Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

NŐ & FÉRFI - A nő és a férfi szerepe az iszlám országokban

2008.11.23

 

 

Kultúrantropológia házidolgozat
 
 
NŐ ~ FÉRFI
A nő és a férfi szerepe az iszlám országokban
- Vallás vagy hagyomány? -

 

 

 

 

„Országomban a nőket apjuk semmibe veszi, fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk… Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk, sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem… Gyakran teszem fel a kérdést, ha születésünk és halálunk nincs számon tartva, létezünk-e egyáltalán?”

Szultána, szaúd-arábiai hercegnő*
 
 
 
 
 
          Dolgozatom a nő és a férfi szerepéről szól az iszlám országokban, s azt igyekszem feltárni, melyek azok az okok, amelyek ennek kialakulásához vezettek, s amelyek ezt a jelenleg is majdhogynem általános helyzetet fenntartják. Vajon az Iszlám vallás hibája-e a nők ilyen mértékű kiszolgáltatottsága és elnyomása? S ez miben jelentkezik? Vajon azok az országok, melyekben a nőkről azt tartják, emancipálódtak, ítélkezhetnek-e jogosan az ottani körülményeken, vagy ez álszentség volna?
 
 
A nőkkel való bánásmód az Iszlám országokban
Jean Sasson: A fátyol mögött c. könyvét tartom a kezemben, melyben a szerző saját szavaival ugyan, de egy *Szultána álnevű szaúd-arábiai hercegnő igaz történetét veti papírra, aki az ál-Szaúd-ház királyi családjának tagja. (A könyv írója nem tartja meg az eredeti neveket a hercegnő külön kérésére, aki fél, hogy esetleg árthat vele önmagának, vagy családjának.) Megdöbbentő történetekre bukkantam benne. Szemezgettem néhány általánosságnak tekinthető jelenséget, nem csak a könyvből véve:
 
Öltözködés: Ilyen például, hogy a nőknek legelső havivérzésüktől kezdve az utcákon elfátyolozva kell járniuk, s csak otthonaikban hordhatnak kényelmes öltözéket családjuk, és esetleges szolgáik körében. Szaúd-Arábiában az arc teljes elfátyolozása van szokásban a lehető legvastagabb fekete anyaggal, hogy az arc vonásait még véletlenül se sejtesse. Igaz, ez szürkületben szinte vaksághoz hasonlítható állapotot teremt a nő számára.
Házasság: A házasság a felek megjelenése nélkül is létrehozható, sőt belegyezésük sem feltétlenül szükséges. Minden muszlim férfinak Allah megengedi, hogy négy feleséget tartson, és azon kívül szabadon létesítsen szexuális kapcsolatot „rabnőivel”, viszont egy asszonynak csupán egy férje lehet. A leány férjhezmeneteléről általában az anya dönt, vagy az a férfi, aki eltartja őt (pl. apa/fiútestvérek).
Válás: A férfiak bármiféle magyarázkodás nélkül elválhatnak, de egy asszonynak igen nehéz a válás a vallási hatóságok miatt. Általában bármit mond, kényszerítik, hogy a férjével maradjon. Ezzel szemben egy férfinek elég két további férfi tanú jelenlétében háromszor kimondani, hogy „elválok tőled”, s a válás megtörtént.
Ima: Szaúd-Arábiában a nők nem léphetik át egyetlen mecset küszöbét sem.
Öröklés: Ebből is következik talán, hogy egy leánygyermek csak feleannyit örökölhet, mint egy fiú, továbbá vagyonát csak ágens útján kezelheti azután.
Igazságszolgáltatás: Szaúd-Arábiában azokat a lányokat, akiket megbecstelenítettek, az apjuk még ma is nyilvánosan megfojtja, megkövezteti, esetleg élete végéig a „nőszobára” ítéli. A „nőszoba” egy olyan helység, amelynek nincsenek ablakai, falait kipárnázzák és feketére festik, ajtaja pedig örökre zárva marad. Az ételt egy speciális résen csúsztatják be, amely az ajtó alján helyezkedik el. A nő nem hall és nem lát többé semmit, világa élete végéig a négy kipárnázott fal közé szorul, mindenféle kommunikációs lehetőség nélkül.
Tanúskodás: A szaúdi bíróságok nem fogadják el a nők tanúskodását, s máshol is csak két nő vallomása ér fel egy férfiével. Ám ekkor is inkább csak feltételezésnek tekintik az elmondottakat, amelyről a bíróság eldönti, hogy adott körülmények között érvényesnek fogadja-e el. Ennek megnevezett egyik oka pl., hogy „a nők feledékenyek, ennélfogva vallomásuk nem tekinthető megbízhatónak.”
Nők körülmetélése: A még felvilágosultnak mondott Egyiptomban is (!) évente több mint ezer kislánynak – világszerte pedig tíz- és százezreknek (pontos adat nincs) – vágják ki a klitoriszát. Ez a gyakorlat hasonlít a férfiak körülmetéléséhez, csak annál sokkal fájdalmasabb és kegyetlenebb. A nő ennek következtében sosem élvezheti a közösülést, amely így számára minden alkalommal szinte elviselhetetlen fájdalommal és nagymennyiségű vérveszteséggel jár.
Felelősség: A férfi csupán Allahnak tartozik felelősséggel, egy asszony viszont Allahnak és a férjének. Az asszony ilyen értelemben birtoka a férjének. Ez a megkülönböztetés azonban nemcsak erre a világra szól, hanem az örökkévalóságban is fennáll majd.
 
