Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

(06) VI. Egyházaktól független, keresztény szemléletű spirituális közösségek tanításai

2013.11.20

VI. Egyházaktól független, keresztény szemléletű spirituális közösségek tanításai


Az alábbi négy nagy irányzat, rend és iskola érdemel megemlítést, akik ha nem is kifejezetten keresztények, de értékrendjükben mindenképpen a keresztény értékeket követik. Elismerik Jézus Krisztus megváltói szerepét, és a Jézusi princípiumot. Habár tagjaik esetében mindet leginkább az ökumenikus gondolkozásmód jellemzi, és vallási felekezetektől független a közösségekben a részvétel, keresztény szimbólumokat használnak, keresztény értékeket vallanak. Viszont valamennyien elfogadják az összes többi vallást, azok értékrendjét, tanításait is, főleg a misztikusokat, és nem elsősorban a hivatalos egyházak állásfoglalásait követik. Tanításaikban helyet foglalnak a keleti tanok és módszerek, elfogadják a reinkarnációt, és többen is kész tényként kezelik az ősi emberi civilizáció, Atlantisz létét. Általában ezek zárt közösségek, de nem hozzáférhetetlenek, nem megközelíthetetlenek, csupán a tudás őrzését, titkosságát jogosan akarják megtartani. Ezeknél a közösségeknél különösen érvényesül a misztika sajátossága, miszerint fontos tény a beavatottság, a titkosság.
Az az értékrend, amit viszont a keresztény egyházak nem akarnak elfogadni.

Ez a négy közösség:
- A Rózsakeresztesek Lovagrendje
- A Templomosok Lovagrendje
- Az esszénusok Rendjei
- Az antropozófia és Rudolf Steiner


1. A Rózsakeresztesek Lovagrendje

 

rose-croix_sur_nappe_autel.jpg

Kép: A Rózsakeresztesek szimbóluma.
Forrás: 
http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Rose-croix_sur_nappe_autel.jpg

„Alapítója az eredetileg lutheri és paracelsusi tanokat követő Johann Valentin Andreae, aki a 17. században elsősorban gnoszticizmus teológiára épülő „evangélikus-keresztény-ezoterikus” iskolát hozott létre. A rózsakeresztesek szimbólumának, a rózsakeresztnek a jelentése Krisztus halála, feltámadása.

Egyes források szerint már 46-ban is létezett egy rend, melyet a gnosztikus Ormus alapított, 
és aminek jelképe egy vörös kereszt, másképp rózsakereszt volt. 1188-ban pedig már létezett a L'ordre de la Rose-Croix Veritas nevű szervezet, amely azonban nem tekinthető a történelmileg ismert rózsakeresztesek közvetlen előzményének. A rózsakeresztes testvériség alapítója az 15. század első éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenkreutz volt.

E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhető volt. Ez az áramlat a 17. századtól némileg összeolvadt a korai szabadkőmővességgel (a 19. századig), amelynek eredeti tanításai jobbára változatlanok maradtak.

Erről nagyon szépen ír Goethe (aki állítólag fiatalkorában átesett egy rózsakeresztes 
beavatáson) Die Geheimnisse (Rejtelmek) c. költeményében, mely azonban a nyilvánosság számára töredék maradt.

A rózsakeresztesek – pontosabban a szabadkőmővesek – beépültek II. Rudolf prágai udvarába is. A titkos tudományokat kedvelő uralkodó azt vallotta, hogy a kellő felkészültségű, kitartó, hitbuzgó emberek rábukkannak az aranykészítés titkára is.

A rózsakereszteseket a római katolikus egyház üldözte, az inkvizítorok az eretnekség egyik 
formájának tekintették. Híres rózsakeresztesek: Paracelsus, Nostradamus, Bacon, Saint Germain (18.sz), Báróczi Sándor, Bessenyei György.

Rudolf Steiner több előadásában és könyvében behatóan foglalkozott a rózsakeresztességgel. 
Saint-Germain 18. században meg nem valósult alapeszméit („szabadság, egyenlőség, testvériség”) is ő kívánta a gyakorlatban – a szociális élet hármas tagozódásának eszméje alapján – alkalmazni, ám ez az adott körülmények közt nem volt lehetséges.

Jelentős hatással volt a gödöllői művésztelep munkásságára (Nagy Sándor festménye, az
Ave Miriam (MNG) Mária-alakja nem liliomot kap az arkangyaltól, hanem rózsát.„

Forrás: http://www.asztralfeny.hu/kincs/rozsakeresztesek.php *
(* Az oldal sajnos nem létezik - Khlorike)



„A Rózsakeresztes Rend tagjaként a misztika útján haladunk. Ez sosem volt a tömegek útja, 
bár ezen az ösvényen járók közül kerültek ki jónéhányan történelmünk kiemelkedő személyiségei közül, gazdagítva világunkat tudományos felfedezéseikkel, művészeti remekműveikkel a zene, a festészet vagy az irodalom területén. Mégis személyes életszemléletük az, amit legfontosabb megtanulnunk ezektől a nagy elméktől. Hasonló utat kell követniük mindazoknak, akiket az önfejlesztés szándéka komolyan foglalkoztat.

459px-rose_cross_lamen.svg.png

Kép: Rózsakeresztes szimbólum.

 

A misztika "demisztifikációja"

Mielőtt megpróbáljuk elmagyarázni, hová vezet ez az ösvény, nagyon fontos annak tisztázása, 
mit is értünk valójában a misztika fogalmán, hisz sok téves értelmezés él a köztudatban ezzel kapcsolatban. Feljegyzéseink szerint a misztika olyan tapasztalásnak felel meg, melynek során az ember személyesen győződik meg Minden Létező Forrásáról. Sokan Istennek nevezik ezt a forrást, mások Kozmosznak. A lényeg, hogy szellemi élményről van szó, a tudás élményéről, amely nem a vallásos hiten, de nem is tudományos megfigyeléseken alapuló tudás, hanem maga a tudás. A misztika művészetének és a Rend munkájának fő célkitűzése megtanítani az embereket arra, hogyan érhető el ez a misztikus tudás, ami ha tökéletesen hozzáférhetővé válik, végső soron racionális.

Ennek ellenére sokan úgy tekintik a misztikát, mint "irracionális filozófiát", melynek ideái 
pusztán feltételezéseken alapulnak, és kívül esnek az intellektuális megérthetőség körén - ezért elutasítják, mint önámítást vagy zavaros gondolkodást. Mások ezzel szemben a természetfelettibe vetett vakhitként értelmezik.

Ha megnézzük a történelmet, egészen nyilvánvalóvá válik, hogy egyik felfogás sem felel meg 
a valóságnak. A századok során sokan misztikus ráhangolódás során ismertek fel és adtak át az emberiségnek új ideákat és magyaráztak meg olyan jelenségeket, mint például az elektromosság vagy a gravitáció. Sokuk osztályrésze a nevetségessé válás, sőt nem egyszer a bebörtönzés lett. A társadalom széles körben csak jóval később ismerte el, hogy eszméik intellektuálisan ésszerűek voltak.

Végső soron tehát a misztika nem hit, hanem egyszerűen a tudás művészete. A misztikus 
tapasztalás során az egyén olyan érzésekben részesül, melyek meghaladják a szavakba önthetőség határait. Ez a belső látás mentes az egó tévedéseitől, és a dolgok tökéletes megértését eredményezi. Az ember mélyen meg van győződve tapasztalatainak valóságosságáról.


Legmagasabb képességeink kibontakoztatása

A Rózsakeresztes Rend célja, hogy olyan tanulmányi rendszert kínáljon, mely lehetővé teszi a tanítványnak, hogy létezésének minden szintjén elérje lehetőségeinek csúcsát, azaz fizikai, mentális, lelki és spirituális szinten egyaránt. Ez biztosítja ugyanis az egyén számára a tökéletes békét és harmóniát, mely nem csak saját életében mutatkozik meg, de kihat a teremtés egészére is.

A Rózsakeresztes tanok számos gyakorlattal és kísérlettel segítik e cél elérését - fizikai 
érzékszerveink fejlesztése és fegyelmezése, valamint egy mélyebb, gyakran szunnyadó állapotban lévő pszichikai érzék felébresztése által.

Fizikai síkon olyan lehetőségeket és módszereket mutatunk be, mellyel szervezetünk 
különböző működéseit harmonizálhatjuk. Ezáltal megszüntethetjük a fejfájást, a feszültséget és a stressz káros hatásait, valamint megtanulhatjuk szervezetünk öngyógyító folyamatainak felgyorsítását.

Mentális síkon megvilágítjuk a tudat különböző szintjeit, valamint ezek működését és 
lehetőségeit. Ezáltal megtanulhatjuk, hogyan valósíthatjuk meg a fizikai síkon mindazt, amire erősen és jogosan vágyakozunk.

Lelki síkon lényünk mélyebb aspektusának erejét és hatalmát hangsúlyozzuk és hozzuk 
működésbe, ami által létünk teljesen új dimenzióit ismerhetjük meg.

Szellemi síkon fokozatos belső ébredést élünk át a tanultak személyes alkalmazása és a 
ráhangolódás különböző módszerei segítségével. Végül a tudatosság olyan fokát érhetjük el, ahol az ember megtapasztalhatja a Kozmosszal való egységét - azt a személyes köteléket, mely az univerzum egészéhez kapcsol bennünket.


