Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

(03) III. A keresztény pszichológia, lélek felfogás

2013.09.27
 

1. A világegyetem felépítése

 


Létsíkok, alternatív valóságok, lények hierarchiája

Az egyik legfogósabb kérdés a keresztény misztikában. Mennyivel könnyebb lenne egy kész rendszert összehasonlítani a buddhistákkal, a hindukkal, a muzulmánokkal, mint egy másik felosztást összevetni teljesen más rendszerrel. Csakhogy a keresztényeknek NINCS konkrét elképzelésük a világegyetem felépítéséről, minden pontban csakis arra hivatkoznak, ami a Bibliában le van írva.

Fő elvük a Teremtés, miszerint az egész világot Isten teremtette hat nap alatt, ezért az úgy tökéletes, ahogy van.
- 1. nap Isten először a Fényt teremtette és választotta el a sötétségtől.
- 2. nap teremtette a vizet és elválasztotta az ég és a Föld vizeit egymástól.
- 3. nap megteremtette a Földet és tengereket, a füveket, fákat, növényeket.
- 4. nap megteremtette a Napot, a Holdat, a csillagokat, és a bolygókat.
- 5. nap Isten megteremtette az állatvilágot, és kinyilatkozta, hogy szaporodjanak és sokasodjanak.
- 6. nap Isten megteremtette az Embert „a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön”. Majd megáldotta őt, megteremtette az asszonyt is, hogy szaporodjanak és sokasodjanak.
- 7. nap, szombaton megpihent.

A keresztény tanítás lényege, hogy az ember Isten képmására teremtetett, és a földi régióban kell élnie egyszer, egy alkalommal, egyetlen testben. A megtérésre és üdvözülésre egyetlen életben van alkalma (reinkarnáció tagadása). Nincs egyedüli üdvözülés, az egyház által lehet eljutni oda, illetve Jézus megváltói szerepe által lehet megszabadulni a bűnöktől.

Az ember földi régióján kívül létezik még a Sötétség Birodalma és az Angyalok Birodalma. Az Angyalok Birodalmában 3 fő angyali kategória létezik: A legerősebbek (isteni erősségűek) a Szeráfok, alatta foglalják el helyüket a Kerubok, és a legalsóbb rendjük az Arkangyalok világa. A Sötétség Birodalmában pedig a bukott angyalok vannak, a legfőbb bukott angyal maga Lucifer. Ő maga az Antikrisztus, az Ember folyamatos megkísértője. Ő irányítja az alvilági bukott lelkeket, démonokat, ördögöket.

A Jelenések Könyvében megtalálható továbbá, hogy Isten trónja mellett négy lelkes állat foglal helyet: az egyiknek oroszlán, a másiknak bika, a harmadiknak sas, a negyediknek ember feje van. (Rudolf Steiner hivatkozik erre legtöbbet.)

Leginkább Szász Ilmának a feltámadásról írt gondolataiban találhatunk még utalásokat erre a hierarchiára, de az ő elmélete a sajátja, és nem található meg konkrétan összeszedve a Bibliában. Az egyházhoz tartozó keresztények azt fogadják el, ami a Bibliában konkrétan leírva megtalálható, és isteni kinyilatkoztatásként szerepel.

 
 
 
 
2. Kozmikus korszakok és korszakváltások

Általában a misztikusok a különböző korszakokat megnevezik, amiben élünk, vagy az utókor teszi ezt meg helyettük. A keresztények azt mondják, hogy a Krisztustól kapott kegyelmi korszakban élünk, az utolsó órákban. (Egyházi meghatározás.) A Krisztus szerinti időszámítás szerint a 2000. év körül (nincs pontosabb meghatározás) eljön az emberiség utolsó órája. Nem világvégéről van szó, hanem az emberiség pusztulásáról, de ott sem mindenkijéről. Mindez azért következik be szükségszerűen, mert nem mindenki követi az Isten útját, nem mindenki tér meg, és az anyagi világ kísértései elterelik az emberek figyelmét a hitről, ezért az igaztalanok pusztulásra vannak ítélve. A végítélet előtt eljön az Antikrisztus, aki nagy károkat okoz az emberiségnek, majd újból lejön a Földre Jézus Krisztus (ez a második eljövetel), aki „elragadja az ő egyházát”. Ez azt jelenti, hogy az igaz hitű keresztényeket ragadja magával, azaz elérik az üdvözülést, megkapják a megbocsátást, és a másik dimenzióba távozva (a mennyországba) elnyerik az örök életet (a lélek, a szellem örök életét). Mindezt természeti katasztrófák előzik meg, az emberiség nagy részének elvesztése, halála. Utána viszont ezerévnyi boldogság, gondtalan korszak következik, amikor is bekövetkezik Krisztus ezeréves királysága.

