Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

(07) VII. Ezoterikus gondolkodású magyar keresztény misztikusok, tudósok

2013.11.22

 VII. Ezoterikus gondolkodású magyar keresztény misztikusok, tudósok

 

1. Hamvas Béla spirituális írói munkássága

05hamvasbela.jpg

Kép: Hamvas Béla.
Forrás: 
http://www.tradicio.org/hamvas/05hamvasbela.jpg

“1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao-ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna.” – írja róla Szőcs Géza. Hamvasnak köszönhetjük a Fővárosi Könyvtár távol-keleti sorozatát, amely később a MTA tulajdonába került.

„Ez a tradíció a világválság állandóságáról beszél. Eszerint a válság nem azt jelenti, hogy a 
huszadik század van válságban az előző korokhoz képest, hanem hogy az egész történeti kor válságban van, s az egész történelem nem szól másról, mint az emberiség bukásáról. A válságból csak egy módon juthat ki az emberiség: ha visszatér az aranykorba, abba az “ősjelenségbe”, melyben “mindnyájan, kövek, növények, állatok, emberek, istenek együtt élnek a tűzzel, a hatalmakkal, az erőkkel”. De ez az aranykor nem helyezhető el az időben, nem egy korszakot jelöl, hanem “állandóan jelen van mindenütt és mindenkiben”. “Mert ez a legfőbb és legmélyebb realitás. Ez az, ami állandóan és megmásíthatatlanul igaz.” Az istenült sors nem más, mint elérni az aranykorba.

Hamvas szerint a hagyomány a világban legtöbbször valamilyen vallás formájában jelenik 
meg, pedig a sok vallással szemben csak egyetlen hagyomány létezik. Ennek a hagyományban való élésnek a megvalósítása az, amit ő “realizálásnak” nevez. A hagyomány “az ember és a transzcendens világ között levő kapcsolat folytonosságának fenntartása, az ember isteni eredetének tudata és az istenhasonlóságnak, mint az emberi sors egyetlen feladatának megőrzése” (Darabos II. 306 p.). A realizálás mindig személyes dolog, de a személyek alkotják a közösséget, s ily módon kultúrát teremtenek. A realizálásban a művészetnek -s benne az irodalomnak- nagy szerepe van, de nem mindegy, hogy milyen ez a művészet. Csak egyetlen kritériumot állít fel egy mű megítélésére: őrzi-e az ember isteni származásának tudatát, vagy sem. Ha őrzi, lényeges műről van szó; ha nem, akkor lényegtelen a mű, bárki is írta. A művészet ugyanakkor még így sem azonos a szellemmel: ez mindig az életet dicsőíti valamilyen formában, amaz viszont mindig több az életnél. A szellem közvetetten van jelen a művészetben – másról van szó, mint amiről valójában -, s sokszor úgy tűnhet, hogy a szellem is élet, de valójában nem így van. Európa ennek a tévedésnek az áldozata: a művészetet a szellemmel azonosítja évszázadok óta.”

Forrás: http://108magazin.hu/67/bolcseszet/filozofia/egy-xx-szazadi-alkimista.html

 

 

 

2. dr. Szász Ilma tanai a keresztény misztikáról

rtemagicc_szaszilma.jpg.jpg

Kép: Szász Ilma néni.
Forrás: 
http://old.integralakademia.hu/uploads/RTEmagicC_szaszilma.jpg.jpg

Szász Ilma (1937) összehasonlító vallás-kutató, mentálhigiénikus orvos, PhD, DSc, címzetes egyetemi tanár. Kutatási területei: Kabbala, kontemplatív kereszténység; bingeni Hildegard látomásainak értelmezése; Imaginációs és koncentrációs meditációs technikák; Siddha-yoga, Sant Mat, Kriya-Yoga, túlvilágtanok.

Előbb természettudományos (biokémiai és morfológiai) területen végzett holisztikus 
szemlélető kutatásokat teljes, bontatlan vérsejteken. Majd behatóan tanulmányozott hindu meditatív iskolákat és világképeket, összehasonlítva ezeket a keresztény hagyományokkal. Az imaginációs és meditációs módszereket meditációs csoportokat vezetve gyakorlatban is alkalmazta. A keresztény szemlélettel is egyező magasabb szférák ismertetésére és ezek átélését elősegítő szellemi praxis kidolgozására törekszik. Az Akadémiai Díj elismerésében részesült.

