Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

(05) V. Egyházhoz tartozó, és spirituálisan gondolkozó tanítók

2013.11.03

V. Egyházhoz tartozó, és spirituálisan gondolkozó tanítók

Az ezoterikus keresztény misztika legnagyobbjai a 20-21. században


1. Anthony de Mello
 

anthony-de-mello.jpg

 
Kép: Anthony de Mello.
 
Anthony de Mello az indiai Bombayben született 1931-ben, és New Yorkban halt meg, 1987-ben. Jezsuita szerzetes és pszichoterapeuta volt. Spiritualizmusról szóló könyveiről vált ismertté.

Sok országban tanult és tanított, főleg Spanyolország és az Egyesült Államok maradandóbb állomáshelyek. Indiában lelkiségi központot nyitott. Írásaival nem keresztény dogmákat akart terjeszteni, hanem más vallásúakat, a gnosztikusokat, ateistákat akarta segíteni lelki fejlődésükben. Sokan, azonban félreértették, illetve félremagyarázták gondolatait. Éppen ezért nagy gondot fordított arra, hogy mindig egyházi jóváhagyással jelentesse meg műveit.
 
1998-ban a katolikus egyház elítélte egyes nézeteit. Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa ezt írta róla:
 
Azonban már korai munkáinak egyes helyein és későbbi írásaiban nagyobb mértékben megfigyelhető folyamatos távolodása a keresztény hit lényegétől. … A jelen Figyelmeztetéssel, a keresztény hívő értékeinek védelmében, a kongregáció kijelenti, hogy a fenti tételek összeférhetetlenek a katolikus hittel és súlyos károkat okozhatnak.
 
Még nincs egészen 16 éves, mikor felveszik a Jézus Társaságába. Az elöljárók a tehetséges fiút a noviciátus elvégzése után Barcelónába küldték filozófiát tanulni. A teológiai képzés mellett Chicagóban pszichológiát, a római Gergely Egyetemen pedig lelkiségi teológiát is tanult. Mindenki arra számított, hogy most a rendi fiatalok lelki vezetője lesz. Ehelyett a shirpuri missziós állomásra került, mert mint később kiderült, a misszió volt minden vágya. Nem sokáig maradhatott azonban ott, mert Vinayalayába kellett mennie, hogy most már tényleg a fiatalokkal foglalkozzék.
 
Ekkor már keresett lelkigyakorlat-adó, s nemcsak Indiában, hanem az egész világon. Erejét és idejét arra irányította, hogy olyanokkal foglalkozzék, akiknek nagy befolyásuk van az egyházban: elöljárók, fiatalok nevelői, sőt, még püspökök is jöttek hozzá. Így került hamarosan a punai Sadhana Lelkiségi Intézetbe, ahol lelki vezetőket képeztek az indiai jezsuita provinciák részére. Az intézet azonban hamarosan megnyitotta kapuit más szerzetesek előtt is. Közben de Mello atya járta a világot, hol lelkigyakorlatot tartott, hol előadásokat adott. Könyveit több tucat nyelvre lefordították, a Test és lélek imája magyarul is megjelent.
 
1987. május végén New Yorkba utazott, hogy az USA 14 városában, majd Kanadában konferenciasorozatot adjon az imáról és a lelkigyakorlatokról. Június 2-án reggel azonban, szívroham következtében, halva találták New Yorkban, szobája padlóján. Mindössze 56 éves volt.
 
Népszerűségének, művei sikerének titkát személyiségében, valamint elmélkedési és imamódszereinek eredetiségében fedezhetjük fel. Mindez abban áll, hogy a keresztény gyakorlatokat keleti formában ajánlja és mutatja be. Számára az ima olyan gyakorlat, amelyet sokkal inkább a szívünkkel, mintsem a fejünkkel kell végeznünk, s amely benső beteljesedést és megelégedettséget hoz magával. Az ilyen ima elfogadtatja velünk a valóságot, Isten valóságát. Ez az elfogadás ráadásul nemcsak kényszerő beletörődés, hanem hálás köszönet mindenért, mert minden Istentől, szeretetének túláradó bőségéből van. Ha mást nem is tanulunk meg az egyperces bölcsességek mesterétől, már ez is megérte. Mert akkor a minden korban - különösen a mienkben - annyira szükséges türelem és jókedv tölti be szívünket
 