Pszichikus képességeink felébresztése

Az emberek általában kétkedve fogadják, ha a fizikai érzékszerveken túli érzékelésről vagy 
képességekről esik szó. Ez valószínűleg azért van így, mert gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik ilyen képességekkel büszkélkednek, holott valójában igen keveset vagy semmit nem tudnak ezekről a természetes működésekről. Valójában mindannyian rendelkezünk pszichikai képességekkel; legtöbb embernek voltak már rejtélyes megérzései, megmagyarázhatatlan előérzetei. Ki ne tapasztalt volna kellemes vagy kellemetlen "érzéseket" egyes helyeken vagy bizonyos emberek társaságában? Ezek a személyes, pszichikus történések lelki énünk apró felvillanásai, illetve a kevéssé ismert természeti törvények környezetünkben történıő megnyilvánulásai.

Lelki énünk működése vagy más pszichikus megnyilvánulások csak addig tűnnek különösnek 
és titokzatosnak, amíg nem értjük, mi történik valójában. A tudatlanság, az előítéletek és a babonák azok, melyek megakadályozzák, hogy ezekre a természeti törvényszerűségekre fény derüljön. Ha egyszer megértettük és a Rózsakeresztes tanításokban foglalt gyakorlatok segítségével felébresztettük őket, pszichikai képességeink az egyik legnagyobb belső erőforrásunkká válhatnak.


A természet törvényeinek alkalmazása

Az a fogalom, hogy "természetfölötti", a valóságban nem létezik. Minden a természet 
törvényei szerint működik. A szunnyadó tudat számára maga a természet is cél és értelem nélküli káosznak tűnik. A Rózsakeresztes tanítvány előtt azonban fokozatosan kibontakozik a természet harmóniája és különböző aspektusainak EGYsége. Ez a mindenre kiterjedő látásmód megmutatja, hogy a természet önmagunkban és a környező világban is magasabb törvények szerint működik.

Általában vitalitás, egészség, derűlátás és tettrekészség jellemzi azokat, akik ismerik és a 
gyakorlatban is alkalmazni tudják ezeket a törvényeket; őket szinte mindig szerencse kíséri útjukon. Akik viszont nem tanultak meg összhangban élni a természet törvényeivel, láthatólag gyakran betegek, vagy ahogy a szólás tartja, "ami elromolhat, az el is romlik" életükben, környezetükben.

Azt az állapotot nevezzük harmóniának, mikor egész lényünk összhangban van a Kozmosszal 
és a Kozmosz természetben megnyilvánuló törvényeivel. A mély lelki béke állapota ez. A Rózsakeresztes tanítások alaposan és részletesen elmagyarázzák, hogyan érhető el ez az állapot.


A Kozmikus Tudat elérése

A misztikus úton haladók a tudat különböző aspektusait nem úgy tekintik, mint rétegeket, 
melyeken keresztül kell ásni magukat, hanem mint egy folyót, mely egyre mélyebb szinteken hömpölyög. Objektív tudatunk öt érzékszervétől kezdve a szubjektív tudat mentális, pszichikus és spirituális érzékeléséig egységes egésznek tekintjük őket, melyek egyaránt fontosak, mivel mindegyikük a lélek-személyiséget tükrözi.

A Kozmikus Tudat elérése a célba érést jelenti az önmegismerés útján. Először a vágyat 
érezzük, hogy igazi Önvalónkat megismerjük; ezután következik a keresés hosszú és fáradságos útja, hogy végül - saját tudatos erőfeszítéseink árán - megtapasztalhassuk az Isteni Intelligenciát.

Ez egy intuitív élmény. Minden embernek vannak megérzései, vagyis olyan felismerései, 
melyek villanásszerűen világítják meg egy-egy pillanatra a tudatot. Ritka azonban az olyan ember, aki tudatosan képes használni ezt a képességet a mindennapok során felmerülő helyzetekben problémáinak megoldásához vagy a szükséges ismeretek megszerzéséhez.

A Rózsakeresztes tanítások rávilágítanak, hogy sorozatos tévedéseknek vagyunk kitéve, ha 
kizárólag fizikai érzékszerveink észleléseire bízzuk magunkat. Ahogy egy zongorista az ujjgyakorlatokat vagy egy kezdő úszó a tempókat, úgy tanuljuk meg, hogyan halljuk meg és hogyan alkalmazzuk belső vezetőnk sugallatát, az ún. "csendes kis belső hangot". Intuitív képességeink alvó állapotukból lassan erőteljes, éber állapotba kerülnek. E csodálatos szintézis eredményeként tudatunk közelít a kozmikus szinthez - bár ez mindenkinél különböző fokot jelent az egyéni fejlettségi szint függvényeként.


A belső ébredés előnyei

Életünk problémáinak egyre eredményesebb megoldása ébredő intuíciónk segítségével, rejtett 
tehetségeink kibontakozása, tartalmasabb emberi kapcsolatok kialakítása, egy magasabb rendű és önzetlenebb életcél megtalálása - és még sorolhatnánk a belső ébredés előnyeit. Az A.M.O.R.C. ésszerű, és lényegre törő tanulmányi rendszere segíti a misztikus ösvényen haladó tanítványt mindezek elérésében.

A megvilágosodott értelem hatására őszi falevelekként hullanak le a babonák, lepleződnek le 
a tévtanok és illúziók. Meglepetten tapasztaljuk, milyen sok tévedés és félreértés uralta és korlátozta eddig életünket. Szinte úgy tűnik, mintha gondolkodásunk korábban éppen a valóság ellenkezőjét tükrözte volna. Ezek a felismerések a fejlődés és a Kozmikus Tudatra való ráhangolódás kedvező jelei.

A tudatszint emelkedésével azonban nem mentesülünk a problémáktól, hisz mint már 
említettük, az élethelyzetek sikeres megoldása visz előre a misztikus úton. Ha bizakodva nézünk a jövő elébe, ha bátran helytállunk az élet örvénylései közepette magától a haláltól sem rettegve, ha látjuk a célt a küzdelmek mögött, akkor mondhatjuk életünket sikeresnek.

Most, hogy áttekintettük az önmegismerés útján előttünk álló lehetőségeket, a következő 
részben röviden bemutatjuk a Rózsakeresztes Rend történetét és mai szerepét, azaz az őszinte keresők segítését a Fény felé vezető úton.”



A Rózsakeresztes filozófia 3500 éve

A Rózsakeresztes Rend AMORC világszerte ismert tradicionális és teljes neve: Antiquus Mysticusque Ordo Rosae Crucis, magyar fordításban: A Rózsa és a Kereszt Ősi Misztikus Rendje. Az exoterikus "Rózsakeresztes" név a latin "Rosae Crucis"-ból származik, mely szó szerinti jelentése: "a Rózsakereszté". A "kereszt" szónak a kereszténység vallási szimbólumától eltérően itt más a jelentése: az ókor misztikusai szerint az élet tapasztalásait és kihívásait jelképezi. A kereszt közepén elhelyezkedő vörös rózsa az ember spirituális kibontakozásának a szimbóluma. Nevünkkel a Rózsakeresztesek Ősi Testvériségét képviseljük, a Rózsakeresztes mozgalmak igaz tradícióit őrizve a régmúlttól egészen napjainkig.


Ezoterikus tradíciónk

A Rózsakeresztes Rend történetét tradicionális és kronologikus szempontból is vizsgálhatjuk. A hagyományok szerint az ókori Egyiptomba, a Kr. e. 1500 körül létrejött misztériumiskolák filozófiájához és tradícióihoz nyúlnak vissza annak a misztikus mozgalomnak a gyökerei, melyből a későbbiekben a Rózsakeresztesség kialakult. A Rózsakeresztes filozófia azonban eklektikus; beépíti tanításaiba az ókori Görögország, Kína, India és Perzsia misztikus örökségét is. Az eredmény: a misztikus elvek egyesítése, mely képes helyes irányt mutatni a jövő felé. E jövő záloga pedig a tudás misztikus megismerése által megvilágosodott emberiség.


A Rózsakeresztes tanítások

A Rózsakeresztes Rend olyan célt tűzött maga elé, melynek elérésére a legtöbb oktatási 
rendszer kísérletet sem próbál tenni. Átfogóan kínálja az elvont és a gyakorlati ismereteket, az ókori misztériumokat és a modern tudomány hasznos eredményeit, a test és a lélek támogatását egy nehezen meghatározható, mély transzformáció - a megvilágosodás - felé vezető úton.

A tudomány, a misztika, a filozófia és a metafizika harmonikus összekapcsolása révén ad 
bepillantást az emberi tudás forrásaiba. Mindazok az ideák, amelyeket a havonta kézhez kapott leckék tartalmaznak, igen alkalmasak az elmélkedésre és saját, önálló gondolkodásunk kialakítására (Mint egy hermetista mondta egykoron: "Gondolj ki mindent a magad számára, s nem lesz, mi félrevezessen."). A Monográfiák mintegy intellektuális keretet adnak a tananyagban foglalt kísérletekhez és gyakorlatokhoz, melyek fokozatosan fejlesztik lelki és szellemi éberségünket.