Szász Ima magáról:

„Természettudományos kutatóorvos voltam (tudományok doktora, c. egyetemi tanár), de 1971 
óta igazi hivatásom a „rejtett tudományok” keresése, és az általuk vázolt belső átalakulás megtalálása volt. Tudományos konferenciák és tanulmányutak lehetővé tették, hogy sok ilyen irányú irodalomhoz hozzájussak, és e téren előrehaladott emberekkel megismerkedhessek. Már a hetvenes években személyes kapcsolatba kerülhettem D. E. Harding szellemi tanítóval, akiben megtapasztalhattam, hogy magasabb tudatállapot valóban létezik. Az 1980-as évek végén – földi közvetítőik révén – eljutottam Muktananda sziddha- Mesterhez, aki belső átalakítást hajtott bennem végre. Ezzel egy időben hiteles, misztikus keresztény meditációs centrumot is megismerhettem a bencéseknél Londonban. Hindu és keresztény meditációs módszereket egyaránt gyakoroltam. A rendszerváltás után mód nyílt igazi hivatásom kutatására, sőt oktatására is, ekkor szakmát váltottam. A keresztény gnózisban és misztikában nagy élmény volt számomra bingeni Hildegard, valamint az Apokalipszis látomásainak megértése, és Bernadette Roberts misztikus élményeinek értelmezése személyes magyarázatai alapján. Nagy hindu tanítók /Ramana Maharsi, Sirdi Sai Baba, Krija Babadzsi, Juktesvár) továbbra is mély hatást fejtettek ki rám. A kereszténységben Anthony de Mello és John Main tanításai szolgáltak iránymutatómul. Azt a küldetést érzem magaménak, hogy hidat képezzek Kelet és Nyugat között, s az előbbi nagy spirituális tapasztalatait a kereszténység hagyományaiban is felismerjem, gyakorlatában megelevenítsem.
Mondhatni gondviselésszerűen, integráló törekvéseimet és felismeréseimet könyvekben is közzétehettem. Átképeztem magam mentálhigiénikus orvossá, és igyekszem segédkezni a spirituális törekvőknek előrehaladásukat akadályozó pszichológiai problémáik feloldásában.”

Forrás: http://integralakademia.hu/integral-pszichologia-szak/tanaraink/dr-szasz-ilma


Szász Ilma írja Ken Wilber tanairól:

„A kvantumpszichológiai felfogásnál sokkal kidolgozottabb Ken Wilber Teljes spektrum pszichológiájának rendszere, ami a lehetséges emberi növekedés egész skáláját igyekszik átfogni. Pszichológiai és pszichiátriai ismereteket ötvöz transzkulturális spirituális rendszerekkel (kabbala, szúfizmus, védanta, buddhizmus stb.). Hasonlata szerint van egy létra, ennek fokai a különböző tudatszintek. Aztán van az ember, aki a létrán mászik, és a különböző fokokra érve különböző fordulópontokat él meg. Minden elért szinten máshogy látja önmagát és a világot, és mindegyik szinten felléphet kóros elváltozás. Wilber terápiás ajánlatait a különböző szintek patológiájához igazítja.

A létra fokai alulról fölfelé a következők:

1. fizikai érzékelés
2. emocionális-szexuális élmények
3-5. gondolkozás, ezen belül:
3. a szimbólumokat és koncepciókat alkalmazó elme
4. a szerepek és szabálykövetések
5. ön-reflexió (ego-tudat).

A következő tudatszintek így alakulnak:
6. kreativitás, szintetikus együttlátás 
7. vízionáriusság (a "psychic" képességek, a kinyílt "harmadik szem")
8. ideák, arkhetípusok ("eredeti minták", az isteni minőség első megnyilvánulásai) megtapasztalása
9. az egyéniség transzcendens alapja.

Szerinte, amit mi normálisnak tekintünk, az tulajdonképpen megrekedt fejlődés. Eddigi 
"mélypszichológiánk" valójában nagyon sekély, perspektívája szűk, egocentrikus. De ha elhanyagoljuk az alsó létrafokokat, akkor nem tudjuk meghaladni azokat. Célunk pedig meghaladni nemcsak a modern, hanem a posztmodern elmét is, de előbb el kell azt érnünk, csak utána integrálhatjuk elménket a magasabb valósághoz. A bonyolultat és részlegest vissza kell vezetnünk az egyszerűhöz és teljeshez. Enélkül sem az egyén, sem a kisközösség, sem a társadalom "kvantumugrása" nem lehetséges. Az ismertetett tudományos felfogás kis kukucskáló nyílást ajánl ego-központunkból létünk eredete irányába. Állítja, hogy ha e kettő között létrejön a kapcsolat, eredeti forrásunk világteremtő ereje képes lesz minket is átalakítani. Vagy ha a nagy jézusi tanítást idézzük: " A mustármag, ha fává terebélyesedik, képes lesz szállást adni az ég madarainak", sőt hozzátehetjük: kősziklákat, hegyeket mozdíthat el. Ma már nem lenne nehéz további idézeteket találni annak igazolására, hogy a pszichológiai és spirituális megközelítés összetalálkozott.”