Mindezek megszokottak az iszlám országok mindennapjaiban, s csupán néhány példa a sok megemlítetlen közül, melyekkel megpróbáltam nagyvonalakban felvázolni a helyzetet.
De hogy ne ítéljünk elsőre, kísérletet tettem a dolgok gyökeréig való jutásra, s tanulmányoztam a Korán ezekre vonatkozó részeit, valamint elolvastam Iszlám hitűek írásait, okfejtéseit.
 
 
Élet a fátyol mögött
"És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket és ügyeljenek a szemérmükre..." (24:31)
"Próféta! Mondd a feleségeidnek, a leányaidnak és a hívők feleségeinek, hogy borítsák az orcájukra köntösük egy részét! Így érhető el leginkább az, hogy elismertessenek és ne zaklattassanak. Allah megbocsátó és könyörületes." (33:59)
Sok magyarázat azt állítja tehát, a nőnek mindez védelméül szolgál a férfiak tekinteteitől. Allah szerintük ismeri az asszonyok természetét és ismeri a férfiak természetét is, akiket hajlamos vágyuk bűnbe vinni, akár egy-egy megjegyzéstől egészen az erőszakig. Egy Iszlám hitre tért kanadai egyetemista lány azt írja, neki szabadságot ad: „A nyugati világban a hidzsáb (iszlám fejkendő) a csendes rabszolgaságot vagy éppen valami harciasságot képvisel… Pedig egyik sem. Egyszerűen a nő választása, hogy ne a külsejét illetően ítélje meg a társadalom.” Másik vélekedés szerint ez a nő hitét fejezi ki. Ez az ún. „ibáda”, azaz Istenszolgálat egy része.
Az elsőhöz hozzátartozik, hogy egy kicsit jobban megvizsgáljuk az Iszlám álláspontot is: Sok nyugati ember úgy tekint a hidzsábot viselő nőkre, mint kizsákmányolt, elnyomott lényekre, azonban ez fordítva is igaz. Az Iszlám vélekedés az, hogy a kozmetikai ipar, a szépségversenyek, stb. rabszolgává tette a nőt, saját testének rabszolgájává. A legtöbb fiatal lánynak, asszonynak nem marad más választása, mint feláldoznia belső értékeit a külsőkért, és – sokszor – „élveznie” a feminizmus gyümölcseit, azaz a napi megerőltető munkát, nehézségeket, s a félelmet, hogy vajon ahogy az idő múlik, miképpen lesz képes megőrizni külső díszeit.
Az arcfátyol, ami Szaúd-Arábiában elvárás, egyébként nem kötelező. Ez elméletileg (!) szabadon választható. Igaz, hogy ha egy nő nem hordja, kénytelen elszenvedni a hívők durva pillantásait, éles megjegyzéseit és a mutavák (vallási vezetők) zaklatását.
Ám ez nem általános. Az évszázadok során, a Koránból és a szunnából kiindulva, színesítve azt a helyi hagyományokkal, kialakult egyfajta öltözködési kultúra a muszlim nők világában, s ruházatuk, viselt színeik alapján egy tapasztalt szemlélő meg tudja állapítani földrajzi hovatartozásukat, sokszor még vallásosságuk mértékét is. Nyugaton pl. sok muszlima megelégszik egy bő blúzzal és egy hosszú szoknyával, de igen elterjedt az ún. dzsilbáb, amely egy a nyaknál záródó, bokáig leérő zárt, egybeszabott ruha. Ennek elől nyitott változata pedig az abaya, ami - fekete színben - az Öbölben népszerű.
A csadorként ismert ruhadarab, ami Iránban csupán egy nagy, négyszögletes fekete anyag, az Öbölben már viszonylag kényelmes viselet annak a muszlim nőnek, aki ezt a zárt öltözködést kedveli, mivel ennél a változatnál a kezek számára is van hely. Az Öbölben (ahol ez honos) többnyire idősebb asszonyok hordják, vagy vallásos fiatal lányok.
Az elfátyolozásnak hagyománya van már és nem csak az Iszlámban. Mind Pál apostol levelei erre intik a hívő nőket, mind a Tóra Izráel lányait. Ám de most nézzük az Iszlám kendőket, melyeknél szintén területi eltérés figyelhető meg. Sámban (ez a rész az Arab-félsziget északi része, illetve Egyiptom) az ún. amína-hidzsáb van elterjedve, aminek az érdekessége, hogy pl. a konzervatív Öbölben ez illetlenségnek számít és csak cselédlányok hordják. Északon ismeretes a khimár elnevezésű nagy, négyzet alakú kendő is, amit háromszögbe hajtogatva hordanak, s leér viselőjének akár a hasáig is. Az Öbölben a khimárt csak a csador alá veszik fel. Az Öböl országaiban talán a legelterjedtebb a niqáb, amely egy a szemet szabadon hagyó fátyol. Mivel a síiták körében tiltják azt a fajta elfátyolozást, ahol a szem kilátszik, lévén így az még inkább csábító, s ha valaki a niqábot választja, akkor teljesen elfátyolozza magát annak "síita" változatával, aminek a neve busiya.
„A nők sosem fognak egyenlőséget kiharcolni a joggal, hogy minél többet mutathassanak meg a mellükből, még akkor sem, ha sokan ezt akarják velük elhitetni. Ez csak tárgyiasít bennünket. Igazi egyenlőség csak akkor érhető el, ha a nőknek nem kell „megmutatni magukat” ahhoz, hogy figyeljenek rájuk és nem kell megvédeniük a döntésüket, hogy eltakarják azt, ami szerintük csak rájuk tartozik.” (Ms Nahid Musztafa)
Majdnem egyet értek vele, ám az én véleményem csupán ennyi: Igazi egyenlőség csak akkor érhető el, ha a férfi többé nem lesz férfi, s a nő többé nem lesz nő. Nem hiszem, hogy a csador és a busiya lenne a megoldás.
 