Tehát a keresztények ugyanúgy korszak- és dimenzióváltásról beszélnek, és ugyanarra az időre teszik, mint a new age-esek, vagy az egyháztól független keresztény misztikusok. A „jóslat” összecseng a maja naptárhoz kötődő jóslatokkal. Egyes egyházak kifejezetten az utolsó órákra hegyezik ki tevékenységüket, mint a Jehova tanúi vagy a mormonok.


 
A Jelenések Könyve

A Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve tartalmazza a végítéletről szóló tanításokat. A Jelenések Könyve Jézus Krisztus kinyilatkoztatását tartalmazza, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. János látomásai révén elsősorban a kívülről és belülről egyaránt fenyegetett kisázsiai egyházakhoz szól, hogy szorongatott helyzetükben bátorítsa őket és erőt adjon nekik. Az apokaliptika Isten mindenek sorsát eldöntő ítéletét a jövőben várja, a Jelenések Könyve már visszatekint az ítéletre, az üdvösség elérkeztére.

A Jelenések Könyve összefoglalja, hogy az ember számára nincs más út, mint a Bárány (azaz Jézus és tanainak) követése. Az ember élete egy küzdelem a sátán és kísértései ellen, és csakis a hívők táborába tartozás az egyetlen kiút. Isten az Apokalipszis, a végítélet napján dönt az emberek életéről, üdvözülésükről, halálukról, és ez a végítélet a világ pusztulásával is jár. A könyv katasztrófák sorozatát mutatja, és az embert a megtérésre szólítja fel. „A Jelenések Könyve első pillanatra az ítélet és a büntetés könyvének látszik, alapjában véve a kegyelmet és a békét hirdeti a hűséges és örökkévaló, mindenható Isten szavaként.”
 
Rudolf Steiner: János Apokalipszise (Géniusz Kiadó, 1985) c. könyvében (aki egyház független keresztény misztikusnak számít) az alábbi módon értelmezi a Jelenések könyvét.
 
„Megkérdeztük tehát, hogy a Földön hányszor fenyegeti veszély az emberiséget, hogy nem tud ellenállni a gonosz csábításának? Először abban az időszakban, amely a miénket követi, (az előadás 1908-ban hangzott el!), vagyis a nagy háború időszakában. Aztán egy második, majd egy harmadik veszélyes időszak lesz. A gonosz felé vezető út egyre inkább lejt. Abban az időszakban tehát, amelynek a végén a Föld a szellemi állapotba megy át, két veszélyes helyzeten kell áthaladnunk. Amikor a Föld újra egyesül a Nappal, a Föld és a Nap eggyé vált erőiben feloldódnak mindazok, akik befogadták a Krisztus-princípiumot, de az egyesülésben nem vehetnek részt azok, akik a gonoszhoz való csatlakozás lehetőségét vették magukra. Ezt úgy kell látnunk, hogy ők taszítják el maguktól a Napot, eltaszítják maguktól azt, ami képessé tehetné őket arra, hogy egyesüljenek a Nap-erőkkel. Ők a Nappal való egyesülés ellenfelei. Az Apokalipszis azt a hatalmasságot, azt a lényt, aki az embereket a szellemivé válás, a Nappal való egyesülés felé vezeti, a valóságos, igazi Krisztusnak és – mint hallani fogjuk – Báránynak nevezi. A Krisztus-lényt a Nap géniuszának is szokták nevezni, de mert egyesül a Földdel, így a Föld géniusza is lesz. Ez a folyamat a golgotai eseménnyel kezdődött.” 205.o.
 
„Ekkor olyan útra tér az emberiség, hogy a két szarvval ábrázolt állatnak (Szorát = Napdémon) hatalma lesz fölötte. A kétszarvú állat kísértésének a hatása: visszaélés a spirituális erőkkel. És a spirituális erőkkel való visszaélést fekete mágiának nevezzük, ami tehát pontosan az ellentéte az erők helyes használatának, a fehér mágiának.”
 
„Amikor kettészakad az emberi nem, voltaképpen azt készíti elő, hogy egyfelől mind szellemibb állapotok közé kerüljön, és megtanulja a szellemi erők helyes használatát, a fehér mágiát, másrészt pedig visszaéljen a spirituális erőkkel, és végül átadja magát a kétszarvú állat legvadabb erőinek, a fekete mágiának. Végül tehát két részre szakad az emberiség, egyrészt azokra, akik a fehér mágiát, másrészt azokra, akik a fekete mágiát művelik. A 666-os szám és a Szorát titka egyúttal a fekete mágia titka is.” 209.o.
 