További érdekességek Melloról: www.citatum.hu/szerzo/Anthony_de_Mello; www.dudus.hu/gondolat1/mello
 
 
Részletek a pápai kinyilatkoztatásból Anthony de Mellóról: (Hittani kongreáció)
 
„ Már e korai műveinek bizonyos részleteiben, nagyobb mértékben későbbi alkotásaiban is megfigyelhető egy fokozatos eltávolodás a keresztény hit lényegi tartalmától. kinyilatkoztatás helyére, amely Jézus Krisztus személyében jött el, behelyettesíti Istennek egy forma vagy kép nélküli intuitív megismerését, egészen addig, hogy Istenről úgy beszél, mint a teljes ürességről. Ahhoz, hogy Istent lássuk, elég, ha közvetlenül a világra tekintünk. Semmit sem lehet mondani Istenről; az egyetlen megismerés a meg-nemismerés. Már az Ő létezésének kérdését felvetni is értelmetlenség. Ez a radikális apofaticizmus egészen annak tagadásáig vezet, hogy a Biblia érvényes állításokat tartalmaz Istenről. A Szentírás szavai jelzések, melyek csak arra szolgálnak, hogy a személyt elvezessék a csendhez. Más fejezetekben a vallási szent szövegek, a Bibliát is ideértve, még súlyosabb megítélés alá esnek: azt állítják, hogy megakadályozzák az embereket a józan ész követésében, s ezáltal korlátoltak és kegyetlenek lesznek. A vallások, beleértve a kereszténységet is, jelentik az egyik legfőbb akadályt az igazság feltárásában.. Ennek az igazságnak pontos tartalmát különben sosem definiálja a szerző. Szerinte az, ha valaki úgy gondolja, hogy saját vallásának Istene az egyedüli Isten, ez egyszerűen fanatizmus. „Istent” kozmikus valóságnak tekinti, meghatározhatatlannak, mindenütt jelenlevőnek; Isten személyes voltát figyelmen kívül hagyja, és gyakorlatilag tagadja.
 
„De Mello atya kimutatja nagyrabecsülését Jézus iránt, magát is „tanítványának” tartja. De Jézust csak egy mesternek tekinti mások mellett. Az egyetlen különbség más emberekhez képest az, hogy Jézus „felébredt” és teljesen szabad, míg mások nem. Jézust nem ismeri el, mint Isten Fiát, hanem csak valakit, aki arra tanít bennünket, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ezen túlmenően a szerző megállapításai az ember végső sorsáról kuszasághoz vezetnek. Egy ponton „feloldódásról” beszél egy személytelen Istenben, mint ahogy a só feloldódik a vízben. Több esetben a halál utáni sors kérdését irrelevánsnak nyilvánítja; csak a jelen élet lehet érdekes. A mostani életet illetően, mivel a rossz csak egyszerű tudatlanság, az erkölcsnek nincsenek objektív szabályai. A jó és a rossz egyszerűen a realitásra ráaggatott mentális értékelés.”
 
http://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_con_cfaith_doc_19980624_demello_en.
html
 
Forrás: www.karizmatikus.hu/mello.htm
 
 
 
 
 
2. Thomas Keating atya és a kontemplációs, vagy odaadó imádság módszere
 
Legismertebb műve, amely magyarul is megjelent a Nyitott tudat, nyitott szív c. könyve.
 

thomas-keating.jpg

 
Kép: Thomas Keating atya
 
 
Thomas Keating atya személyesen ismeri Ken Wilbert, (egy államban élnek, Coloradóban), Snowmass Szent Benedek kolostorban él, és munkájukat, nézeteiket összehangolták. Keating atya trappista (ciszterci) szerzetes, aktívan működő apát, elmúlt 80 éves.
 

t.k.---k.w..jpg

 
Kép: Thomas Keating atya Ken Wilberrel.
 