Forrás: 
http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2002/08/evilag-06.html


Ez az idézet mutatja, hogy Szász Ilma mennyire elfogadja az integrál szemléletet, Ken Wilber 
elméletét, pszichológiáját, munkásságát. A keresztény misztika megítélése, felosztása is nála e modern szemlélet alapján történik.


Szász Ilma a keresztény létsíkokról

„A kereszténység nem dicsekedhet ilyen kidolgozott rendszerekkel. (Mint a Buddhizmus vagy 
a szufizmus. Megj. Szerk) Bár Szentírása ótestamentumi részének alapján a kabbalisták felépítettek egy pontos szisztémát, amelyet Pico delle Mirandola latinra ültetett át, és ezért latin, sőt keresztény kabbalának is nevezik, de ezt illőbb az eredeti kabbalista vonatkozásban tárgyalni.

A tulajdonképpeni buktató ott van, hogy a legkidolgozottabb, római katolikus dogmatika a 
jelen tényszerű helyzetét tükrözi, nem a lehetséges végigvezető útvonalat. Így „eltört” a keresztény létra, míg a keleti tanokban, amelyek nem a reálisra, hanem az ideálisra helyezik a hangsúlyt, ezek a „lajtorják” töretlenül emelkednek az égbe. A Biblia test-lélek-szellem hármassága megkopott a dogmatika tételeiben. Ezek az ember legmagasabb lénytagját animus spiritualisnak, szellemi természetű léleknek nevezik, aztán jön egy törés, és fölötte, tőle elkülönülten áll az isteni hármasság, a Szent Szellem, a Fiú és az Atya. Az emberi minőség elszakadt az istenitől. („Én itt vagyok lent, Ő ott van fent”). A személyes Isten fölötti istenség pedig inkább a misztikusok, mint a teológusok témája. De rekonstruálhatjuk a keresztény létrát (l. 1. ábra), és akkor rádöbbenünk, hogy ez bennünk van, és ugyanakkor mégis égig ér; egyszersmind kiegészíthetjük vele III. táblázatunkat is.

A táblázat első oszlopa a keresztény misztika alapfogalmait mutatja. A testiségben való 
megkötözöttségünk, Istentől való elszakadottságunk: a bűnben élés. A görögkeleti egyház tanítása azonban hangoztatja, hogy ez nem változtat a tényen, hogy Isten képmásai vagyunk, az Ő képére és hasonlatosságára teremtettünk. A fordulatot, amikor már nemcsak a külvilág felé tekintünk, hanem visszanézve keresni kezdjük eredetünket is, a keresztény nómenklatura megtérésként metanoiaként, conversioként jelöli. A továbblépés feltétele egy nagyfokú megtisztulás (purgatio), ami a görögkeleti egyház tanítása szerint előfeltétele a lelki béke (apatheia) kialakulásának. Csak ezután következhet a dolgok reális felfogása, a megvilágosodás (illuminatio), esetleg tényleges fényélménnyel. Az ego feladását egy isteni központ kedvéért a római katolikus teológia unio mysticának nevezi, a görögkeleti orthodox tanítás tökéletessé válásnak, vagy átistenülésnek (theosis). A végső isteni alapban – Eckhart mesternél: Urgrund, Ungrund, az angol nyelvű irodalomban: Godhead – való elmerülés állapotát a misztikusok írásaiban találjuk meg.

A misztikus lépcsők sokkal részletesebb, élményszerű kifejtése tanulmányozható nagy kortárs 
misztikusunk, Bernadette Roberts írásaiban. (Beszámolóit összegeztem „Az Úr ruháját hordja minden” c. könyvemben) Bernadette Roberts hiánypótló írásai fogalmazzák meg korszerűen a keresztény misztika lépcsőit, s össze is hasonlítják azokat a keleti misztika lépcsőivel. (Tőle ered a lelki tudatosságunkat meghaladó No-Self kifejezés.)