„Hogy a keresztény vallás, az evangélium tanítása minden tudati szinten felfogható, arra az idő tanít meg bennünket, ami már évezredekben mérhető. Hogy pedig mély gondolatokra nevel, és arra ösztönöz, hogy a tanítások és bölcsességek mélyére hatoljunk, azt híven feladatához a szellemtudomány mutatja meg. E tudományt csak helyesen kell értenünk, legbensőbb impulzusait kell felfognunk, és életünk vezetőjévé kell tennünk. Mai szemlélődésünket félreérti az, aki azt hiszi, hogy az antropozófiának, a szellemtudománynak bármilyen vonatkozásában is köze volna egy új valláshoz, és valamiféle új hitvallásra szeretné felcserélni a régit. Sőt, hogy minden félreértést eloszlassunk, kimondhatjuk: ha majd valóban megértik, akkor világos lesz az is, hogy bár a szellemtudomány – természete szerint – a legszilárdabb, legbiztosabb támasza a vallásos életnek, maga mégsem vallás, ezért, mint ilyen sohasem mondhat ellene semmilyen vallásnak. Egészen más dolog az, hogy eszköz lehet, fényforrás, ami megvilágítja, és közel hozza az értelemhez a legmélyebb bölcsességet, igazságot, és a vallások legkomolyabb és élettel leginkább teli titkait.” 8.o.
 
„Akik Krisztus Jézus legmeghittebb tanítványai voltak, teljesen megértették, tudatukban tisztán felfogták, hogy egy isteni-szellemi természetű lény áll előttük külsőleg érzékelhető alakban, mint emberi hús-vér személyiség. Azt tapasztalták, hogy Krisztus Jézus az első, akiben, mint emberi egyéniségben olyan szellem lakozik, amilyent magában eddig csak az egymáshoz tartozó emberek tömege érzett, és ilyen szellem eddig csak a szellemi világban és csak a beavatottak számára volt látható. Tehát ők látták meg először az emberek között megjelent Elsőszülöttet.” 23.o.
 
„Sokkal könnyebb a személyiség isteni voltát tagadni, mint felismerni. Ebben különböznek a kereszténység kezdetének idején elterjedt tanok attól, amit benső kereszténységnek nevezhetünk, vagyis a gnózis az ezoterikus kereszténységtől. Jóllehet a gnózis elismerte Krisztus isteni voltát, mégsem jutott el addig a nézetig, hogy az Ige hússá lett, és körülöttünk lakozott – ahogyan a János-evangélium írója hangoztatja.” 25.o.
 
„És amikor azt olvassuk, hogy ami az Apokalipszis tartalmát adja, az a szellemben van, és aki ezt a tartalmat közvetíti, az szellemi tapasztalás által teszi ezt, akkor mindez elsődleges utalás számunkra, hogy az Apokalipszis tartalma egy magasabb rendű tudatállapotból származik, olyan tudatállapotból, amelyet az ember a belső lélek teremtő képességének fejlesztésével érhet el, vagyis a beavatással. … Tehát egy beavatás, egy keresztény beavatás élményeit ismerhetjük meg János Apokalipsziséből.” 36.o.
 
„A beavatás első lépése mindig is ez volt: a nap folyamán valami olyat is tegyen az ember, ami tovább cseng éjjel. Mindaz, amit meditációnak, koncentrációnak nevezünk, és a többi gyakorlat is mind, amit az ember a nap folyamán végez, nem egyéb, mint a lélekben véghezvitt tevékenység. Ennek hatása nem semmisül meg, ha az asztráltest kilép, hanem folytatódik, és mint képzőerő, éjszaka az asztráltest hat.” 40.o.
 
Hozzáfűzöm: Rudolf Steinert a keresztény egyház sohasem ismerte el, sőt ellenségesen ítélte. A sokat emlegetett beavatás fogalmát szintén nem fogadja el az egyház, minden beavatást sátáni tevékenységnek tart, csak a saját szertartásait méltányolja. (Rudolf Steinerről és az antropozófiáról a későbbiekben esik még szó.)
 
 
 
 
 
 
 3. A lélek felépítése keresztény szemmel
 
Az alapvető keresztény hit nem beszél reinkarnációról, ellenségesen viszonyul az elmélethez. Az egyházi tanítás szerint minden ember világra jötte, jelleme, személyisége, énje egyes egyedül Isten teremtménye, tehát úgy tökéletes, ahogyan van. Ha meg van keresztelve és az egyházi tanítások szellemében nevelik, akkor nem alakul ki az egója (az Ó-ember), hanem újjászületett (Új ember) lesz belőle. Minden emberben egy harc zajlik, de Krisztus megváltói áldozata azzal járt, hogy meghal az emberekben az Ó-ember (az ego) és minél mélyebbre halad a keresztény misztériumba, annál nagyobb esélye van az Új-ember kialakulásának. Tehát egy ember személyiségét, jellemét a hite határozza meg, és a Szentírás tanításai szerint kell élnie.
 
Nem beszélnek az elme, a szellem különböző fejlődési szakaszairól, hanem egy ugrásszerű váltásról csupán: ha valaki megtér (megkeresztelkedik, elismeri Jézus Krisztust és elfogadja Isten létét), abban onnantól Isten lelke lakik. A megtért embert Krisztus ereje átmossa, és megtisztul. Ez az egyházi keresztény megközelítésben nem egy folyamat, hanem egyszeri, hirtelen történés.
 