 
„A ciszterci szerzetes Thomas Keating atya az utóbbi fél évezredben jobbára feledésbe merült, de a napjainkban új reneszánszát élő kontemplatív imádságra hívja fel a figyelmünket, mely nem más, mint a címben jelzett nyitott tudat, nyitott szív. Istenre nyitott tudat és szív. A sámueli „imhol vagyok" lelkülete, mely saját vágyain, félelmein, érdekein túl fülelve meghallja Istent. A kontemplatív imádság nem maga a cél, mint mondja, hanem út énünk legelrejtettebb bensejébe, ahol Isten lakozik (vö.: Isten temploma vagyunk (1Kor 3.16-17)), és aki közelebb van hozzánk, mint mi magunk (Eckhart). A rendszeres találkozás a bennünk lakozó Istennel pedig elvezet a kontemplatív élethez. Ennek a belső utazásnak egyik lehetséges előkészítése a belső ima - ezt ismerhetjük meg részletesen Thomas Keating könyvéből. Ez, az aktív imával ellentétben nem a szavakon, képeken, érzéseken keresztül közelít egy az emberen inkább kívülálló Istenhez, hanem - mivel Isten túl van szavakon, képzeteken, érzelmeken - ezeket feledve, ezeken túllépve a gondolattalan, megnevezhetetlen csöndben ismeri fel a bent lakozó, mindig és mindenütt jelenvaló Istent. Ehhez az kell, hogy az ember felismerje, hogy a lelke mélyén jó, és hogy ez a jóság maga Isten. A hozzá vezető út azonban, bármily közel is van, hosszadalmas. A számtalan elénk gördülő akadály pedig mi magunk vagyunk. Vágyaink, ösztöneink, sóvárgásaink, irigységeink, félelmeink, előítéleteink, melyek (vélt) énünk labirintusát évtizedek szívós munkájával felépítették, és amelyeknek csak egy töredékének vagyunk csak tudatában. Nagyobb részt elmerültek tudatalattinkban. A belső ima során - melynek lényege az Isten felé igyekvés folyton megújuló szándéka és annak kinyilvánítása - fokozatosan szembe kerülünk énünk ezen eldugott bugyraival, melyek tartalma felkavarhat minket, vagy fájdalmat okozhat, de azáltal, hogy megengedjük létezését, készséggel elfogadjuk az általa okozott szenvedést (melyhez a megtapasztalt isteni jelenlétbe vetett bizalom ad erőt), miközben figyelmünket továbbra is a bennünk lakozó Istenre irányítjuk, lassan szertefoszlanak, megváltódnak. E hosszú út alatt megszületik az új ember, akiről Jézus Nikodémusnak beszélt, és meghal a régi, aki nem volt más, mint ösztöneink, hatalmi törekvéseink, birtoklási vágyunk vezérelte gondolataink, érzelmeink, azaz minden, ami nem Isten bennünk. Ez az új ember pedig olyan, mint Krisztus, sőt maga Krisztus: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." (Gal 2.20) „
 
Forrás: http://hu.shvoong.com/humanities/christian-studies/1630152-nyitott-tudat-nyitott-sz%C3%ADv-az/
 
 
A kontemplatív imádság módszere
 
A nyitott tudat, nyitott szív c. könyv ajánlója:
 
"Az evangélium kontemplatív dimenziója
 
Ez a könyv – melynek szerzője elismert modern spirituális tanító – azért íródott, hogy az olvasót mély, élő kapcsolathoz segítse Istennel. Keating atya áttekintést nyújt a kontemplatív imádságról a keresztény hagyományban, és átfogó útmutatód ad a belső imához.
 
Különös figyelmet szentel a szent Szónak, a keresztény fejlődésnek és átalakulásnak, valamint az aktív imádságnak. A művégén részletesen kifejti az evangélium kontemplatív dimenzióját. A Nyitott tudat, nyitott szív elvezet bennünket egy olyan világba, ahol „megnyílhatunk a Végtelen számára, ennél fogva a végtelen lehetőségek számára.
 
„A kontemplatív imádság a belső átalakulás módszere, egy Isten által elindított beszélgetés, mely – ha beleegyezünk – az isteni egyesüléshez vezet. E folyamat során az változik meg, ahogy az ember a valóságot látja. A tudat újrastrukturálása megy végbe, mely képessé tesz bennünket fokozódó érzékenységgel érzékelni az isteni jelenlétet, hozzákapcsolódni és válaszolni e jelenlétre, mely benne van mindenben, áthat mindent, és meghalad mindent, ami létezik."
 