Rózsakeresztes Hitvallás

TUDOM, hogy csak egy élő, igaz és végtelen Isten van, minden látható és láthatatlan dolog teremtője és fenntartója, kinek Lényege átjárja a világegyetemet, és kinek Értelme és Tudata alkotja az Ember Lelkét.

TUDOM, hogy Isten teremtésének egysége három 
módon nyilvánul meg: a Makrokozmoszban mint Fény, Élet és Szeretet; a Mikrokozmoszban mint Lélek, egó és test; a földi tudományban és művészetben mint tézis, szintézis és antitézis. Mindezeket a háromszög jelképezi.

TUDOM, hogy Isten Bölcsességének a természet törvényeiben való kifejezıdése igazolja a 
létünk Istenének Mindenhatóságába, Mindenütt Jelenvalóságába, Jóságába és Szeretetébe vetett hitünket.

TUDOM, hogy mikor Isten az Ember Testébe leheli az Élet Leheletét, az Ember Élő Lélekké 
válik. Isten Lelke, mely a mulandó testben lakozik, tökéletes eszenciája az Univerzális Léleknek, mely sorozatos emberi testet öltéseken halad keresztül. Így, az Atyaisten gyermekeként, az egész emberiség egyetlen testvériséget alkot minden valóságos és létfontosságú dolog tekintetében.

TUDOM, hogy csak a halandó elme tévedhet és csak az emberi természet vétkezhet; és a 
halandó elmének és az emberi természetnek minden tévedésért és hibáért meg kell fizetnie; mert az Ember Lélek-Jóságban született, de földi tudatlanságban; és egyedül ez a tudatlanság az, amitől az Embert meg kell váltani és meg kell menteni.

TUDOM, hogy a Rózsakeresztesek evilági testvérisége a halandó elme megvilágosodását és a 
lélek örömét szolgáló inspirált iskola. Autoritását az Ember Lelkének örömteli válasza és a látható és láthatatlan Mesterek által közvetített Inspiráció és Irányítás igazolja.

TUDOM, hogy a Testvériség Nagy Beavatottai a Nagy Fehér Testvériség Láthatatlan 
Mestereinek képviselői és Isten Szolgálói.

Salutem Punctis Trianguli!”

Forrás: 
http://amorc.shp.hu/hpc/web.php?a=amorc&o=az_amorc_rol_(5)_bOdL






2. A Templomosok Lovagrendje


seal_of_templars.jpg
Kép: A Templomos Rend pecsétje
Forrás: 
http://hu.wikipedia.org/wiki/Templomosok

 

„A Templomosok vagy Templomos Lovagrend (latinul Militia Templi) az egyik leghíresebb keresztény harcos szerzetesrend volt. A templomos lovagrend 1118(?)-ban, keresztes lovagokból szerveződött társulásból, a Szentföldön alakult. Hugues de Payens vezetésével kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szenteli. Krisztus szegény lovagjainak: Pauperes Commilitorum Christi nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra. A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi.

Az 1128-as Troyes-i zsinat eredményeként jött létre a latin nyelvű rendi szabályzat (regula), 
amelyet később újabb kiegészítések követtek egészen a XIII. század második feléig. De Payns felkérésére Clairvaux-i Szent Bernát 1132 és 1135 között megalkotta a rend szellemi programját összefoglaló, Liber ad Milites Templi de laude novae Militiae (A templomos lovagokhoz: az új lovagság dicsérete) című írását.

A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó 
egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ehhez hasonló kiváltságokat ekkoriban csak a ciszterci rend élvezett, illetve később a magyarországi pálosok.

A rend előbb a Francia Királyságban, majd Angliában talált támogatókra, aztán elterjedt 
német és spanyol területeken is. A XII. század második felétől a lovagok Közép-Európa királyságaiban is otthonra találtak. 

A rend tagjai három csoportra oszlottak.

tatzenkraiz1.jpg

Kép: Templomos Kereszt.
Forrás: 
http://hu.wikipedia.org/wiki/Templomosok


A templomosok elitjét a lovagtestvérek alkották, a nehézfegyverzetű, lovagi harcmodort 
folytató harcosok. Minden lovagnak három lova és egy fegyverhordozója volt. Egyforma felszerelést és ruházatot kaptak. Bal vállukon fehér köpenyt hordtak vörös kereszttel, melynek viselését a pápa engedélyezte. Feladatuk a zarándokok védelme, illetve tágabb értelemben a hitetlenek elleni küzdelem volt. A katonai feladatok ellátásán kívül életük a szerzetesek életvitelével egyezett: közös hálótermekben aludtak, együtt étkeztek naponta két alkalommal, a közbeeső időt pedig imádkozással, zsolozsmázással vagy más teendők elvégzésével (a fegyverforgatás gyakorlásával, az állatok ellátásával, vagy éppen őrség adásával) töltötték.

A lovagokéval megegyező, szürkésbarna-drapp ruházatot viselő fegyvernökök vagy 
fegyverhordozók (sergent) alkották a rend második, legnépesebb csoportját. Számuk általában nyolc-kilencszerese volt a lovagokénak. Legfőbb feladatuk a lovagok szolgálata volt, csatában pedig könnyűlovas katonaként támogatták őket.

A rend harmadik rétegébe a papok vagy káplánok tartoztak. A rend papjai általában csak a 
jelentősebb rendházakban és elsősorban a Szentföldön éltek. Feladatuk a tagok lelki életének gondozása volt, és egyedül a nagymesternek illetve a pápának tartoztak engedelmességgel.

A templomos rend élén a káptalan által megválasztott Nagymester:
magister vagy grand maitre állt, aki a tisztet élete végéig töltötte be. Kisebb jelentőségő ügyekben egymaga döntött, de a legfontosabb kérdésekben csak a káptalan beleegyezésével határozhatott. Általános helyettese a sénéchal volt, aki háború esetén hasonló jogokkal bírt, mint a nagymester. A rend harmadik számú embere, a hadi ügyekért felelős marsall: maréchal volt. A három legfontosabb tisztség után rangban a tartományok – általában egy-egy ország alkotta provinciák – vezetői: preceptor vagy commandeur következtek. A rendházak, konventek vezetőit szintén így nevezték. A provinciák illetve rendházak elöljáróinak hatalma és jogköre a nagymesteréhez volt hasonló, azzal a különbséggel, hogy kisebb területre terjedt ki. A legfőbb vezetőkből és a szentföldi tartományok elöljáróiból állt a káptalan, amely tanácsaival segítette a nagymestert a rend irányításában. A templomosok évente tartottak generális káptalant, vagyis általános rendi gyűlést is, amelyen elvileg minden tartomány commandeurjének részt kellett vennie. Ezen kívül az egyes tartományok is tartottak éves gyűléseket.

A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. Európa szinte 
minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” működtek.

A Rend őrizte 1204 és 1307 között az úgynevezett Torinói leplet, valamint 1222 után az 
Aranybulla egy példányát is.

Rudolf Steiner szerint a templomosok fő feladata – a Szent Grál őrzésén kívül – „Európa 
gazdasági és társadalmi felemelése” lett volna.

A Lovagrend magyarországi tevékenysége 1999-ben vált a magyar állami (és nem egyházi) 
törvények értelmében legálissá. Ennek eredményeképpen itthon három commenda működik, valamint a Magyarok Praeceptoriájához tartoznak a külföldön élő hazánkfiai is. A Lovagrend (mint bejegyzett egyesület) magyar lelki vezetői és pártfogói a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai közül kerülnek ki. Magyarországon főként ifjúságvédelmi, karitatív, valamint a lovagrend magyarországi történetét vizsgáló tevékenységet fejtenek ki. A magyar templomos egyesület tagjai a tradicionalizmus hazai patrónusai.

Kiemelendő, hogy 1998 augusztusában a templomosok engedélyt kértek II. János Pál pápától, 
hogy a Szent Koronát mint ereklyét használhassák jelképül. Az engedélyt a lelkiségi egyesületi munkára való tekintettel pápai áldással együtt megkapták.

A portói székhelyű Jeruzsálemi Templomos Lovagrend (OMSTH) szintén jelen van 
Magyarországon, méghozzá az 1990-es évek eleje óta. E rend magyarországi főpriorja Nagy Károly várpalotai plébános. A rend két tartományra (nyugati és keleti) oszlik, melyek élén szintén prior áll. A jeruzsálemi templomosok több felvonuláson, így a Szent Jobb Körmeneten is rendszeresen felvonulnak. A lovagrend rendezvényei általában Várpalotán, Tihanyban és más dunántúli helyszíneken kerülnek megrendezésre, az ünnepélyes lovagavatásra májusban kerül sor. A rendnek nincsenek szerzetes tagjai, de a főprior mellett más felszentelt papok is tagjai a rendnek, a rend jelen van a Délvidéken (Nagybecskerek) is. A lovagavatást egyéves jelöltség előzi meg. A rend jelvénye fehér paláston vörös kettős kereszt, védőszentje Szent György. A másik rendhez hasonlóan e rend is bírja a katolikus egyház elismerését, a lovagok számos misén megjelennek.”