A Szentlélek ereje vezeti az embert a teljes igazságra, és a lélekvezetés a napi imádsággal érhető el. Keresztény emberek számára ez kötelező. Annak van a legnagyobb ereje, ha közösségbe jár valaki, templomba, gyülekezetbe, imaházba, minimum heti gyakorisággal, és betartja a keresztény szent ünnepeket is.
 
Az ember hármas felosztású: test - lélek - szellem.
 
A túlvilág is hármas felosztású: pokol - tisztítótűz - mennyország
 
Mint ahogy a kereszténység alap tana is hármas felosztású: Atya - Fiú - Szentlélek
 
A test meghal, elporlad, de a lélek és a szellem él tovább. Az egyházi tanítás szerint soha többé nem keres magának a lélek új testet, hanem az üdvözülésre vár, arra a megtisztult állapotra, amikor már nem kell többé a Földön élnie. A test halála után a lélek és a szellem teszi meg további útját a másvilágba (nem egyháziak szerint másik dimenzióba), ami hármas tagozódású, és a Földön, életében elkövetett bőnei szerint kap a másvilágon megítélést.
 
Ezek szerint juthat a pokolra, kárhozatra, ahonnan nincs visszaút, és az oda jutott lelkek nem nyerhetnek megbocsátást és nem tudnak üdvözülni. Haláluk az örök halál, nem nyerhetnek sem bocsánatot, sem pedig feltámadásban nem reménykedhetnek. A pokolban iszonyú kínokat fognak átélni az idők végezetéig. Ide azok jutnak, akik ún. halálos bőnt követtek el.
 
Juthat a tisztítótűzbe, a purgatóriumba, ahol a lélek még esélyt kap a bűnei bocsánatára. Büntetésben, fájdalmakban van része, de ha felismeri tévelygéseit, akkor továbbjuthat a mennyországba, vagy ha makacsul tagad, lecsúszhat a pokolba, ahonnan nincs visszaút.
 
A jók, a szent életet élő hívők juthatnak a mennyországba, ahol csupa jóban lehet részük, elnyerik földi életük méltó jutalmát, paradicsomi állapotokat élhetnek meg mindaddig, amíg eljön a feltámadás, az üdvözülés ideje, ami az örök boldogságot és az örök életet jelenti.
 
Visszatérve a reinkarnáció kérdésére. Érdemes felidézni, hogy mit ír erről Dr. Szász Ilma valláskutató a Kereszténység és feltámadás című írásában:
 
„Korunkra az jellemző, hogy a reinkarnáció ill. a feltámadás hívei harcos csatarendbe állnak fel egymással szemben és farkasszemet nézve, vagy szócsatában utasítják el egymás nézőpontját. Mert ugye: vagy-vagy.! Jómagam — előre elárulom — arra szeretnék kilyukadni, hogy mindkét továbbviteli forma létezhet, de a reinkarnáció az emberi szellem egyes karaktervonásaira/”karmikus csíráira”/ vonatkozik, míg a feltámadás lehetősége más szempontot vizsgál: az emberi lélek egyetlen és megismételhetetlen személyiségének túlvilági sorsát.
 
E feltételezés megerősítéséhez szükséges áttekinteni az összes, irodalomban fellelhető meghatározásokat és elképzeléseket a továbblétezés problémakörében. Ezzel kezdem hát jelen munkámat, majd leírom bingeni Hildegard látomásainak — hitem szerint sugallatok segítségével történt — értelmezését, amiről az a meggyőződésem alakult ki, hogy a jelenlegi korszak túlvilági történéseit jó megközelítésben magyarázza. Lássuk hát először a fogalmakat:
 
Preexisztencia: bármely lét-tudat központ létezése, mielőtt testet öltene 
 
Újra testet öltés, újraszületés/angolul: reembodiment, rebirth/: valamely lét-tudat centrum testet öltése, akár a látható, akár a láthatatlan világban, akár a földön, akár a másvilágon
 
Reinkarnáció/a hús-test újra felöltése/: általában emberi lét-tudat központ újraszületése fizikai testben
 
Feltámadás: emberi lét-tudat központ felemelkedése a szellemi régióba és továbbélése szellemi testben
 
Palingenesis /újralétesülés/: bármilyen lét-tudat centrum újralétesülése saját szintjén, beleértve pl. a tölgyfa makkjából kinövő tölgyfát
 
Transzmigráció: bármilyen lét-tudat centrum átlépése másmilyen, magasabb vagy alacsonyabb minőségbe
 
Reinvegetalizáció: újralétesülés növényben
 
Reinzoonáció: újralétesülés állatban
 
Reinmetalizáció: újratestesülés ásványban
 
Metempsychosis /lélekvándorlás/: ugyanannak a léleknek a megjelenése „új köpenyben”, „új burokban”.
 
A pontosabb értelmezéshez az emberi személyiséget összetevőire kell bontanunk, pl. így:
 
· Isteni
· Szellemi
· Lelki
· Testi minőségekre.
 