A XII. század nagy erejű keresztény látnoka, bingeni szent Hildegard látomásai révén képileg 
is megeleveníthetők az elmélkedő szintű tudatállapotok, amelyek az egész túlvilági létet is meghatározzák (l. III. táblázat, 2. oszlop).

A „keresztény létra” részletei már 1. ábránkon tanulmányozható volt. Beépítettem III. 
táblázatunkba is 3. oszlopként.

A kereszténység módszere a magasabb tudatállapotok elérésére évszádokon keresztül a Jézusima 
valamely formájának (Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön,-- Jézus, Jézus, --Krisztus Jézus) ismétlése volt, amelyet a szív szeretetteljes „felmelegítése” után végeztek. A legtöbb tapasztalat a görögkeleti ortodox egyházban halmozódott fel, ahol görög gerondaszok ill. orosz sztarecek (”öregek”) működtek tanítóként. Az „ajakimától” a „szív imájáig” elvezető ajánlások nevezetes kincsesháza a: Filokália, a Jézus-imát használó atyák tanításainak gyűjteménye. (Az ebből készült válogatás „Kis Filokália” címmel magyar nyelven is olvasható a világhálón.) Az előrehaladott tanítványban végül állandósult a Jézusima ismétlése, „szüntelen imádkozássá” alakult. S amikor Jézus személye megelevenedett a tanítvány szívében, az Emberfiát átható isteni minőség is tapasztalhatóvá vált számára. Újabban eredményesen alkalmazzák világszerte mantrameditációként a keresztény ős-egyház imádságát, a Maranathát (= Jöjj el Uram). Ajánlják továbbá Jézus imádságát: az Abbát is.

Önátadás és kegyelem révén e kötött módszerek nélkül is voltak keresztény misztikusok, akik 
elérték a legmagasabb szinteket. /Nem módszerük volt, hanem Megváltójuk./ Angelus
Silesius gyönyörű párversekben, Eckhart mester beszédeiben ad tapasztalásairól beszámolót:

Világló fény vagyok és szüntelenül égek,
Olajam Isten és mécsesem a lélek.

A legkisebb csöpp is tenger a tengerben,
Melyik tiszta lélek nem Isten Istenben?

Ki e földön szent lett, nincsen nagyobb tette,
Istennel egy, majd még Őt is elengedte.

Ha végre mindennel azonossá lettél,
Az örök isteni rendbe emelkedtél.

Ki úgy van, mint ki nincs, és nem is volt soha,
Az már-már csupa Isten, ó, örömünk oka!

(Angelus Silesius)

 

Amikor visszatérek az ősalaphoz, ősközeghez, az áramláshoz, 
az isteni kútfő eredetéhez,
senki sem kérdez meg, hogy honnan jöttem
és hol voltam.
Mert senki sem hiányolja ezt a tudást
azon a helyen,
ahol az Isten megszűnik keletkezni.

(Eckhart mester)”

*Forrás: http://www.freeweb.hu/drszaszilma/page.php?12

(*A forrás sajnos nem működik már - Khlorikë)


A reinkarnációról és feltámadásról

*Forrás: http://www.freeweb.hu/drszaszilma/page.php?12

(*Szintén - Khlorikë)

„Korunkra az jellemző, hogy a reinkarnáció ill. a feltámadás hívei harcos csatarendbe állnak fel egymással szemben és farkasszemet nézve, vagy szócsatában utasítják el egymás nézőpontját. Mert ugye: vagy-vagy! Jómagam — előre elárulom — arra szeretnék kilyukadni, hogy mindkét továbbviteli forma létezhet, de a reinkarnáció az emberi szellem egyes karaktervonásaira (”karmikus csíráira”) vonatkozik, míg a feltámadás lehetősége más szempontot vizsgál: az emberi lélek egyetlen és megismételhetetlen személyiségének túlvilági sorsát.”