 
Poligámia vagy monogámia? Házasság
Pszichológusok kimutatták, hogy a legtöbb nő jobban vágyik monogám kapcsolatra, mint férfi. Figyelembe kell venni továbbá a tényt, hogy férfiak és nők között bizonyos biológiai egyenlőtlenségek állnak fent, nevezetesen a lányok korábban érnek, de korábban el is vesztik fogamzóképességüket, míg a nemzésképesség a férfiaknál sokkal tovább tart. Ám valószínű, a háborúk is közrejátszottak a poligámia kialakulásában, amikor is kevés volt a férfi és sok az özvegy, gyámolítás nélkül maradt asszony.
Az Arab-félszigeten a preiszlám érában négyfajta házasság létezett; az egyik az volt, amit ma a világ minden táján elismernek, és ami ma is gyakorlatban van. A következő fajta az ún. „isztibzá” volt, amikor a férj - hogy a „vérvonalat” erősítse - maga kért meg egy erős és jókötésű férfit, hogy ejtse teherbe a feleségét. A következő fajtában férfiak egy csoportja lépett házasságra egyetlen nővel, ez volt a poliandria. A következő forma a prostitúció volt.
Az Iszlám nem tiltotta meg a poligámiát - a poliandriával ellentétben -, azonban határokat szabott neki. A feleségek számát maximum négyre korlátozta, és feltételekhez kötötte a nősülést.
A poligámiát tehát nem az Iszlám vezette be. Megvolt az előélete ennek az azelőtti időkben is, úgymint a zsidóknál, a perzsáknál, az araboknál, stb.. Még Nyugaton is előfordult: a 17. századig elfogadott volt a keresztény egyházban is; A mormonok is elfogadták és gyakorolták a többnejűséget.
A muszlimok számára így hát különös az az egyre inkább teret hódító mostani nyugati berendezkedés, ami engedélyezi a homoszexualitást és megtiltja a poligámia intézményét, noha éppen a Nyugat pszichológusai állítják azt, hogy a férfi a természeténél fogva inkább poligám, és a monogámia ellenkezik a természetével, s ugyanezek a pszichológusok jelentések százait írják (pl. Kinsey-jelentés), amiben felméréseket közölnek a hűtlenségek statisztikájáról.
Az Iszlám a poligámiát három feltétellel engedélyezi: a családi élet tisztaságának és tiszteletreméltóságának megőrzése mellett (tehát ez nem lehet okozója a családi élet hanyatlásának); a feleségek száma nem lépheti túl a négyet; és mindegyik feleséggel egyformán kell bánni. Ha attól féltek, hogy nem tudtok méltányosan bánni a [női] árvákkal, akkor házasodjatok meg a néktek tetsző nőkkel: kettesével, hármasával, négyesével! Ám ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni [egyszerre többhöz], akkor [vegyetek feleségül] csak egyet, …” [4:3] Az Iszlám tehát maximalizálta az asszonyok számát és sok erkölcsi és anyagi terhet rótt a férjre, mivel képesnek kell lennie mindegyik feleségét eltartani, s mindegyikre egyforma mennyiségű időt kell szánnia. Éppen ezért a poligámia a legszegényebb és a leggazdagabb rétegekre jellemző az Iszlám országokban.
