- Miért tegyem, ha
nincs benne semmi értelem?-

Karácsond, 2013

 

 

 

 

I think I'm dumb..

 

Mert nélküled minden ház üres
és minden város lakatlan,
de tudom hogy a szívemben élsz;
itt érezlek szakadatlan.

Néha úgy érzem néma vagyok
bár dübörögnek ott legbelül,
a "se szó, se beszéd" zakatol bennem,
dolgozik rendületlenül.

Az ajtóm nyitva áll, csoda-e
ha nem jön be senki rajt'? Mert
ugyan ki akarna egy nyitott ajtón besétálni
amikor a zárton át sokkal egyszerűbbnek tűnik? :O

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Jelenés

 

Öreg kezeim lerágott csontok..
Színt már csak a napfény festhet reám,
két szemem helyén beszáradt foltok,
ott maradok a végtelen során.

Ott maradok, ahol látható vagy.
Láthatásod örökkön kell nekem,
mert öreg kezeim lerágott csontok,
s felgyulladt papír az életem..

Láthatásod örökkön kell ezután,
a lábamat érő talaj vezet,
hiába tűnsz el nyomtalanul
én puhán taposom a lépteket..

Öreg kezeim lerágott csontok,
derekam lehámlott fakéreg,
s ha öreg kezeid aszott uborkák
lesznek, talán majd megérted..

Hogy mit jelent mikor a feledés
csak éjjelente hoz enyhet,
vagy ha a létben csak egyetlen percig
megérezhetem a lelked..

Mit jelent, mikor a lemenő nap
ránk veti utolsó sugarát,
s öreg kezeink csontok helyett
csak aszottan mosolygó uborkák..

Karácsond, 2014

 

 

 

 

kicsi világ.

 

nem tudom, hogy mi az amit érzek.
összekavarodtam.
mint amikor megeszed a mákos tésztát, 
meg a krémlevest, meg a töltött káposztát,
meg az Isten tudja miket még, 
össze.
vissza.
és akkor összekavarodnak.
és nézegeted a morzsákat belülről,
és szarul vagy, de nem tudod hogy
mitől is pontosan. csak 
nézegeted a morzsákat belülről, 
a bélbolyhok már kilógnak kissé, a 
szád szélét már rongyosra 
rágtad, az a jobbik eset ha
nem hánysz. a rosszabbik eset
nem létezik, az már maga a
pulzusszámodnak az emelkedése lenne.
ami emelkedtet. a gyomrod pedig 
nem győzi. szusszal. megemészteni
mindazt, amit letuszkoltál. amit
letuszkoltak. mások. és amit Te
letuszkoltál mások miatt.
egyél még, még egyél! még!
hányás lesz a vége, én kértem.-.-

Karácsond, 2015

 

 

 

 

Lassulási folyamat

 

Kövekkel jöttem.
Lassan elmaradnak mögöttem
ahogy kihullanak a zsebemből
miközben lépdelek.
Mert igen, a kövek súlyától 
a zsebem is lyukas lett;
csak nyúzom-tágítom hogy
fogyjanak, szinte
érzem ahogy egyre
könnyebb leszek..
Hullanak, egyre
gyorsabban lépdelek Feléd,
bár nem tudom honnan jöttem,
hová tartok, és hol vagy.
Vágyódom, csukott szemmel lépdelek
a köveimet dobálva,
túl sok van; elbukom,
felállok, vagy nekimegyek
egy sziklának éppen..
De felállok újra, visz a vágyam Feléd
a köveimmel együtt. Hogy végre lássalak,
s közben elhagyjam mindenem.

..végül már csak a kavicsok maradnak.

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Látomás

 

...elszorított karma
végtelen lények hatalma,
nem tűnsz el,
csak én látlak.
Mintha láttalak volna
mindig, a kezdetektől
a sírig, csupa felhő volt
körötted az égen.
Letakart szemhéjamon át
láttalak, mint egy csodát,
szűnni nem akaró vágyaknak,
sötétbe boruló árnyaknak
fényénél, a tűznél is
jobban, szebben.
Meghalok én,
szeretlek, nem mondhatom,
szemedben őrzöd 
vágyaim titkát csupán..

Karácsond, 2013

 

 

 

 

Maradj..