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Templomosok


A templomosokról egy könyv kapcsán: Lionel és Patricia Fanthorpe: Templomos 
rejtélyek és titkok. Gold Book Kiadó

„A templomosok szellemi öröksége ugyanis nem avitt történelem. Az ötszög és benne a pentagramm (a templomosok vizuális metaforája - Kerekes Tamás) ihlette meg a Pentagon építőit is. A szerző eszköztárába beletartozik a számszimbolika is. A könyv összefüggéseket keres a régi hermetikus tanítások és a hagyományos Arthuri lovagiasság között. Ezeket az összefüggéseket más kutatók munkájában a recenzens eleddig nem olvashatta. És lám, lám, az egyik illusztráción láthatjuk mi is a jellegzetes templomos keresztet Sir Galahad pajzsán. A harmadik fejezetben kap helyet a templomosok és a Meroving-dinasztia izgalmas kapcsolatának felvázolása.

A híres smaragdtáblákban a szerző titkos kódot lát. Szuggesztív előadásmódjában történelmi 
rejtélyek egyszerűsödnek le letisztult hipotézisek formájában az olvasó számára. Ezek szerint a paratemplomos őrzők tisztában voltak Hermész Triszmegisztosz 13 titkos tantételével. A vikingektől a hindu közmondásokig bezáróan mindent számon tart, elemez. Összefüggéseket fedez fel és talál meg. Az általa elemzett aforizmák tantételei morális és etikai közösséget hoztak létre. Noha a kötet tematikája a templomosok kulturális szerepköre, az irányzatnak a rózsakeresztes mozgalommal való érintkezése is helyet kap a könyvben. Noha a könyv alcíme szerint a kötet a da Vinci kód történelmi háttere - ennél sokkal, de sokkal többet kapunk.

Ízelítőül: Nagy Sándor, mint templomos titkok őrzője. A templomosok jeruzsálemi küldetése. 
A templomosok és Septimania titkai. A templomosok és János pap rejtélye. Szerepel benne a trubadúrok és a templomosok kapcsolatának feltérképezése (Erről sem olvashattam eddig - Kerekes Tamás). Szó esik a templomosokról, és a Fekete Madonnák rejtélyéről, Salamon és Sába misztériumáról. Külön fejezet tárgyalja Nagy Károly esetleges templomos hagyományőrző szerepét. Művészettörténészek és Dan Brown hívők számára kötelező a templomosok és a művészek titkos kódjait tárgyaló fejezet. Természetesen Leonardo önálló fejezetet kap. Aztán követhetjük a templomosok útját Kanadába és az USA-ba, Oak Island-re.

És az utolsó négy fejezet még mindig tartogat meglepetéseket:

  •  Templomos kódok, titkosírások, szimbólumok, és a "jelentés jelentései".
  •  Az öt nagy templomos rejtély.
  •  A templomosok és egyéb titkos társaságok misztériumai.
  •  További, különböző templomos rejtélyek.”


Idézet Kerekes Tamás írásából.

„A Templomos rejtélyek és titkok mélységeiben vizsgálja ennek az enigmatikus rendnek 
évszázadokon átívelő történelmét, és számos olyan kérdésre keres választ, amit Dan Brown tett fel A Da Vinci-kód című bestsellerében. Vajon hány templomos titkot ismert Leonardo da Vinci, és mi jelent meg mindebből – még ha rejtett formában is – a jegyzetei között és a műalkotásaiban?
A templomos lovagok eredete sokkal régebbre nyúlik vissza a XII. századi közel-keleti kalandozásaiknál. Ők nagyon jól tudták: ősi titkok várják, hogy ismét felfedezzék őket, és új életet leheljenek beléjük. Bonyolult, szövevényes rejtjeleket alkottak – és megfejtették azokat a kódokat, amelyeket még a távoli múltban hoztak létre elődeink. A középkori trubadúrok és vándor énekesek csaknem bizonyosan ismerték ezeket a templomos kódokat. Könnyen lehet, hogy egyik legkedveltebb daluk, a Roland-ének is ilyen titkos üzeneteket hordoz. A skóciai Rosslyn-kápolnában elrejtett egyéb templomos szimbólumok mellett többek között zenei kódok és titkosírások is láthatók. A templomos misztériumok közé tartoznak továbbá Salamon és Sába titkai, valamint az etiópiai hit, miszerint az ő gyermekük hozta a Szent Frigyládát Jeruzsálemből Akszúmba, ahol azt azóta is szigorúan őrzik. A Fekete Madonnák kultusza pedig újabb példája a nagy templomos titkoknak, amelyekre e könyv választ keres.

Előre, keresztény katonák,
Meneteljünk a háborúba,
Jézus keresztje
Előttünk jár!

A himnuszt a jelek szerint eredetileg egy ártalmatlan, rutinszerű vasárnapi iskolai felvonulás 
számára írta Sabine Baring Gould, azonban katonásan hangzó szavainak és remek dallamának köszönhetően könnyen lehetett adoptálni katonai indulóként az egyházi harcos keresztények számára szerte a világon. Mint láttuk, léteznek kivételesen nagy szeretetre képes keresztények; és vannak más, hatalmas intellektussal megáldott személyek, akik ragyogó érvelési képessége támaszt nyújt a többiek olykor megingó, elgyengülő hitének. Mindannyian igyekszenek a saját tehetségükkel, égi adományukkal és temperamentumukkal Istent és embertársaikat szolgálni. És mindig ott lesznek velük vállvetve a tettek emberei (és asszonyai), a hitükben szilárd keresztények – azok, akiket a régi ima szavaival hajlamosak vagyunk „az egyház katonái”-nak hívni. Az efféle határozott, erélyes keresztények – bölcsen, vagy épp oktalanul – mindig készek kiállni, és harcolni a hitükért vagy a szívüknek drága ügyekért. Ilyenek voltak, és kétségtelenül ma is ilyenek a templomosok is. Ők eredetileg azért egyesültek szervezetté, hogy megvédjék Jeruzsálemet a hasonlóképpen militáns szaracénok inváziójától, és hogy biztosítsák, valamint fenntartsák a világ szent helyeihez való szabad eljutást. A templomosok alkották Szent János lovagjainak és a keresztes hadjáratoknak spirituális, szellemi vezető elitjét. Aktív részét képezték a kicsiny keresztény csapatnak, amely 1565-ben megvédte Máltát Nagy Szulejmán hatalmas flottája és serege ellen. A hit harcosai voltak ők – bármi áron és bármilyen esélyek ellen.”

A SZERZŐ(K)RŐL

Lionel Fanthorpe a Felekezetközi Templomos Egyház érseke és világi elöljárója, valamint a 
rend lovagi parancsnoka volt – szerzőtársa, Patricia pedig Dame Commander, vagyis parancsnoknői tisztet töltött be. A szerzők rendbéli státusa tette lehetővé, hogy – bennfentesként – egyedülálló tudással és hozzáértéssel írjanak ezekről az ősi, érdekfeszítő templomos kódokról és misztériumokról.

 

*Forrás: http://szolnokinaplo.hu/crucifix/2009/10/01//a-templomosok-titkai/  

(* Sajnos a forrás már nem létezik - Khlorike)     

 

 

 

3. Az esszénusok rendjei és tanításai 

rwsitelogo.png

Forrás: http://www.esszenus.hu/rw_common/images/rwsitelogo.png  



A Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyház 2001-ben alakult, melynek alapító tagja vagyok. (- A szerző -) Az egész Európában működő esszénus közösségek felélesztésére a Templomosok Lovagrendje adta áldását, és az ő lovagjaik, papjaik segítségével jöttek létre. Fő vezetőjük és püspökük a félig magyar származású, német állampolgár, a híres mágus F.E. Eckard Strohm.

Honlapunkon írják önmagukról: „2001-ben alakult keresztény közösség, melyhez vallástól, felekezeti hovatartozástól, életkortól függetlenül bárki csatlakozhat, aki elfogadja és éli az egyház eszméjét.

Hitünk alapja az angyalokkal való, feltétel nélküli együttműködés, kommunikáció, hasonlóan a Jézus idejében élő esszénusokhoz. Feladatunknak tekintjük a feledésbe merült esszénus kultúra és tudás felelevenítését, hogy azt az emberiség javára fordíthassuk.

Papjaink – nők és férfiak – akik a család, a mindennapi munka mellett vállalják, hogy spirituális tudásukat az emberek javára fordítják. Nem közvetítők Isten és ember között, hanem segítők.

Hisszük, hogy minden ember ugyanannak az egy Istennek a teremtménye. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk és az emberiség nagy családjába tartozunk. „Minden és mindenki Egy” – egy az eredetünk, és egy a célunk: visszatérni az összes lélekkel Istenhez.

Számunkra fontos az egyén szabadsága, és hogy ezt megélje, megélhesse.

Hiszünk Égi Atyánkban, Föld Anyánkban és angyalaikban, és az isteni gondviselésben. Hiszünk Jézusban, Máriában, akik maguk is esszénus mesterek voltak.

Hisszük, hogy semmi nem történik véletlenül, mert bármi is történjen, az azért van, hogy fejlődjünk általa: „Ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg Uram”.