Érdekes egyébként, hogy a muszlim nőnek elméletileg jogában áll megválasztani a férjét aszerint is, hogy az illető már nős-e vagy sem. Ha kényszer hatása alatt egyezik bele, a házasság a vallás szerint érvénytelen és nincsenek benne a nőnek kötelességei. (Ez a rész igencsak ütközik a könyvben olvasottakkal.) Viszont a poliandriát állítólag azért tiltják, mert a poligámia is nem csupán élvezetszerzés, hanem inkább szociális felelősség az alapja. Vagyis úgy gondolják, hogy a poliandriában a nőnek kellene a férfiszerepet felvállalnia, de véleményem szerint ezt nem feltétlenül csak így lehetséges megoldani.
Egy internetes cikk a monogámiát támadja, idéznék belőle néhány sort: „Néhány nyugati férfi azt az álláspontot vallja, hogy a monogámia a nőt védi a jogaiban, de kérdés, vajon ezek a férfiak valóban a nőket védik-e? Az igazság az, hogy a monogámia a férfiakat védelmezi, teret adva nekik a „szórakozáshoz”, minden felelősség nélkül. Az egyszerű fogamzásgátló eszközök és a születésszabályozás drasztikus eszközei teret nyitottak a nő „szexuális felszabadulásának”, amennyiben ez valóban „felszabadulás”, beletaszítva ezzel sokszor megalázó szerepekbe. De még mindig ő az, akinek kényelmetlenségei támadnak számos fogamzásgátló szer használatától, vagy éppen el kell viselnie az abortusz fizikai és – főképp - lelki kínjait. Ha nem számítjuk a nemre való tekintet nélkül támadó nemi betegségeket, a férfiak szabadon élvezhetik a házasság nélküli - azaz felelősség nélküli - kapcsolat minden gyönyörét, ők azok, akik a monogámia védelmezői, míg a nők továbbra is sokszor esnek áldozatul a férfiak vágyainak.” Ugyan kissé drasztikus, de érdekes megközelítés, érdemes rajta elgondolkodni… (Igaz, hogy egy olyan kultúra embere beszél, ahol a nőket körülmetélik és ez sem kevésbé kellemetlen, mint az esetleges fogamzásgátlók használata. Sőt.) Ám aztán azon is, vajon képesek lennénk-e osztozni valakivel azon, akit szeretünk.
És valóban: itt van a csavar az Iszlám házasságban. A szerelem.
Az Iszlám világos tanácsot ad a hívőnek arra vonatkozólag, milyen feleséget keressen magának: Mohamed azt mondja egy hadithban: „Egy asszonyt négy dologért szoktak elvenni: vagyonáért, vagy társadalmi helyzetéért, vagy szépségéért vagy vallásáért. Ti [muszlimok] válasszatok [feleséget] a vallás szempontja szerint és áldottak lesztek.” De az Iszlám ezen túl is mindenre ad részletes utasításokat: mikor szeretkezzünk, mikor ne; hogyan (pl. menstruáció idején nem szabad, valamint szigorúan tilos a fogamzásgátlás, akárcsak az orális, ill. anális közösülés – az utóbbit halállal bünteti!); vegyünk-e fürdőt utána; mikor ehetünk, ihatunk, vagy dohányozhatunk a közösülés után; ha a férfinak nem tetszenék a nő némely tulajdonsága; stb. Ám érzelmekről szó sincs. A házasság célja a vallás szerint a gyermekáldás, s így ez áll a központjában. Éppen ezért talán sosem érthetjük meg mi nyugatiak - ahol az érzelmeknek oly fontos szerepe van, s a házasságok legnagyobb része a szerelemre alapozódik - ezt a kultúrát.
 