 

Veszteg vagyok.
Veszteggé tettél,
most megtanítják
a táncot: fájdalom,
öröm, egyik lépés
a másik után...
..csak szép lassan.
-Vajon tényleg az
átélésének a 
hiányától lenne?-
a szavak mind Rád
emlékeztetnek, ők 
nyugodt lélekkel
megtehetik,
én nem.

Maradok veszteg
a zárban. Mily'
különös, hogy
a számba adod
a szavaid, és a
szádba adtam a...
A gondolataid
közé befészkelődtek.
Nekem is, hiába
próbálom nem
észrevenni vagy
kirázni onnan őket.
Ott vagy.

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Oldás

 

-csak mint egy rajzfilmfigurát képzellek el-
bár nem ezt mondják a szemeid a folyosón
reggelente, de mindegy.
elhallgatlak. "Meddig tart, mondd csak(...)?"
én nem sírtam már; beléd hallgatok ha beszélsz..
halkan.  nézem a futó ráncaid, -most öreg vagy-
miért csodálkozom ezen mindig? megdöbbenek, pedig
rég odaköltöztem már gondolatban melléd.
évek múlva lesz csak hogy rájövök, miért volt mindez.
élvezem a nyugalmat: mintha tábortűz mellett ülnék,
vagy valami biztonságos helyen; -az Isten ölében-
és hiábavaló a zavar az arcodon, és néha ugyan megremegek még,
de semmi nem hat már, csak a nyugalom...

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Örökké

 

Csak kiáltanod kell, s én ott leszek.
Gondolatban kiálts, mert
gondolatban sokkal gyorsabban
érek Hozzád mint a távoli
galaxisok fénye a Földre,
hogy aztán visszatükröződjön 
a szemedben.

Csak kiálts! Ha fáj a szíved,
csak kiálts, és én ott leszek
hogy átöleljelek, mögém
elbújhatsz a fájdalmak elől,
megvédelek..

Örökké csak Téged védlek én
gondolattal, szóval, cselekedettel...
Leborulok nagyságod előtt-
hatalmas szavak melyek mit sem
érnek; szívem ragyogásával
betakarlak, csak légy az enyém!
Örökké...

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Összekötve

 

és mondanám.
mert mondanám ahogy
találkoztunk, most
megint beléd haltam
egy kicsit.. egészen.
átmenetben vagyok
tetőled a mindenség felé,
most jobb, már sokkal
jobb, érzem.. érzem ahogy
ki kell jönnie csontkezeimből
a szárazságnak, tégla 
agyamból a szavaknak.
vörösen, vöröstégla vagyok,
ilyen még sosem voltam,
bedobják velem az
ablakot, zúzunk.. vagy
fehér ruhás szellem vagyok
de elfelejtelek kísérteni
immár.. úgyis jössz.
összekötve vassal, bilinccsel,
úgy maradtunk. hiszem hogy
érzed, más lehetőség ezen
kívül nem adódhatik.

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Százszínű zsoltár

 

A holnaputáni bús fák levele vagyok megzöldülve, Uram. 
Az eget kémlelő holló szárnycsapásának első fuvallata vagyok, Uram.
A színtelen kőtömbökbe költözött soha ki nem fakadó forrás vagyok, Uram.
A vérmezőkről felszálló édeskés pára vagyok, Uram.
Az emberek sóhajába beleírt fájdalom vagyok, Uram.
Kérlek engedd hogy lássalak, könnyeim a tökéletességet szomjazzák..

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Szép

 

Szeretlek. 
Bár azt mondtad, az
igaz szerelem
nem meghatározható.
Nem mondhattam el,
habár úgyis érzed.
Tudod.
Én is tudom.
Szép. És ebben a szépben
az a szép, hogy így is marad.
Szépnek.
Mert szépnek neveltem,
jóra neveltem,
jóban vagyunk. Voltunk..
Szeretett engem,
én is szerettem őt,
megérteni viszont
nem fogom tudni.
Így legalább már nem olyan erős,
nem fáj úgy, mint rég.
Mindkettőnknek jobb így
hogy elmész.
Zavartalan napsütés,
tudod, az élethez
mindig az kell.
A szeretet megmarad,
a szépet neveljük.
Hogy kivel? Magam-magammal.
Akinek kell, mindenkinek.
Könnyek nélkül,
belehalásos alapon.