Hisszük, hogy minden, ami él közelebb áll Istenhez, mint az írások, dogmák, melyek élettelenek, számunkra a HIT örömteli és szeretetteljes lehet.

Esszénus gondolkodás szerint a mi templomunk maga a test – „Isten országa bennetek van.” – , és a Föld Anyánk adta természet. Imáinkban megszólítjuk Égi Atyánkat és Föld Anyánkat is, mert hisszük, hogy e két energia együttes hatására lesz harmónia az Univerzumban.”

Az esszénusok jelszava: Segíteni – gyógyítani – tanítani! Nemcsak szavakkal, hanem cselekedetekkel, példaértékű életmóddal.
Az esszénusság legmélyebb gyökerei Atlantiszra nyúlnak vissza, a mély atlantiszi spirituális tudás, tanok képezik fő irányvonalát. Az angelológia is atlantiszi mélységekre megy. Az első esszénus közösség zsidó volt, még Jézus születése előtt kb. 300 évvel alakult, és spirituális technikáikkal megjósolták a Megváltó születését, és azt is, hogy a közösségük tagja lesz. Jézus Krisztus születése, élete a jóslatok szerint következett be, és mind a gyermek Jézus, mind pedig a már tanító Jézus tagja volt az esszénus közösségnek, és maga is esszénus mester volt.

A Jézusról szóló tanítások sok pontban eltérnek a hivatalos egyházi állásfoglalástól, de egy pillanatra sem kételkednek Jézus megváltói, Isten fia szerepében. Az esszénusok írták a Holt tengeri tekercseket, és abban hitelesen rögzítették a korabeli Jézus történeteit, és ismerik az eredeti Bibliát, még az átírásai előtti állapotból… (Megjelentették a János evangéliumát, az eredeti példány fordításában.)

Minden kétséget kizáróan az Esszénus Egyház keresztény közösség, alapvetően keresztény hitvilággal és tanokkal, de erőteljesen spirituális beállítottsággal. Az Angyalokkal való napi meditációi minden gyakorlót elvezethetnek a megvilágosodás, az Isteni energiákkal, fénnyel való egyesülés állapotába, tehát a módszert is megadja az elme fejlettebb szintjeinek eléréséhez. (Wilberi létra 9. szint, de gyakorlatai a 7. és 8. szintnek felelnek meg.)

Az esszénusokról külön, részletes tananyag készült.

Keretein belül működik egy lovagrend, a Krisztus Esszénus Templomának Rendje.
Most alakul a Női Esszénus Rend is.
Honlap:
http://www.esszenus.hu/      

 

 

 

 4. Az antropozófia és Rudolf Steiner

„A teozófia az a nézet, hogy az ember közvetlenül benső, szellemi szemlélődése által, érzékeink közvetítése, és természetes következtetése eljárás nélkül is érzékfeletti dolgoknak és isteni titkoknak megismerésére tud jutni. E megismerés forrása [...] a szemlélődés, az emberek belső világába való elmerülés és az ebből állítólag származó világosság [...] – célja pedig és eredménye e megismerésnek az Istennel való közelebbi és közvetlen viszony.”

„Antropozófia alatt a szellemi világ olyan tudományos kutatását értjük, mely a puszta természet megismerés egyoldalúságait éppúgy, mint a közönséges misztikáét egyaránt átlátja, és amely mielőtt az érzékfeletti világba hatolását megkísérelné, a megismerő lélekben előbb olyan, a közönséges tudatban és közönséges tudományban még nem tevékenykedő erőket fejleszt, amik ilyen behatolást lehetővé tesznek.”

A nemzetközi Teozófiai Társulat 1875-ben alakult meg, New Yorkban, Heléna Petrovna Blavatsky (1831-1891) és Henry Steel Olcott (1832-1907) vezetésével, azzal a céllal, hogy a válságba kerülő emberiséget, az anyagiságba belefeledkezett emberi kultúrát az ókori, szellemibbnek tekintett bölcseletek, de főként a keleti vallások segítségével újítsa meg. A teozófia aztán hamarosan a legjelentősebb okkult mozgalommá vált a XIX. század történetében, amely a hitről a tudásra helyezte át a hangsúlyt, ahogy a neve is jelzi. Titkos, ezoterikus tudásra törekedett. Történeti előzményei és a vele rokon eszmerendszerek adualisztikus vallások, a gnózis különböző változatai, amelyeknek közösen jellemző vonása, hogy az istenséget személytelen erőként fogják fel, hogy az embert monisztikus-panteisztikus értelemben az istenség részének tekintik, hogy a világ szerintük csak látszat, illúzió, a szellemnek csak ideiglenes működési területe. Céljuk az istenséggel való azonosság átélése. A rossz eredete szerintük a tudatlanság, vagyis a misztikus értelemben felfogott tudás hiánya. A misztikus egység ellenében többnyire a test és lélek kettősségét hirdették, a démonikus erőkkel telt testiséggel szemben az átlényegülésre képes szellemet állították. A teozófia az ókori vallások keveredésének eredményeként alakult ki, amelyben a kereszténység, a keleti vallások, az újplatonista tradíciók elemei forrottak egybe, és rejtélyes szálként, néha előtérbekerülő emberi hajlamként végigkísérik az emberiség történelmét.

*Alapfogalmak:
http://www.globenet.hu/teozofia/Cent/TC_Tarjanyi_6_fejezet.html

*Az antropozófia körvonalairól teljes részletességgel:
http://x3.hu/freeweb/frameset.x3?user=/antropozofia&page=/home.html

 

(*A jelölt források sajnos nem léteznek - Khlorikë)


"Az antropozófia körvonalairól

1. Az Antropozófia

Az Antropozófia a legmodernebb és az egyedüli krisztusi alapon álló, s az emberi szellemre (az Én-re) – tehát nem az asztrálra – alapított okkultizmus, amelynek megalapítója Rudolf STEINER volt.


2. Az okkultizmus

Az okkultizmus a földi embernek a szellemi világgal való kapcsolatát igyekszik kifejleszteni és számára a szellem világába (a túlvilágba) betekintést nyújtani.


3. Beavatottak és tanítványok

Az okkultizmus aktív gyakorlását végzik a b e a v a t o t t a k, akik szellemi fejlıdésük során elnyerték azt a képességet, hogy saját maguk közvetlen kapcsolatba lépjenek a szellemi világok alacsonyabb vagy magasabb régióival. (A beavatottak száma a mai materialistavilágban minimálisan kevés.)

Passzív gyakorlói az ún. t a n í t v á n y o k, akik a beavatottak közléseiből tudomást szereznek a szellemi világról s annak lényeiről és tényeiről, s a beavatottak által előírt gyakorlatok végzésével törekedhetnek maguk is a beavatás útjára lépni.


4. Régi és új okkultizmus

Az okkultizmusnak, amely a Földön mindig volt és mindig lesz, nagyon különböző fajtái voltak és vannak. A legkülönfélébb utak vezethetnek arra, hogy az ember mai éber nappali tudatát úgy befolyásolhassa, hogy túlvilági hatásokat vehessen fel. Ezek az utak túlnyomó többségükben a tudat valamilyenféle lecsökkentése útján valami ’elrévülésre’, ’beleolvadásra’vezetnek, amin keresztül a túlvilági kapcsolatok létrejöhetnek. Ezzel szemben azAntropozófia – krisztusi alapon állva – szembeszegül minden tudatcsökkentéssel és ellenkezőleg: tudatfelerősítéssel kíván céljához eljutni (pl. antropozófiai meditációk). Ez az út sokkal nehezebb, mint a régi, tudatcsökkentéses eljárások, de siker (kegyelem) esetén világos és tiszta képeket szolgáltat, míg a régi módszerek homályos és félreérthető szimbólumokkal és képekkel operálnak és egyre kevésbé valók már a mai fehér embernek.

Az okkult iskolázási módnak lépést kell tartania az emberi tudat és értelem fejlődésével, ez pedig ma már a tudatfelerősítéses iskolázást kívánja meg. (Régebben a tudatcsökkentéses útvolt a helyes és egyedül járható.)

A tudatcsökkentéses út az emberi asztrálra, a tudatfelerısítéses út az emberi szellemre (Én) alapoz.


5. Az Antropozófia és az ember

Az Antropozófia az embert állítja vizsgálatainak középpontjába: az ember teremtését és viszonyát a szellemi világokhoz úgy a földi, mint halálon túli életében, az ember feladatát a Földön és viszonyát embertársaihoz. Ezzel foglalkozik az az óriási anyag, amely áll Rudolf Steinernek 10-12 könyvéből és kb. 6000 előadásából, amelyeket 1903 és 1924 között tartott. Sajnálatos, hogy az anyag ennyire szétszórt.


6. Az ember teremtésének célja

Az ember feladata és teremtésének célja, hogy a szabadság és szeretet szelleme legyen, és ezeket a princípiumokat vigye bele a szellemi világba. Nemcsak az Antropozófiának, hanem az előbb már említett régi, ún. tradicionális okkultizmus(ok)nak is tanítása, hogy amit a szellemi világ önmagában nem tud megoldani, azt az újat alacsonyabb létsíkon való teremtéssel oldja meg.