 
„Thomas Keating: Egy meditáció
 
Átadjuk magunkat a belső csend, nyugalom és béke vonzásának. Nem próbálunk megérezni semmit, nem próbálunk meg töprengeni semmin. Erőfeszítés nélkül, próbálkozás nélkül ebbe a jelenlétbe merülünk, elengedve minden mást. Hagyjuk, hogy a szeretet beszéljen: az az egyszerű vágy, hogy egyek legyünk a jelenléttel; hogy elfeledkezzünk az énről; és hogy elpihenjünk a Végső Misztériumban. Ez a jelenlét hatalmas, mégis igen alázatos; tiszteletet keltő, mégis gyengéd; határtalan, mégis igen bensőséges, finom és személyes. Tudom, hogy tudnak rólam. Az életemben minden átlátszó ebben a jelenlétben, mely mindent tud rólam – az összes gyengeségemet, megtörtségemet és bűnösségemet -, mégis végtelenül szeret.
 
Ez a jelenlét gyógyító, erősítő és felfrissítő – pusztán a jelenléte révén. Nem ítélkezik, odaadó, nem vár viszonzást, határtalan az együttérzésben. Olyan ez mintha hazaérnék egy olyan helyre, amit soha nem is kellett volna elhagynom, egy olyan tudomáshoz, ami mindig is jelen volt, de amit nem ismertem fel. Ezt a tudomást nem tudom előidézni vagy kierőszakolni. Egy ajtó nyílik ki bennem, de a másik oldalról. Úgy tűnik, mintha ízleltem volna ennek az átölelő, átható jelenlétnek a misztikus édességét. Ez a jelenlét egyszerre üresség és teljesség. Türelmesen várunk, csendben, nyitottan és nyugodt figyelemmel, kívül-belül mozdulatlanul. Átengedjük magunkat annak a vonzódásnak, hogy csak csendesek legyünk, hogy csak élvezzük a ránk áradó szeretetet, hogy csak legyünk.
 
Milyen felszínesek azok a dolgok, amelyek felkavarnak és elbátortalanítanak! Elhatározom, hogy megszabadulok a vágyaktól, amelyek kínzó érzelmeimet kiváltják. Miután megízleltem az igazi békességet, el tudom engedni minden vágyamat. Természetesen meg fogok botlani, hiszen ismerem a gyengeségemet. De azonnal felkelek majd, mert tisztában vagyok a célommal is. Tudom, hol van az otthonom.”
 
Forrás: http://megtestesules.info/news/index.php/observens
 
„Alapvetően Istenhez imádkozva készülj missziós jelenlétedre, sőt törekedj arra, hogy beszélgetéseid maguk is imák legyenek. Thomas Keating kortárs cisztercita spirituális atya (is) írja: "Nem annyira az teszi lehetővé Krisztusnak, hogy a világban éljen, amit teszünk, mint inkább az, amik vagyunk. Amikor Isten jelenléte lényünk mélyéről a képességeinkbe emelkedik ... az isteni élet árad ki a világba. (Az imádságos, Istenre figyelő állapot), akárcsak Miasszonyunk elhivatása, elhozza Krisztust a világba." Úgy legyen! Ámen.”
 
Forrás: http://eko3t8.hu/VM/missziosKT.htm
 
 
Thomas Keating: Az Odaadás imája – Centering prayer
 
„Légy nyugodt és ismerd fel, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,1)
 
(Magyarországon kiadott hivatalos anyag Keating módszeréről.)
 
Szemlélődő Ima: Úgy gondolhatjuk, hogy az imádság gondolatok és érzések szavakba öntése. De ez csak egy kifejezés. A keresztény hagyomány a szemlélődő imát Isten igaz ajándékának tartja. Az értelem és a szív megnyílása – sőt teljes valónk – Isten előtt – aki a Végső Valóság -, gondolatokon, szavakon és érzéseken túl. A kegyelem által kitárjuk értelmünket Isten felé, aki – mint ahogy a hitünkből ismerjük – bennünk van, közelebb, mint a lélegzetünk, a gondolataink, döntéseink vagy akár a tudatunk.
 
