Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

(08) VIII. A kereszténység nyitása vagy elzárkózása

2013.11.22

 VIII. A kereszténység nyitása vagy elzárkózása


Mint ahogyan Szász Ilma is megfogalmazza, a kereszténységnek nincs egységes rendszere 
sok mindenre, amit a többi vallás és misztika már megfogalmazott, összeállított. Ugyanakkor több könyvtárnyi kötet született a teológiai vitákról, a Biblia ezerféle értelmezéséről, igazságáról vagy hamisságáról. Így a legtöbbször új erővel kell nekilendülni a keresztény misztika megközelítéséhez, és felismerni benne az egységet, vagy éppen a különbözőségeket. Leginkább a létsíkok, a világegyetem felépítésére vonatkozó elméletek, és a lélek állapotára, fejlődésére vonatkozó elméletek roppant hiányosak.

A keresztény misztika fent említett hármas tagozódása is saját elképzelés. Az viszont teljesen 
természetesen tűnik elő, hogy a kereszténység megrekedt az évszázados szinteken, és nagyon nehezen képes megújulni, modernizálódni. Sőt! Mintha az lenne a célja, hogy ne modernizálódjon, ne haladjon, hanem görcsösen ragaszkodik a dogmákhoz, a Biblia szavaihoz – ami már többször lett átértelmezve és átírva. Míg a buddhista Tripitaka egy betűnyit sem változott, addig a keresztények Bibliájáról ezt nem lehet elmondani. Viszont a kereszténység sem akarja elveszíteni híveit, és ezért vannak halvány, majd néhol megerősödő nyitási kísérletek, melyek nem tagadott célja közelebb kerülni a hívekhez. Hiszen a keleti tanok nagyon is nyitnak, és erősen tért hódítanak, ami veszélyeztetheti a keresztények igen jelentős hitbéli – és hatalmi – tereit. Az sem véletlen, hogy elsősorban amerikában élő szerzetesek képesek az újításra, az európaiak – közelebb lévén a Vatikánhoz, a hatalmi irányításhoz – kevésbé kapnak teret, és az újítók számíthatnak a Vatikán elítélő szavaira, körleveleire.

Az is teljesen egyértelműen látszik, hogy a modernizáló, a lélek állapotait másképpen 
megközelítő szemléletek terjesztői általában járatosak a keleti tanokban, meditációs technikákban, sok mindent át is vettek onnan. Ennek sem örül a Vatikán, hiszen az Egy Isten létezik csak, és ő úgy, ahogy a Bibliában benne van, nem nagyon tűri a keleti tanok beszivárgását. Ezért nagyon keményen – napjainkra felerősödően – elhatárolódik a nem keresztény szellemiségtől, a spiritualitástól, az ezotériától, és ördöginek ítéli meg a New Age mozgalmát, a mágiát, az okkultizmust, egy kalap alá véve a legkülönbözıbb irányzatokat. Pedig az ezotéria, a spirituális életmód és gondolkozásmód nagyon sok elveszett hívőt vezetett vissza Istenhez. Ráadásul gyakran úgy, hogy az eredeti szertatások, egyház elfogadását is inkább inspirálta, mint tiltotta.

1210972579.jpg


Kép: Albrecht Dürer: Imádkozó kéz. 1508.
Forrás: 
http://m.cdn.blog.hu/re/reformatus-veresmart/image/1210972579.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.