Ezért egy nagy szellemcsoportot, amelyet ’emberszellemeknek’ nevezünk, hosszú korszakokon (aenokon) keresztül lassan és lépésről lépésre egyre jobban eltávolítottak a szellemi világtól azzal, hogy fokozatosan sűrűbb és sűrűbb anyagi testekbe öltöztették őket. Ezáltal az emberi szellem földi életeinek sorozatán át egyre jobban elveszítette eleven kapcsolatát a szellemi világgal, és mindez úgy van a hierarchiák által irányítva, hogy azember egyre tökéletesebbé fejlődő testi szervei által mind jobban elhelyezkedhessék a földi anyagi világban. A testetöltés az inkarnáció, s azok időszakos megismétlődése a reinkarnáció.

Végül a Földön élő ember minden tudatos kapcsolatát elveszti a szellemi világokkal és teljesen anyagi környezetének befolyása alá kerül anyagi, fizikai teste következtében. Az így magára hagyott ember, akinek szabad akarata van, cselekedeteit maga határozhatja meg az anyagi világ által nyújtott lehetőségek keretein belül, viszont teljesen tőle függ, hogy a külső anyagi világ impulzusaira hogyan reagál.

Tehát a földi anyagi világ a nagy tanítómester, amelyen keresztül az egyes ember, társas együttélésben éppen akkor inkarnálva lévő embertársaival – számunkra végtelenül hosszúnak tetsző világkorszakok alatt folytonosan reinkarnálódva és újabb és újabb helyzetek közé kerülve – végül a szabadság és szeretet szellemévé válhat és (a Teremtés céljának megfelelően) szerzett eredményeit s képességeit átsugározza a szellemi világoknak.


7. Szabad akarat és karma

Habár a mai ember látszólag teljesen magára van hagyatva abban, hogy földi életét hogyan igazgatja s hogy a külső világi (fizikai vagy embertársai által keltett) behatásokra hogyan reagál, valójában nem mentes a magas szellemi világok behatásától, mert körvonalaiban azok határozzák meg, hogy egy-egy inkarnáció alatt milyen környezetben fog élni, milyen sorsesemények fogják őt érni, de teljesen tőle függ, hogy ezekre gondolattal, szóval, cselekedettel vagy nem-cselekvéssel hogyan reagál.

S aszerint, hogy magatartása a szellemi világ morális törvényeinek megfelel vagy ellentétes azokkal, mozdítja elő vagy akadályozza azok érvényesülését. Ha előmozdítja, szelleme fejlődik a kitűzött ’embercél’ irányában, ha ellene működik, ezzel szellemének minősége romlik, s ezt fokozott tevékenységgel kell előbb vagy utóbb jóvátennie, s erre betegségeken, szenvedéseken át kényszerül, ha magától nem tér jó útra. Itt lép be a karma törvénye.


8. Reinkarnáció és karma

A karma lényege, hogy minden cselekedetnek (sőt gondolatnak, érzésnek s akaratnak is) következménye van: a jónak jó, a rossznak rossz és az ember összes cselekedetének következményével előbb vagy utóbb – vagyis vagy még ebben vagy valamelyik későbbi inkarnációjában –, de feltétlenül találkozik, hogy a következményt átélje, átszenvedje, vagyhogy előnyeit élvezze, ha a cselekedet történetesen jó volt. Az ember tehát minden cselekedetéért vagy mulasztásáért felelős és viselnie kell annak következményeit. Ha az ember rájön cselekedetének hibás voltára és azt jóváteszi, ezzel feloldotta a vonatkozó karmát és megszabadult annak kellemetlen következményeitől. Ez az, amire az embernek törekednie kellene: hogy "elébe menjen" karmájának.

Megjegyzendő még, hogy nemcsak az egyes embereknek, hanem kollektívumoknak (törzsek, népek, fajok, egyesületek, politikai pártok stb.) is megvan a maguk karmája, amit ténykedéseikkel oldanak vagy kötnek. Reinkarnáció és karma a keleti és a mai nyugati okkultizmus két legfontosabb alappillére, amelyekben való gondolkozással a legtöbb emberi kérdés megérthetővé válik, ezek nélkül jóformán semmi, mert csak egy önkényesen és brutálisan igazságtalan istenség képe bontakozhat ki a gondolkodó ember előtt.


9. A tudatosítás fontossága

A reinkarnáció és karma törvényéből kifolyólag az embernek folyton mérlegelnie kell mindennapi életének tetteit, hogy azokkal oldotta vagy kötötte-e karmáját. Ezt az ember csak éber figyelemmel és gondolkozással, érzelmei és cselekedetei jelentőségének t u d a t o s í t á s á v a l érheti el. Az Antropozófia, amely krisztusi alapon áll, rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a tudatosításnak, mert az kifejezetten szellemi, azaz Én-funkció, s a leghatásosabb önnevelési eszköz.


10. Az ember földi életcélja

A cél, hogy az ember ismételt reinkarnációk sorozatán át a legváltozatosabb életsorsokon menjen keresztül és így lelkileg-szellemileg minden irányban fejlődjék: vagyis, hogy minden inkarnációjában különb emberként haljon meg, mint amilyennek megszületett. Minden egyes inkarnációban az ember más-más földi miliőt és életsorsot kap, különben fejlődése egyoldalúvá válnék. Ebből még az is következik, hogy az ember hol mint férfi, hol mint nő inkarnálódik avégből, hogy mindkét életformából bőséges tanulságokat szerezhessen.


11. Az inkarnációk előkészítése

Az egyes embernek a Földre való minden egyes leszületése előtt a leendő inkarnáció karmáját a hierarchiák állítják össze nagy vonásokban, egyetértésben az illető ember-szellemmel. Tehát mindenki, aki megszületett, maga vállalta azt az életsorsot, amin végig kell mennie, sőt odaát rendszerint sokkal több terhet szeretne az ember magára vállalni – minthogy ott szellemi szempontból ítél és minél többet szeretne jóvátenni a következő földi élet alatt –, s a hierarchiáknak kell mérséklően beavatkozniuk. Mivel azonban az ember túlvilági tudata a Földre leszületve teljesen elhomályosul, itt már nem tud vállalásairól, nem ismeri fel az összefüggéseket és lázadozik sorsa ellen, amikor az történik vele, amit odaát magára vállalt. Holott semmi sem éri az embert igazságtalanul az életben és senki sem kap súlyosabb karmát, mint amilyent elviselni képes.


12. A földi és szellemi szempontok egyensúlyba hozatala

A Földön az ember állandó ténykedésre van utalva, úgy az anyagi, mint embertársai világában és ezzel alkalma nyílik karmájának teljesítésére. Most már teljesen az ő szabad akaratán múlik, hogy milyen szempontokat érvényesít az eseményekhez való hozzáállásában és saját tetteiben, s ezáltal vagy oldja, vagy ellenkezőleg, megköti és súlyosbítja karmáját.

Az inkarnációban tehát az ember kettős életet él: teljesítenie kell földi kötelezettségeit (és megfelelő mértékben élveznie kell a földi örömöket is, különben lelkileg kiszárad), de egybensúlyt kell helyeznie a morális-szellemi élet ápolására is.

A kettő között egyensúlynak kell lenni: aki egyoldalúan csak az egyikkel törődik, és a másikat elhanyagolja, az feltétlenül rossz útra tér. Az Antropozófia nem használ megkötött moráldogmákat. Elve, hogy mindenkinek a maga morális fejlettségi foka szerint kell élnie életét úgy, hogy ha kis lépésekben is, de folyton felfelé fejlődjék.


14. A szellemi világ, a hierarchiák

Az Antropozófia behatóan foglalkozik a szellemi világ ismertetésének kérdéseivel is, bár a’végső dolgok’ hirdetésében óvatosnak kellett lennie. Rudolf Steiner 1912-ben elvesztette a keleti (hindu) elvek mellett állást foglaló teozófus híveit, nem reszkírozhatta, hogy később az egyházi dogmák mellé magukat lekötött keresztény híveit is elveszítse. Ha az istenfogalom és hasonló ’végső’ kérdésekben nem is beszélt olyan világosan, mint egyéb kérdésekben, szóhasználataiból és utalásaiból elég pontosan kiderül okkult álláspontja az istenségről.

Az Antropozófia határozottan tagadja a személyes egyistenfogalmat, amit a kereszténység a zsidóktól vett át, átalakítva azt hármassá, és ezt veri be 2000 éven át a keresztény fejekbe, holott komolyan utánagondolva a három személyű egyistenség fogalma tarthatatlan.

Amidőn az Antropozófia a világ teremtéséről és a teremtett világ tovább-adminisztrálásáról beszél, nem ’az Istent’, hanem mindig Isteneket és hierarchiákat említ és azok 9 karát (a keresztény vallásokban az angyalok 9 kara), amelyek a kereszténység szerint mást sem tesznek, mint folyton az Istent dicsőítik, ezzel szemben az Antropozófiában világteremtő és világrendező szerepük van.