Az Odaadás imája: Az Odaadás imája egy imamódszer, ami előkészít minket arra, hogy be tudjuk fogadni a szemlélődő imádság ajándékait. Valójában egy régi gyakorlat mai formába öntve. Az Odaadás imája nem helyettesíti a többi imaformát, inkább elmélyíti, megvilágítja jelentőségüket. Az Odaadó ima egyben kapcsolat istennel és figyelem, ami táplálja ezt a kapcsolatot. Ez az imamódszer túllép a pusztán Krisztussal való beszélgetésen, a Vele való egység felé vezet.
 
Teológiai háttér: Mint ahogy minden módszernek – amely a szemlélődő imához vezet – a forrása a bennünk lakozó Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek, úgy az Odaadás imának is. Az odaadás ima arra összpontosít, hogy az élő Krisztussal való kapcsolatunkat elmélyítse. Ennek eredményeképp közösségek épülhetnek, melynek tagjait kölcsönös barátság és szeretet köti össze.
 
Az Odaadás ima forrása: Meghallani Isten szavát a Szentírásból (a Szentírás olvasása) egy hagyományos módja a Krisztussal való kapcsolat ápolására. Olyan, mintha Krisztussal beszélgetnénk, és Ő maga javasolná a beszélgetés témáját. A mindennapos találkozás Krisztussal és szavain való elmélkedés elvezet minket a pusztán ismertségén túl egy baráti, bizalmas és szeretetteljes kapcsolathoz. A beszélgetés leegyszerűsödik és helyet ad az együttlétnek. Ezt az élményt Nagy Szent Gergely (VI. sz.) úgy összegzi a keresztény szemlélődő hagyományból, mint „Istenben pihenni”. Ez volt a szemlélődő imádság klasszikus jelentése a keresztény hagyományban az első 16 században.
 
Jézus bölcs mondása: Az Odaadó ima Jézusnak a hegyi beszédben mondott bölcs mondásán alapszik: „…Te pedig, amikor imádkozol, menj be szobába, és az ajtót bezárva imádkozzál Atyádhoz. Atyád, aki a rejtekben is lát megfizet neked.” (Mt 6.6) Egyúttal az odaadás imádság merített a keresztény szemlélődő hagyomány jeles íróitól, úgy mint John Cassiantól, Szalézi Szent Ferenctől, Avilai Szent Teréztől, Keresztes Szent Jánostól, Lisieuxi Szent Teréztől valamint Thomas Mertontól.”
 
Thomas Keating atya website-ja: http://www.contemplativeoutreach.org
 
 
 
 
 
3. Bernadette Roberts nővér
 

bernadette_roberts_280.jpg

 
Kép: Bernadette Roberts nővér.
Forrás: flickr.com/photos/pandagoodnight/268184366/
 
Szász Ilma önmagáról adott interjúban írta a következőket Roberts nővérről:
„A hindu irányzaton kívül természetesen a keresztény irányzat is mélyen érdekelt, hiszen ebbe születtem, nyilván nem véletlenül. Ennek nagyon tiszta, magas variánsát is kerestem, s ezt az ember automatikusan nem kapja meg a saját környezetében – hát nekem is messzire kellett mennem érte. Egy cisztercita apáca, Bernadette Roberts személyében találtam meg. Ő Los Angeles mellett Santa Monicában él, – szerintem korunk legnagyobb misztikusa –, magas szintű élményeit három könyvben írta le. Az ő közvetítésével értettem meg a kereszténység mai üzenetét, úgy, ahogy ő a keleti tanításokkal és a pszichológiának a legszellemibb irányzatával, a jungiánus pszichológiával egyeztette. Ő illusztrációként minden egyes könyvéhez bingeni Hildegárd látomásait választotta. Didaktikusan, képszerűen a hit-titkokat én is Hildegard von Bingen közvetítésével kaptam meg és mondhatni reveláció volt számomra, hogy egy láthatatlan világot szimbolikusan ilyen mértékben láthatóvá, majdnem hogy kézzelfoghatóvá lehet tenni. Ezek voltak a fő keleti, nyugati, tudományos pszichológiai irányzatok, amikből úgy érzem, hogy számomra most már összeállt egy világkép, amire támaszkodhatom.” A keresztény gnózisban és misztikában nagy élmény volt számomra bingeni Hildegard, valamint az Apokalipszis látomásainak megértése, és Bernadette Roberts misztikus élményeinek értelmezése személyes magyarázatai alapján."
 