/Ezek hordozóit csak megközelítőleg tudjuk jellemezni: az isteni én hordozója az alig anyagi legfinomabb éter, a szellemi én hordozója fél anyagi energia, a lelki én hordozói a finomanyagi — szubatomikus — minőségek, a testi én hordozója a durva, fizikai anyag/.
 
A fizikai testet jól el tudjuk képzelni, de a többi minőséget igencsak nehezen. Ezért, mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, bemutatom bingeni Hildegard egy látomását: A Vashegy felhőit. /Itt a Vashegy a föld, a felhői ennek purgatóriumi részei./ A kép jobboldalán látható az emberi lélek. Baloldalán ennek durvább asztrál-éteri burka, ami a felhőkkel, az emberi aurákkal van kapcsolatban. A finomabb lélek már „kibujt”, megszabadult a durvább tokjától. Érzelmeit áthatja a kép tetején látható magasabb, szellemi minőség fénye, értelme még – szintén az emberi aurák zónájában — hol alszik, hol ébren van. Módjában van feljebb emelkedni a szellemi minőség felé és éberségét fokozni. A megtisztulási folyamat végén a lélek értelmi része önként átadja magát a szellemi minőségnek, és a megtisztult érzelmi rész felemelkedve, egyesül a szellemmel. Az isteni minőség formafeletti, s így nem látható.”
 
 hildegard-latomas---abra.jpg
 
Kép: A fenti magyarázathoz tartozó ábra, a Hildegard féle látomásról.
Forrás: www.inco.hu/inco0401/tudatk/cikk1h.htm
 
 
További részletek Dr. Szász Ilma valláskutató a Kereszténység és feltámadás című írásából
 
„Lélekvándorlás /metempsychosis/
 
Ez a fogalom jelölte az olyan ősi, tiszta emberi minőségnek a feltételezett további sorsát, akinek lelke olyan tiszta volt, hogy tartósan kötve maradhatott az isteni és szellemi énhez és csak a testiesebb asztrál-éteri burok vált le róla. A túlvilágon, az ottani lassúbb változásoknak megfelelően hosszabb időtartam alatt bizonyos változásokon esett át, majd újabb asztrál-éteri burkot képezett és felöltött egy másik testet.
 
Folyamatos reinkarnáció
 
A lélekvándorlás folyamata az emberi mentál-asztrál- és étertestek általános durvulása révén egyre kivételesebb lett. A mentál-asztrál-étertest komplexum képtelenné vált az isteni, és szellemi énhez való kötődésre, így lassan bomlásnak indult. Amikor a legbonyolultabb struktúrával rendelkező, az emberi minőséget meghatározó mentáltest felbomlott, az asztrál - és étertest az állat és növényvilágban folytathatta létezését. A mentál-, asztrál és étertestek teljes szétbomlása után a megmaradt szellemi én központjából indítottak másik némileg eltérő/ inkarnációt. A szellemi minta kialakította a neki megfelelő lelket és asztráltesti burkot, és ennek megfelelő testet öltött.
 
A kegyelmi korszak beindulásával, Krisztus lelket megváltó műve révén, a túlvilág átrendeződött; kialakult a lélek számára egy purgatóriumi, tisztulási-emelkedési lehetőség. Krisztus alászállt a poklokra és onnan kiemelkedve, feltámadva és felszállva a mennyekbe felfelé hajtó-vonzó erőket léptetett életbe, s egy meggyorsult lelki fejlődést tett lehetővé. Így a lélek ettől kezdve a sorsszerű /karmikus/ erőkön kívül kegyelmi erőket is igénybe vehetett. A purgatóriumban - mintegy földi élettartamának megfelelő idő alatt - legdurvább asztrál-éter burkától megválhatott és tovább tisztulva felemelkedhetett és egyesülhetett szellemével. Ennek elősegítésére a párhuzamos reinkarnáció lehetőségét is életbe léptették.
 
Párhuzamos reinkarnáció
 
A kegyelmi korszakra jellemző reinkarnációs folyamat, amelynek során még a lélek asztrálvilágbeli élete folyamán a szellemi központból új fizikai inkarnációt indítanak el, tehát az előző, testenkívüli és az új testetöltött lélek párhuzamosan léteznek. Az előző lélek helyet foglalhat az újonnan testet öltött, hozzá igen hasonló ember aurájában, és éter-asztrál burka onnan tudati impulzusokat kap, amelyek a gyorsabb földi változásoknak megfelelően fejlődését gyorsíthatják.
 
Váradi Tibor a Krisztus előtti és Krisztus utáni túlvilági lehetőségek között a következő főbb különbségeket sorolja fel:
 
1. A megelőző időszakban ha a  s z e l l e m  nem tudott visszatérni a tiszta szellemvilágba, hanem még asztrál közegben maradt, alá volt vetve a kötelező reinkarnációnak. A Krisztus utáni időszakban az asztrálsík magasabb szintjeiről nem kötelező — de szabadon választható — a reinkarnáció.
 