I.
1. Seraphim a szeretet szellemei
2. Cherubim a harmónia szellemei
3. Thronoi az akarat szellemei

II.
4. Kyriotétes a bölcsesség szellemei
5. Dynameis a tevékenység szellemei
6. Exousiai a formák szellemei

III.
7. Archai korszellemek
8. Archangeloi népszellemek
9. Angeloi őrangyalok

A hierarchiáknak e 9 kara az a szellemi vagy istenségcsoport, amely az emberek vezetésével foglalkozik. Ezek fölött még további hierarchiafokok vannak, fel egészen a legmagasabbakig, de ezekről még a beavatottak sem tudnak és nem is beszélhetnek róluk, mert ezeknek annyira magas tulajdonságaik (léttagozataik) vannak, amelyek emberi értelemmel még felfoghatatlanok.


16. Léttagozatok és emberi tudatállapotok

Az Antropozófia behatóan foglalkozik a mai ember kialakulásának a messze múltba visszanyúló processzusával. A mai tudomány a földi teremtményeket négy csoportba osztja: ásványvilág, növényvilág, állatvilág, embervilág. Ugyanígy osztályoz az Antropozófia is. Az ásványvilág csak fizikai testből áll, tehát egyetlen léttagozatú.

Amikor a fizikai testbe behatol a hozzá legközelebb álló félanyagi-félszellemi szubsztancia: az éter- vagy élettest és az anyagszemcséket rendezni és összerakni kezdi, ezzel két léttagozatú teremtmény, a növény jön létre. (Ahol a Földön élet van, ott étertestnek is jelen kell lennie.) Mikor pedig az éteren kívül a másik félanyagi-félszellemi szubsztancia, az asztrális beleavatkozik a fizikai anyagba, akkor három-léttagozatú teremtmény, az állat jön létre, amelyben a növényi rostok izmokká alakultak át, helyváltoztatásra képes, vágy- és ösztönélete van s fejlett belső szervei.

Végül, amikor az említett három léttagozathoz negyedik, az Én, az Ich, a mentál – ami már szellemi, tehát örök életű szubsztancia – járul, akkor jön létre az ember, aki külsőleg, testileg a legfejlettebb emlős állatokra hasonlít, belsőleg azonban már nemcsak primitíven érezni, hanem gondolkozni és akarni is képes, s akaratát szisztematikus cselekvésbe is átvinni.

A materialista tudomány a maga primitívségében az embert pusztán anyagi lénynek tekinti. A kereszténység a 869. évi konstantinápolyi zsinat eredményeképpen két-léttagozatú lénynek minősíti („Az ember testből és lélekből áll”). Az okkultizmus a Kr. után 869 előtti időkben és az 1500-as évektől kezdve ismét három tagozatúnak fogja fel: test, lélek, szellem. Test alatt afizikai testet érti (esetleg az étertesttel együtt), szellem alatt az örök ’Isteni szikrát’, az Én-t. Kérdés azonban, hogy mi a lélek? Erről különbözı felfogások vannak: az asztráltest és az étertest együtt. Vagy: az étert a fizikai testhez számítva az asztrál egyedül, vagy az Én és az asztrál együtt. Az utóbbit hangsúlyozza Rudolf Steiner, amikor fejlettségi fokokat állapít meg aszerint, hogy az Én mennyire hatotta már át az asztrált:

Első fok a ’megérző lélek’ (egyiptomi kultúrkorszak Kr. e. 2907-747), második az ’értelmi lélek’ vagy ’megértő lélek’ korszaka (görög-római kultúrkorszak Kr. e. 747 – Kr.u. 1413-ig), harmadik a ’tudati lélek’ korszaka (az angol-germán kultúrkorszak 1413 után). Általános értelemben a leghelyesebb, ha lélek alatt az asztrál, az éter és az Én egymásra hatásából keletkező emberi megnyilvánulásokat értjük. Az inkarnált ember mindig a lelkéből nyilatkozik meg, elérhet ebben magasrendű átszellemiesülést, de tisztán szellemit nem, mert asztrális és éteri léttagozatait éber állapotban nem képes teljesen elkülöníteni szellemétől.

Elalváskor az Én és az asztrál eltávoznak az emberi testből s a szellemi világban magasabb lényekkel működnek együtt, s csak felébredéskor térnek vissza. Mivel az étertest, amely az emlékezet tárolója is az embernél, alváskor a fizikai testben marad, a földi ember normálisan nem emlékezhet arra, hogy Én-je és asztrálja alvás közben mit művelt.

Ha az Én és az asztrál kilépése vagy visszakapcsolódása nem harmonikus, hanem zökkenőkkel jár, létrejönnek az álomképek. A mai fejlett tudati fokon lévő jó idegzetű, normális egészségű ember tulajdonképpen nem kell hogy álmodjék (kivéve az ún. jelző- vagy munkaálmok), míg régebbi korokban a tompább tudatú embernél az álomkép sokkal inkább velejárója volt az életnek.

A földi embernek tehát háromféle tudatállapota van: éber nappali, álom- és mélyalvási tudata, amely utóbbi gyakorlatilag majdnem a tudattalansággal egyértelmű.

Ha még az étertest is elhagyja a fizikai testet, beáll a halál, s ezzel a fizikai test holttestté válik és feloszlik.”

Forrás: 
http://dubravszky.hu/index.php?p=antropozofia

 

Rudolf Steiner

steiner.jpg

Kép: Rudolf Steiner.
Forrás: 
http://www.michaelhouseschool.co.uk/steiner-waldorf-education/rudolf-steiner/


„A Rudolf Steiner (1861–1925) által életre hívott filozófiai irányzat célja a 20. század kereső embere előtt új szellemi világ- és emberkép feltárása. Kapcsolódik az emberiség ősi bölcsességéhez, azonban a keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik, és középpontjában Krisztus feltámadása, a Golgotai Misztérium áll. Iskolázási módszere is – az ember morális fejlesztése mellett – a nyugati gondolkodásból sarjad. Tanítása szerint a gondolkodás világprincípium, teremtő erő, melynek realitása van.

Az antropozófia, az ember bölcsessége (antroposz=ember, szófia=bölcsesség), az egyetlen modern, krisztusi alapon álló szellemi tudomány, mely az emberben lévő szellemiséget kívánja elvezetni a világban lévő szellemi principiumhoz.

Rudolf Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak, így például a nevelésben (Waldorf-óvodák és -iskolák, felnőttképzés, beszédformálás), a gyógyászatban (antropozófus orvoslás és gyógyszergyártás), a gyógypedagógiában (Camphill-mozgalom), a művészetben (organikus építészet, euritmia), amezőgazdaságban (biodinamikus módszerek), a társadalmi élet (a szociális organizmus) hármas tagozódása, röviden: szabadság a szellemi életben, egyenlőség a jogi életben, testvériség a gazdasági életben.

Az antropozófia központja a svájci Goetheanum.”


Napkelet és a kereszténység misztériumai – Rudolf Steiner

„Hogy most napkeleti misztériumokról, vagy nyugati misztériumokról beszélünk – bizonyos fokaik azonosak. Ezért bizonyos kifejezéseknek minden misztérium számára megvan a maga jó értelme, olyan kifejezések, amiket úgy kell felfogni, hogy ezt mondjuk: Legelőször minden léleknek, amely a beavatás bizonyos fokát, a misztériumi élet egy bizonyos fokát el akarja érni, azt kell tapasztalnia, amit úgy hívunk, hogy „a halál élményével érintkezésbe kerülni”. A második, amiről minden léleknek meg kell tudnia valamit, az „az elemi világon történő áthaladás”. A harmadik az, amit az egyiptomi vagy egyéb misztériumokban „az éjféli Nap szemlélésé”-nek hívtak, egy további pedig, amit „a felső és alsó Istenekkel való találkozásnak” nevezünk.
Ezeket az élményeket, mondhatni mindenkinek, aki a beavatás egy meghatározott fokához érkezik, végig kell csinálnia. Abba a helyzetbe kell kerülnie, hogy belső tapasztalásból tudja, hogy mit értenek ezeken a dolgokon és képesnek kell lennie rá, hogy mintegy két világban éljen: az egyik világban, amelyben ma él az ember, a fizikai sík világa és a másik világban, amiben csak akkor élhetünk, ha tudjuk, mit jelent: „érintkezésbe kerültünk a halállal”; „áthaladtunk az elemi világon”; „láttuk az éjféli Napot”; s megvolt „a felső és alsó Istenekkel való találkozás”. (8.old)

„A misztériumélményt közvetlen tapasztalatként – valódi élményként – először Zarathusztra misztériumaiban ápolták, és ezt követően a teljes világfejlődés során keresztül végül a Szent Grál misztériumaiban. Meg is nevezték mindig ezt az élményt, mivel azt az ember, nevezetesen az egyiptomi misztériumok korában, a legvilágosabban akkor élte át, amidőn alvás során éjféltájt szellemileg kontemplálta a Napot és a Nap erőivel annyira összekapcsolódottnak érezte magát, amint azt az imént jellemeztük, s ezt nevezték „az éjféli Napot nézni”: A napszerűt élni át a saját Én-ben, Nap-erőként, amely a fizikai testre és étertestre sugárzik le.” (21-22.old)

„Íme, itt egy harmadik, ami a világ valamennyi misztériuma számára közös volt. Közös volt és ma is az, „a halál határáig való eljutás”, „az elemi világ átélése” és most „az éjféli Napot nézni”. Ez technikai kifejezés; a megfelelő élmény abból tevődik össze, amit az imént jellemeztünk. Avval kell csak tisztában lenni, hogy abban a pillanatban, amikor így leválasztottnak érzi magát az ember és mintegy csillagszerűen, vagy napszerűen érez saját étertestével és fizikai testével szemben, a Napot és csillagokat többé nem csak fizikai szubsztancialitásukban érzi, hanem a hozzájuk tartozó szellemi lényeket és világokat ismeri meg. Azzal, hogy a kozmoszbeli átélés a szellemi világbéli átélés, efelől tisztában kell lennünk.