Karácsond, 2013 

 

 

 

 

Theories

 

Úgy szeretlek ahogy
vagy, Kishit*,
szeretjük magunkat
örökkön, a többi
csak látszat.

Csalfa teóriák:
az ég és a föld
határán mozgunk-
egyik világból a
másikba ugranék.

Ez most ilyen, és 
így, és úgy; füled
botja sem mozdul
ha isteni zajokat 
hallasz.

Minden lehetséges- 
egyszer a fák is
válaszolni fognak 
ha metszés előtt
megöleled őket.

Csak ülök kitágult
szemekkel mint 
hajnali bogár az
ablakon; döcög
utánam az élet.

Vontatott-lassú táncba
kezdünk együtt,
ha hagyom, hogy
végül mégis
utolérjen...

Karácsond, 2014

(* A szerző itt utal Kemény István: Kishit c. versére, amivel egyébként semmi kapcsolatban nincs a vers. :)
A szerkesztő)

 

 

 

 

Tükörbelső

 

Ahogy ott letaglózva
ültél láttam, hogy fájt
ott legbelül, mikor
kőszikla szíved megrepedt..
Mondhatnék bármit. Életek
sokaságát húzom magammal
láthatatlan zsinórokon fogva,
melyben most véletlenül megbotlottál.
Száz álarcot, s ezer szívet
összetörtem már, mert igenis fáj.
Fáj az árulás, hogy lelkem
repedései között még
mindig mély sötétség honol,
s hogy kopogtatnak bár,
mégsem engedhetem be a fényt.
Mert még mindig fáj...

2014

 

 

 

 

Újra élek

 

Megkapás.
Újra élek,
veled vagy nélküled,
minden oly bizonytalan.

Megkapás.
Újra hiszem hogy élek
veled vagy nélküled,
erővel,

néha erőtlenül.
Sokszor. De a
paraván áll,
szél nem löki.

Kegyesek velem.
Szemem felnyitották,
fájdalom.
De édes, újra édes.

Megkapó.
Minden.
A szemed. És 
minden, mi csak jöhet.

Alszom tovább
alattad, feletted;
melletted ébredem,
ott vagyok.

Benned rekedtem.
Elfogadott tény,
bár összeroppant még.

Erősebb vagyok...talán.

Karácsond, 2014

 

 

 

 

Vágy.

 

Úgy szeretlek, mint soha mást,
nem oldozlak, foldlak,
sodor az ár veled, akarom, MÉG!
Teljesen tiszta lelkűn,
száradó VÁGYAK árnyékában
élek temiattad,
tealattad, érted, ÉRTED?
Nem, nem érted, csak 
érzed, azt tudom,
tudok sok mindent amit
nem mondtál még el soha magadról,
csak érzem a szakadozó erőt a 
fák kérgén, nem baj
ha nem érted, elég
érezned csupán,
te vagy, mi van.
Racionalitás az
elmémben, szeretet a 
szívemben, vagy a
lelkemben talán.. 
Vágyaim vagy,
oldlak, egyszerű írás,
nehéz érted élnem,
szeretlek nagyon,
bár sosem mondtam,
úgyis tudod már.
Mindig is tudtad, másképp
nem lett volna lehetséges 
hogy észre vegyél.

Látom zavarod az arcokon,
nyakam pírját is Te érzed,
testem melege belőled árad,
kezem megremeg teérted.
Leplezendő bizonytalanság
az árnyékos oldal, ott várok 
rád a végtelen fényben.

Karácsond, 2013

 

 

 

 

Vitorlások

 

A hiányod is csak illúzió
mint ahogy az is, hogy
a magam ura vagyok.
Eleve elrendelt kérdéssorok
között bóklászunk várván a 
hajnali szelet, amely
a tenger partjaira mossa
az eltévedt rákokat.
Nincs hang, nem hallatszik a
morajlásod sem a szomszéd szobából,
hiába fülelek. Csak ülök 
a csöndben a gondolataim között,
és rólad vizionálok mindent, ami volt;
...így feltétel nélküli módban.
S várom az ébredést, hátha mégis
elhozza a hajnali szél...

Karácsond, 2014

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.