Forrás: http://bocs.hu/3part/bors-02-20.htm
 
„A kereszténységben Anthony de Mello és John Main tanításai szolgáltak iránymutatómul. Azt a küldetést érzem magaménak, hogy hidat képezzek Kelet és Nyugat között, s az előbbi nagy spirituális tapasztalatait a kereszténység hagyományaiban is felismerjem, gyakorlatában megelevenítsem.”
 
Forrás: http://integralakademia.hu/integral-pszichologia-szak/tanaraink/dr-szasz-ilma
 
„A misztikus lépcsők sokkal részletesebb, élményszerű kifejtése tanulmányozható nagy kortárs misztikusunk, Bernadette Roberts írásaiban. (Beszámolóit összegeztem „Az Úr ruháját hordja minden” c. könyvemben) Bernadette Roberts hiánypótló írásai fogalmazzák meg korszerűen a keresztény misztika lépcsőit, s össze is hasonlítják azokat a keleti misztika lépcsőivel. (Tőle ered a lelki tudatosságunkat meghaladó No-Self kifejezés.)
 
A kereszténység módszere a magasabb tudatállapotok elérésére évszádokon keresztül a Jézus-ima valamely formájának (Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön,-- Jézus, Jézus, --Krisztus Jézus) ismétlése volt, amelyet a szív szeretetteljes „felmelegítése” után végeztek. A legtöbb tapasztalat a görögkeleti ortodox egyházban halmozódott fel, ahol görög gerondaszok ill. orosz sztarecek /”öregek”/ működtek tanítóként. Az „ajakimától” a „szív imájáig” elvezető ajánlások nevezetes kincsesháza a: Filokália, a Jézus-imát használó atyák tanításainak gyüjteménye. /Az ebből készült válogatás „Kis Filokália” címmel magyar nyelven is olvasható a világhálón./ Az előrehaladott tanítványban végül állandósult a Jézus-ima ismétlése, „szüntelen imádkozássá” alakult. S amikor Jézus személye megelevenedett a tanítvány szívében, az Emberfiát átható isteni minőség is tapasztalhatóvá vált számára. Újabban eredményesen alkalmazzák világszerte mantrameditációként a keresztény ős-egyház imádságát, a Maranathát (= Jöjj el Uram). Ajánlják továbbá Jézus imádságát: az Abba, Abbát is.”
 
Önátadás és kegyelem révén e kötött módszerek nélkül is voltak keresztény misztikusok, akik elérték a legmagasabb szinteket. /Nem módszerük volt, hanem Megváltójuk./ Angelus Silesius gyönyörű párversekben, Eckhart mester beszédeiben ad tapsztalásairól beszámolót:
 
Amikor visszatérek az ősalaphoz, ősközeghez, az áramláshoz,
az isteni kútfő eredetéhez,
senki sem kérdez meg, hogy honnan jöttem
és hol voltam.
Mert senki sem hiányolja ezt a tudást
azon a helyen,
ahol az Isten megszűnik keletkezni.
 
(Eckhart mester)
 
 
 
 
 
4. Jálics atya
 

 

jalics-atya.jpg

 

 
Kép: Jálics Ferenc atya.
 
Jálics Ferenc 1927-ben született Budapesten. Évekig dogmatikát és alapvető teológiát tanított Argentínában. 1963-tól ugyanott, majd az USA-ban adott lelkigyakorlatokat. 1978-tól Németországban és Magyarországon is. Jelenleg Griesben él. Legismertebb mővei: Szemlélődő lelkigyakorlatok, Tanuljunk imádkozni, Fejlődik a hitünk.
 