2. A megelőző időszakban a  l é l e k  az asztrálsíkon nem fejlődhetett. Krisztus óta — részben a párhuzamos reinkarnációnak, részben a krisztusi szellemiség vonzó-emelő hatásának köszönhetően — tisztulhat, fejlődhet.
 
3. A megelőző időszakban a  l é l e k  tudatossága tompa, álomszerű volt, Krisztus óta megtarthatja, vagy visszanyerheti éber tudatosságát.
 
4. A megelőző időszakban – száz évek múltával – mindig bekövetkezett az asztrálsíkon a  l él e k  szétoszlása, a „második halál”. Krisztus óta a lélek ezt /egy emberi életnek megfelelő időtartam alatt/ elkerülheti és megtisztult lelki minőségei szellemével összekapcsolódhatnak. Ez a feltámadás. /Ha viszont erre nem képes, a felgyorsult folyamatoknak köszönhetően hamarabb esik a „második halál” áldozatául/.
 
A reinkarnációval kapcsolatos különböző vallási és filozófiai felfogásokat szépen áttekinti a kíváló francia vallástudós, C.J. Duncan — elektronikusan is hozzáférhető - könyve : a Critical Examination of the Belief in a Life After Death. The Doctrine of Reincarnation. A rendelkezésre álló elméletek együttesen azt a felfogást tükrözik, hogy egész Világmindenségünk minden síkja szövevényesen összefonódott. S bármely pontján lévő, bizonyos hatósugarú lét-tudat minőség különböző szintek összekapcsolódásából áll. Ezek szétválhatnak és tovább vándorolhatnak saját szintjük áramlatában, vagy esetleg alacsonyabb szinten is, de az ellenkező folyamat is lehetséges, emelkedhetnek és tovább is integrálódhatnak. A lét-tudat egyre több mindent világíthat át maga körül és egyre több mindent tekinthet önazonosnak. A határ a teljes Valóság maga. És akkor minden egyes lényt a végső Egy létesülésének, inkarnációjának, és reinkarnációjának tekinthetünk.
 
Jelen keretek között nincs lehetőségem arra, hogy bingeni Hildegard túlvilágra vonatkozó jelentős látomásait/A Vashegy felhői mellett, az Aranyalagutat, az Angyali karokat, a Lélek két útját, A misztikus testet, az Eredendő áldást/ részleteiben ismertessem, ezekre csak irodalmi utalást adok, magyar nyelvű ismertetőjük már nyomdában van. Ehelyett veszem magamnak a bátorságot, hogy leírjam, e képekre milyen összefoglaló értelmezést kaptam.
 
Preexisztencia
 
Az őseredetből kilép egy megnyilvánulás, egy isteni eredetű rezgés, ami maga köré vonz energiákat. A „sors”/karma/ urainak” nevezett szellemi lények ezt egyéniséggé formálják. Ez az egyéni szellem a finomanyagi világból rá jellemző asztráltestet formál ki, majd ennek megfelelő fizikai testben inkarnálódik. A lények eredendő teremtésekor maga az isteni rezgés alakította ki a szellemi vonásokat. Jelenleg az előző életek által kialakított szellemi karaktervonásokból alakítanak újabb kombinációkat a „sors/karma/ urai”.
 