Nem véletlen, hogy Szász Ilmától a jegyzetben többször is idéztem. Korunk egyik legnagyobb 
keresztény misztikusa, aki modern, integrál gondolkozású (az Integrál Akadémia tanára is). A keresztény misztika – általam alkotott – hármas felosztása szerint leginkább a második csoportba lenne sorolható (Egyházhoz tartozó, de spirituálisan gondolkozó tanítók csoportjába), csakhogy nem tartozik egyik egyházhoz sem. Keresztény hitű ember, aki nem zárkózik el a reinkarnáció gondolatától sem, de alapvetően sajátmagára vonatkoztatva az üdvözülés keresztény tanát fogadja el. Mint minden modern gondolkodó, ő is többször járt Keleten, tanulmányozta tanaikat, és igyekezett módszereiket is az európai és keresztény kultúra elemeivel ötvözni. Úgy tűnik, hogy ez a nyitás, felismerés és gondolkozásmód szükségszerűen kell, hogy jellemezze a modern pszichológiát és misztikát.


 

 

3. A kereszténység és a pszichológia, kognitív terápia

Dr. Perczel Forintos Dóra 2009. október 20-án, a Magyar Pszichológiai Társaság nyilvános előadásán elhangzott elképzelései alapján

Egyre nagyobb teret hódít a kognitív terápiában a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét 
felismerése meditációs technikák által. Rendkívül nagy a hasonlóság a kognitív terápia módszerei, valamint a buddhista, és keresztény szemlélet, meditációk között.

Frankl szerint a lét értelmetlensége vezet a pszichés zavarokhoz. A hívők, keresztények 
esetében azonban a lét értelmet kap.

A kogníció megismerést jelent, a kognitív terápia információfeldolgozási problémákkal 
foglalkozik: környezeti tényezők, biológiai folyamatok által keletkezett viselkedési gondokat, affektív reakciókat, biokémiai fiziológiai folyamatokat struktúrál át a kliensben. Miután a mindfulness, a tudatos jelenlét a belső figyelmet erősíti, segít kialakítani az integritást sajátmagunkkal. A kliensnek nem kell feltétlenül spirituálisnak lennie ahhoz, hogy a meditációs módszer hasson nála.

A kereszténységben történelmi idők óta megjelenik a tudatos jelenlét, az Isten jelenlétében 
való létezés. Már a IV. században a zsolozsmázásoknál a Szentírás mondatain meditáltak, és kialakították a kontemplatív imádságot. „Uram, Jézus Krisztus könyörülj rajtam, bűnös emberen.” A XV. Században Szent Ignác is megfogalmazta, hogy „tudatosítom, hogy Isten jelenlétében vagyok”. „Hogyan akarod Uram, hogy tovább menjek?” A XIX. Századi Szent Teréz megfogalmazta, hogy nagyon fontos a szeretetteli elfogadás. Elfogadni a múltat, óvakodni a jövő miatti aggodalmaktól. Thomas Merton (XX. sz.) pedig csak ennyit mondott: Teljesen itt vagyok.

A vallás egy viszonyulási mód, amely nem a történéseket, hanem a hozzáállást változtatja 
meg. Ugyanez a kognitív terápia célja: kialakítani az önmagáért felelősséget vállaló személyt, aki képes dönteni, hogyan konstruálja meg önmaga számára a világot.

A vallásosság segít megteremteni a lelki egészséget, mentális modellt nyújt, és az események 
minősítése is általában pozitívabb a hívőknél. A vallásos emberek jobban, könnyebben képesek elfogadni esetleges fogyatékosságukat, megváltozott egészségi állapotukat.

Néhány fogalom a hatékony pszichoterápiás módszerek és a keresztény értékek 
hasonlóságában.

1. Empátia – A keresztény szellemiség alap tanítása: Szeresd 
felebarátodat!
2. Kognitív átstrukturálás – Keresd, és teremtsd meg a boldogságot! Assisi Szent Ferenc imája
3. Tudatos jelenlét – Imádkozz szüntelenül!
4. Előítéletek feloldása – Mások szemében a szálkát, önmagadéban a gerendát sem ismered fel…
5. Önigazolás, önismeret – Nagy erény a bocsánatkérés képessége.
6. Agresszió, támadás, megértés, megbocsátás – „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért!”

Az európai emberek nagyon nehezen ismerik fel ennek a belső figyelemnek, az elmélyült 
vallásosságnak a szükségességét. Furcsa paradoxon, ha éppen a tudományos pszichológia vezeti vissza őket a megfelelő útra. A büntető, félelmet keltő Isten helyett a Szerető Isten fogalmát kell felismerni, aki bennünk van.

Az előadó egy nagyon találó idézettel fejezte be mondandóját:

„Ismerd meg magadat, mert az én képmásom vagy és így fogsz megismerni engem, akit a kép 
ábrázol. Önmagadnál megtalálsz engem.” St. Thierry (1198)

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.