Bevezetés a szemlélődő életmódba és a Jézus imába Jálics Ferenc jezsuita atya módszere szerint.
 
"Minden ember életében léteznek kontemplatív, más szóval szemlélődő pillanatok. Ezekben a pillanatokban felvillan valami, amire már régóta vártunk, megsejtjük, hogy az életben több van annál, mint amit a szürke hétköznapokban megélünk. Ezek a pillanatok meglepnek bennünket, és mivel tulajdonképpeni hazánk előérzetét adják, felébresztik bennünk a vágyat, hogy mélyebben belelássunk az élet titkába. Másokat betegségek vagy súlyos fájdalmak visznek közelebb a szemlélődéshez, mert átélik azt, hogy az életnek van olyan dimenziója, amelyhez nem fér hozzá a fájdalom és a gyengeség. Megint más emberek esetleg a halállal való hirtelen találkozás révén kerülnek érintkezésbe az élet ilyen mélységeivel."
 
„A szentignáci lelkigyakorlat végén jó elhatározásokat kell tenni. A szemlélődő lelkigyakorlatnál elég azt elhatározni, hogy napi fél órában folytatni fogja az illető. A többi jön magától. A szemlélődő ima által egy belső átalakulás jön létre. Akik 2-3 alkalommal voltak ilyen lelkigyakorlaton, azok nagy része tovább végzi, mert azt érzi, hogy egy kicsit türelmesebb az emberekkel, akkor is ha nem törekszik az lenni. 2-3 hónap múlva, de van úgy, hogy csak évek múlva veszik észre a változást. Lelkipásztoroknál pozitívabb a kisugárzás, az emberek érzik, hogy egy pap áll előttük. Kiegyensúlyozottabb, a dührohamok eltűnnek. Sok pap mondja Németországban: „Egész nap Istenről beszélek és semmit sem érzek. De ez a munkám, erről kell beszélnem.” Aki szemlélődő imát végez, az ilyet nem mond. Belső átalakuláson viszi át az embert: érettebb lesz emberileg, azzal hogy jobban szereti az embereket. Nem azért mert szeretni akarja, hanem egy belső késztetést érez erre. Volt egy novíciusmester, aki elmesélte, hogy van egy novíciusa, aki nem tudja mit akar, sehova se tartozik, már nem tudják mit csináljanak vele a rendházban. Mondtam, hogy küldje el hozzám. Ott volt egy hónapig, végezte a szemlélődést, de a végén semmi változást nem érzett. Négy hónap múlva kaptam tőle egy levelet, amelyben megírta, hogy eltűntek a kételyei.”
 
Forrás: http://www.hirporta.hu/?hir=10813&sid=
 
 
Kelet és Nyugat találkozása, a keresztények nyitása a világ felé – meditáció a keresztény módszerek között
 
Mind a négy egyházhoz tartozó spirituális szerzetes nemcsak elméleteket írt le, hanem megmutatta az utat is ahhoz, hogy a hívők az elcsendesedéssel, és a csendes ima módszerével eljussanak az elragadtatás állapotába, azaz ezáltal az elme fejlődésének wilberi létra szerinti 9. szintjére.
 
Megfigyelhető, hogy mind a négyen jártak Keleten, alaposan tanulmányozták (Mello indiai származású volt eleve) az ottani hitvilágot, és a módszereiket is. Rájöttek, hogy a hagyományos keresztény ima módszerek nem eléggé elmélyültek, és mind az eredeti, középkori szentek alkalmazták a szemlélődő imát és jutottak magasabb tudatszintre, érték el az üdvözülést. Igyekeztek a keleti meditációs módszereket, a teljes elcsendesülést megtanulni, elsajátítani, és a kizárólagosság mellett az ökomenikus gondolkozást, a nyitást jelölték meg céljukként. A modern világ elengedhetetlenné teszi a 21. századra, hogy Kelet és Nyugat gondolkozásmódban is kapcsolódjon egymáshoz, közelítsenek hitükben, amivel az egyházak és vallások közötti egységesség is hamarabb elképzelhető. A Vatikán ezeket a törekvéseket általában nem tekinti jó szemmel, és gyakran el is ítélik, mint Anthony de Mello esetében.
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.