Posztexisztencia /Halál utáni lét/
 
A halál után felviszik a lelket a fénybe, a szellemi régióba. Ott alkalma nyílik a szellemével való egyesülésre, a feltámadásra. Ha ez nem sikerül, akkor a lélek lebeg egy ideig a földi szférában, majd elalszik és az emberi kollektív tudattalanba kerül. Itt durvább asztrál-éteri burka az emberi aurákból kap tudati impulzusokat, párhuzamos inkarnáció esetén elsősorban a saját újabb testet öltésének aurájából. Szellemének kísérnie, figyelnie kell őt a tükröző tudat /a Hold-princípium régiójából/. Idővel fel kell ébresztenie és alkotó módon tanítania kell a lelket, nemcsak magyarázás, hanem élményszintű tapasztaltatás révén is. El kell érni azt a fokot, amikor a lélek meg akar szabadulni durva asztrál-éteri burkától és kilép abból. Ekkor mentalitása még el-elalszik, érzelmeit azonban már uralja a szellem világossága. Teljes felébredésekor a lelket felviszik a romlatlan menny határára, és annak angyalai/a trónusok, a „vének”/ határozzák meg, hogy melyik asztrál régióban kell tovább tisztulnia. El kell érnie azt a fokot, amikor már nem akar szellemétől különváltan létezni. Ha ez megtörténik, akkor a megtisztult lélek a kegyelmi erők igénybevételével felemelkedik szelleme régiójába, és vele egyesülve feltámad. /A feltámadásra képtelen lélek idővel teljes egészében szétoszlik és csak elemei sodródnak be újabb létformákba/. A feltámadás után következik a mennybemenetel, belépés a sugárzó fény, a Nap-minőség régiójába. Magasabb régiókban integratív folyamatok játszódnak le /duálja szellemével, előző életei szellemeivel/, majd egy arany alagúton keresztül feljuthat a romlatlan mennybe. Itt integrálódik, először mindazok szellemeivel, akikkel valaha is kapcsolatba került, majd Mesterekkel és a Krisztussal is azonosulni képes. Ezt követheti az isteni én megélése és a visszatérés az őseredetbe. A szentekben már itt a földön létrejöhet a feltámadás, a megtisztult lélek és szellem egyesülése. A gonosz lelkek viszont pokoli régiókba szállnak le, ahol a kínok hatására ébren maradnak és el is pusztulhatnak. Ha sokszoros testet öltés után sem következik be a feltámadás folyamata, akkor idővel a szellemi központ is elemeire bomlik, s ez a személyi minőség többé nem jelenik meg. Az Ószövetségben és az Iszlámban jelentkező „világvégi feltámadási folyamat” azokra a lelkekre vonatkozott, akik nem voltak képesek a túlvilágon felébredni, és sajátságaik csak világunknak egy ciklusvégi nagy felmérésekor kerültek megítélésre, hogy megelevenítsék, vagy megszüntessék azokat. A tisztulás jelenlegi lehetősége a túlvilágon természetesen nemcsak a keresztény vallás követőire vonatkozik, hiszen Krisztus a kollektív emberi tudattalan pokoli régiójába szállt le és alakított ki innen feljárót a mennyekig, de a más vallások követői más vezetőkkel és esetleg más élményekkel, látomásokkal találkoznak a túlvilágon.
 
A fenti magyarázat nyilván a ma emberének felfogási szintjére redukálja a valódi, elménk számára egészében át nem látható, fel nem fogható folyamatokat. De „miheztartás” végett szükségünk van ilyen perspektívákra, bíztatásként is, figyelmeztetésként is. Legalábbis mindazoknak, akik enélkül nem törekednek arra, hogy tiszta és jó életet éljenek, vagy akiknek nagyon fontos, hogy értelmük is elfogadható ismeretekhez jusson..
 
Forrás: http://www.inco.hu/inco0401/tudatk/cikk1h.htm



 
4. A lélek fejlődési szintjei a keresztény hitvilágban
 
A wilberi létrán elhelyezve a keresztény misztika jelenségeit.
 
A 7. (okkult) szinthez tartozó jelenségek:
 
Az okkult szó az egyházi keresztény misztikában negatív csengésű, ők általában valami mágiafélét értenek alatta, ezért fontos megállapítani, hogy ez a fogalom nem az ő meghatározásuk, hanem Wilber fordítójáé. Wilber ezt pszichikus szintnek nevezi.
 
· A stigmák megjelenése a testen: Jézus Krisztus megfeszítésekor a testén keletkezett sebek néhány hívőn vagy papon megjelennek, és ugyanúgy véreznek, mint annak idején Jézus testén.
· Spontán gyógyulások: gyakorlatilag terápia nélkül, imádkozással elért eredmények, teljes gyógyulások.
· A csodák világa, könnyező madonna szobrok, különböző megmagyarázhatatlan jelenségek, amit mindig az egyház hivatalosan felülvizsgál, és akkor nevezhetik csodának, ha ezt a Vatikán kinyilatkoztatta és csodának elfogadta. Ilyen pl. a Csíksomlyói madonna szobor, mely minden Pünkösdkor könnyezik.
 

 

csiksomlyoi-madonna.jpg

 

Kép: A csíksomlyói könnyező Madonna.
 
 
· Szellemlény látás: míg az egyházi keresztény misztikusok csak egyes, hiteles médiumok szellemlátását fogadják el, és abszolút elítélik pl. a szellemidézést, a látást viszont elfogadják. Elsősorban egyházi személyek információit fogadják el.
· Ide sorolható az ördögűzés is, ami a Vatikán szerint kizárólag az egyházi személyek joga, ők vannak erre kiképezve. Ettől függetlenül egyéb, egyház független keresztény misztikusok között is gyakori tevékenység az ördögök, megszállók eltávolítása a fizikai testből.
 