Itt most beállhat valami – és rendszerint be is áll, ha a beavatás igazi szabályai alapján folyik a felemelkedés –, ami megvédhet ettől a kétségbeeséstől, elsőre, ha nem is tartósan képes megvédeni. Ami itt beállhat, olyasvalami, mint egy emlékezés, amely a lélekbe lép, vagy azt is mondhatnánk, a múlt távoleső koraiba történő visszatekintés, az Akasha-Krónikában bizonyos módon történő olvasás, olyan dolgok felől, amik régen elmúltak. És amit ekkor élünk át – de ezeket a dolgokat nem is lehet másként felvázolni, mint megkísérelni szavakba öltöztetni azokat, olyanokba, amik közelítőleg fedésben vannak ezekkel az élményekkel –, mindezeket a következő szavakba szeretnénk öltöztetni: Amidőn mai emberként fellépsz e magasabb világokba, kétségbeesés, elhagyatottság jut osztályrészedül.”

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rudolf_Steiner


Tóth Sándor (INTA 3. évf. hallgató, aki 15 éve foglalkozik antropozófiával) válaszai a feltett kérdéseimre, amik alapvetően a keresztény misztikára vonatkoztak, de az antropozófia szemszögéből adott válaszait idézem.

Kit nevez Steiner keresztényeknek?

"Tegyük fel, hogy valaki semmit se tudna Krisztus Jézus nevéről, semmit se arról, amit az Evangéliumok közölnek, ismerné azonban a radikális különbséget a bölcsesség és a hatalom jellege, valamint a szereteté között. Egy ilyen ember igazi keresztényi értelemben, még ha nem is tud semmit sem a Golgotai Misztériumról - keresztény. Aki a szeretetet úgy ismeri, hogy tudja, a szeretet adósságok fizetésére van itt és a jövőre semmiféle előnyt nem hoz, az a keresztény. A szeretet természetének megértése - ez jelenti: kereszténynek lenni! "

TS: „Krisztus tevékenységének lényege nem a szóbeli tanítások, gyógyítások, hanem a cselekvés, a tett a Golgotán. Míg mondjuk Buddha nyugodt ideális külső körülmények között jutott a Nirvánába - duálúnió az Atyával, Athmannal stb. - addig ezt Jézus Krisztus a legnehezebb kibillentő, stresszt okozó tényezők mellett tette meg, s maradt meg a legmagasabb szeretet állapotában, tudatszinten. Gondold végig a maslow piramist, az összes szükségletében frusztrált volt – a keresztre feszítés a szörnyű kín mellett fulladásos halált okoz, ami erős biokémiai hatás mellet erős tudatmódosítással jár együtt negatív irányba.
Integrálul: a wilberi BF sarokban létrehozta a maximumot, mint mintát, s ezt tudja követni az ember, minden ember, vallási hovatartozástól függetlenül. A BA kvadránst is átírta, mivel minden ember számára egy közös tudati egység lehetőségét teszi lehetővé, mégpedig a legnagyobbal, Vele. A JF -vel kapcsolatban vélemény: Az ember számára a legmagasabb testeket - fizikai, éter, asztrál -megvalósította, mint lehetőséget. A JA fizikai szinten a tanítások , apostolok közössége - kezdemény, csíra -, a lényegesebb az éteri, asztrális és szellemi világ tudatszintjének, szerkezetének, javítása, emelése. A Dávid csillagban, mint szimbólumban lévő lehetőség a földi és a szellemi világ duálúniójának megvalósulása, a 4 kvadráns harmonizálása.”

Mi az Isten, a Teremtő fogalma Steiner szerint?

TS: „A jelenlegi egyház, valószínűleg ismerve a spiráldinamikai tényeket - az emberiség tudatszintje :75% 3-4 szint- a mitikus, tekintélyelvűség szintjén tálalja a vallást, továbbá betöltötte a Római birodalom kontinuitását is Európában. Steiner 6-7-8 szintű közléseket tett a kereszténységről - nem vallási értelemben.
Az isten végtelen holarchikus szellemi lények kapcsolata, melyben minden lény fejlődik, még Krisztus is. A teremtés az emberrel indul meg Isten által nooszféra, önmaga teremtése, közösségek teremtése.”


A lélek felépítése és fejlődési szintjei:

Az ember felépítése:
Én - szellem - öntudat
asztráltest - lélek - tudat
étertest - élettest - élet
fizikai test - anyagi test – lét

TS: „Ez egy meglehetősen hosszan és bonyolultan kifejtett eszmerendszer, de integrálos mivel a megtartani és meghaladni benne van: az éter és asztrál testeit használja fel az ember, mint alapanyagot és ezekből transzformálja, hozza létre a lélek magasabb szintjeit érző /3-4/ értelmi /5/ tudati lelket /6-7/”

Mik az antropozófiai spirituális gyakorlatok, meditációk formái?

TS: Három pillére van az ezoterikus gyakorlásnak: esti visszatekintés, 5 mellékgyakorlat, és az Alapkő meditáció. - A - Szellemtudományi Fıiskola (Az Antropozófiai Társaságon belül mőködő "beavatósuli") mesterei hivatottak arra, hogy a tévelygőket segítsék.
- Emellett megadott egy teljes önfejlesztő programot a magasabb világok megismerésére, sok tucat gyakorlattal, melyek átvezetnek az előkészületek, a megvilágosodás és a beavatás fokozatain. Csak akarat, bátorság és kitartás kérdése, hogy mennyit halad ezek segítségével az ember.

TS: „Vannak még gyakorlatai, melyek az éteri, asztrális szellemi látás érzékszerveit fejlesztik ki. Habár én még nem hallottam olyanról, akinek ez sikerült volna olyan szinten, mint Steinernek. Számomra a lényegi különbség: /voltam vipassana elvonuláson , s gyakorlom, + Thomas Keating integrál szemléletű keresztény meditációit is csinálom - Steinernél a koncentráció külső tárgyakra, szavakra, fogalmakra irányul, addig a buddhista meditációk az emberre önmagára, még akkor is, ha ez kezdetben a légzés, vagy a test felülete. Ez számomra paradoxon, mivel a tudati lélek ismérve, hogy a megismerés már nem kifelé, hanem önmagára irányul. Keveset foglalkozik az ember alsóbb tudatszintjeinek elakadásaival, fixációival, ezért gyakori gond, hogy a közlésekben lévő fény megnöveli az ember árnyékát is. Itt lenne nagy szerepe az integrál pszichológiának, mivel nagy tapasztalatot halmozott fel.”

Tóth Sándor kiegészítő megjegyzése:
„Egy lényeges szempont: az antropozófia mint szemléletmód lassan alakul ki, s elengedhetetlen része a stúdium - Steiner előadásainak, szövegeinek olvasása megemésztése. Saját véleményem: a szövegek szándékosan lettek ilyen bonyolult formában megszerkesztve, mivel módosult tudatállapotot hoznak létre, s így a racionális tudatszinttel járó én-határokat lebontják. - magyarul a bal agy féltekéről a jobba viszik át a figyelmet. Ez később fokozódik, mikor az autoritás, tekintélytisztelet megnő Steiner irányába.”

További érdekességek, amelyek a személyes beszélgetés alapján kerültek napvilágra. A Bibliában több paradoxon is található, amit az átlag bibliaforgatók sokszor észre sem vesznek. Az egyik ilyen paradoxon a két Jézus elv, miszerint két gyermek született, akik Jézusként élték le az életüket. Az egyikben Zarathusztra lelke volt, a másikéban pedig Ádámé. Erre bizonyítékként szolgálhat Máté és Lukács Evangéliuma, ahol Jézus családfája eltérően van levezetve. Dávidhoz visszavezetve két különböző ág felé halad a családfa, egyrészt egy papi, másrészt egy királyi családi ág felé. Steiner hipotézise az, hogy a két – egyébként nem isteljesen egykorú - gyermek közül az egyik (Ádám lelkű) meghalt, és a lelke a másik gyermekbe szállt, aki ettől jelentősen megerősödött, mind érzelmileg, mind mentálisan. Ez a steineri elmélet tudja bizonyítani azt is, hogy miként tudott a gyermek Jézus életben maradni (különbözı időpontban születés), és miért van az egyik evangéliumban szó a Három Királyokról, a másikban nincs. Akit mélyebben érdekel az elmélet, az némi kutatás után rátalálhat erre Rudolf Steiner írásaiban.

Steinert éppen a fenti tanai, elméletei, okkultizmusa miatt a keresztény egyház megtagadta, ennek ellenére a munkássága és az antropozófia az egyik legteljesebb keresztény misztikának számít.







 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.