8. (szubtilis) szinthez tartozó jelenségek:
 
· Isteni fény élmény (halál közeli élmény). Tulajdonképpen nem egy a kettő, de összekötődik. Azaz a halál közeli élményben részesülők többsége látja az Isteni fényt, ami minden, a földön tapasztalható fénynél áthatóbb és erősebb, és kellemesen pozitív, szeretetteljes érzést hoz elő. Az élményben részesülők elmondása szerint a szinte elviselhetetlenül erős arany vagy fehér fény maga az Isten, az Ő ereje és szeretete, ami vonzza őket, és abba belelépve különleges feloldódásban van részük.
· Szférák zenéje: amikor valaki egy elragadtatott állapotban nagyon finom zenét, hangokat hall, ami kellemes, megkomponált dallam, és elősegíti az állapot mélyülését. Ilyenkor ezt a zenét mások nem hallják, csak mindig az a személy, aki az adott állapotban van.
· Angyalok érzékelése: vannak, akik látják, mások érzékelik, hallják vagy szagolják az Angyalok jelenlétét. Sokan kommunikálni is tudnak velük, vagy testbe fogadni. Nagyon egyszerő tanulási folyamatban lehet ez egyszerű vizualizáció, és akkor nem szubtilis szintű az érzékelés, de lehet erős transzban megélt élmény is.
· Médiumi üzenetek: vannak az egyházak, a Vatikán által elfogadott médiumok, akik általában egyházi emberek, és különbözőszentek üzeneteit tolmácsolják transz állapotban, szóban vagy írásban. Ezeket az üzeneteket tulajdonképpen isteni kinyilatkoztatásoknak veszik. Vannak továbbá olyan egyház független keresztény misztikusok, akik szintén közvetítenek üzeneteket a szellemvilágból, de az elhalt emberektől jött információkat sokszor kevésbé tartják hitelesnek. Nem mindegy, hogy ki, kit közvetít így.
· A különböző Jelenések pedig elsősorban az egyházhoz kötődnek. Akkor érdekes főként, amikor többen is látják ugyanott, ugyanúgy, mint ahogyan az első érzékelő bejelentette. Általában a megjelenő szent (a leggyakoribbak a Mária jelenések) előjelzi a következő jelenését, több ember előtt kíván látszani és fontos üzenetet közvetít a sokaságnak. A jelenéseket általában az egyházi tisztségviselık felülbírálják és minősítik.
 
9. (kauzális) szinthez tartozó jelenségek:
 
A megvilágosodottság állapotában a résztvevő magával a kozmikus tudattal azonosul. Az Unió Mystica. Az Istennel való totális egyesülés élménye. A teljes feloldódás.
 
 
 
 
5. Pápai ex katedra
 
A keresztény egyházaknál van egy felülbírálhatatlan, megkérdőjelezhetetlen erő: a pápai ex katedra kijelentés. Ha a Pápa bármilyen ügyben állást foglal, kijelent valamit, akkor az úgy van, bírálatnak, vitának helye nincs. Mindenkinek úgy kell hinni, tanítani, elfogadni, megvalósítani. A keresztény egyházak – különösképpen a római katolikus egyház – szigorúan a dogmái szerint él.
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

cseko46@fremail.hu

(cseko, 2015.05.30 18:19)

Az embriség őstörténeti komonikációjában.
A Mezopotámiai területen agyag táblákon lejegyeztek egy az ember elkészi tésével.Foglalkozó legenát.
Ez arról ad hiadást hogy istenek egy ferfi nemü és egy nőnemü alkották az embert mint teremtményt. Mi előt méltatlankodnánk jóttene az igazság érzetünk nek. Ha, ezt az emberiség öseredeti örökségének kivánnánk érzékelni. Úgyan is ez a mi örökségünk. Hogy ez holmi misztikus képzelgés csupán. Hogyne.
Aztán itt van nekünk ez a firkálmány Henoch könyve.
Nekem ugy tünik hogy, ennek a vége a jelenések könyvében leirt eseményeket egyelgeti. Az Argemedoni eseményekkel kapcsolatosan.
Persz ez is egy misztikus fantáziálás hát persze.
Aztán a Jeremiás próféta könyvében azt mondatik hogy az egész emberiség nek szomorúvége lészen. És érdekes módon a már emlitet agyag táblákon hirül adták hogy hogyan is történhetik ez. Az emberek előbb a gyerekeket falják fel majd pedig egymást világ méretü katasztrófális környezetben. Hát bizony ilyen borzalmas töténeteket hoz létre az emberi pszihikum igen. Bizony bizony ilyen a tudatalatiban az emlékezet a misztikum. Sőt az a lényt akit a napkeleti bölcsek be azonositottak. Aki az eberek lelkére kötötte hogy a szeretet az az a tevékenység mely a megmentésüket szolgálja .Az emberek üres frázissá alacsonyitották.Nem használlyák fel ,hogy közös munkamegosztással.Elkészitsenek egy olyan szálitó eszközt amelyel az emberi populációt. Ki menekithetik a bolyó ütközési zónályából. Ehelyet termelési adotságait szét fogácslja egyének dőzsölésében.Várva azok segitségét akik ugy döntötek vegyék ennek lehetőségét az emberek a salyát kezeikbe.Mindent ennek kellene az emberisének alárendelnie. ehez a szeretet tiszteségét hozzá fogava. EHEZ A KÖZÖS ERŐFESZITÉSHEZ. E helyet az egész emberiséget feláldozák salyát kényelmük oltárán. Hogy ez misztikus képzelgés hát hogy ne.