 
Napi öt kötelező ima
Az Iszlámban ugyanolyan kötelességek és jogok hárulnak a nőre, mint a férfiakra: a böjt, az ima, a zarándoklat stb. éppolyan kötelező érvénnyel bír számukra, mint a férfiak számára. Ha jót cselekszenek, Allah megjutalmazza őket, és ha rosszat tesznek, akkor büntetés vár rájuk.
Azonban mégis vannak dolgok a vallási életben, ami nem kötelező a nők számára vagy egyenesen tiltott. Ilyen például az ima, amikor a nő menstruál, vagy pedig ugyanekkor a Ramadán havi böjt. Abban az esetben sem kell böjtölnie, ha terhes vagy szoptat. A menstruáció miatti elmulasztott imákat nem kell bepótolnia, de az elmaradt böjtöt később el kell végeznie. Mindezek a könnyebbségek állítólag azért vannak, hogy kíméljék a muszlim nő egészségét. Persze ezt így is lehet magyarázni, meg úgy is, hogy a nő tisztátalan a havivérzés időszaka alatt. A Muzulmán amúgy sem imádkozhat Allahhoz, ha előtte nőt érintett. Egy vsz. arról világosítja fel, mit tegyen, amennyiben nővel hált, de nincs víz, hogy megmosakodhasson: „Ha… asszonyokat illettek, és nem leltek vizet, akkor folyamodjatok tiszta homokhoz, és dörzsöljétek meg (azzal) az arcotokat és a kezeteket.” (4:43)
Továbbá a nőnek otthon kell imádkoznia. Vagy ha el is megy a mecsetbe, hátul kell meghúzódnia a férfiak mögött, hogy látványa – ami valljuk be: itt egy csadorról van szó - ne vonja el a férfiak figyelmét Allah imádatától. Szaúd-Arábiában a nők viszont valóban ki vannak tiltva a mecsetekből.
 
 
Vallás és valóság
Amikor először szembesültem a könyv és az interneten talált anyagok erős ellentétével, elgondolkodásra kényszerültem, s magammal ellentmondásba kerültem. Hogy lehet, hogy ez a vallás, melyben a Próféta többször is kihangsúlyozta: „A legjobb közületek, aki a legjobban bánik a feleségével.” Vagy „Az asszonyokat ugyanaz a jog szerinti bánásmód illeti meg (férjük részéről), mint amivel ők tartoznak (férjüknek).” „És bánjatok illendő módon velük!” (4:19), abban mégis a férfi vezetők kiforgatják a Korán verssorait, visszaélnek a hatalmukkal és mindjobban elnyomják a nőket?.. De természetesen egységes Iszlámról sem lehet beszélni. Jóval több, mint évezredes története során hihetetlen méretű területen terjedt el és számtalan irányzatban él ez a vallás. A civilizációs különbségek felmérhetetlenek. Érdekes például, hogy éppen Szaúd-Arábia – a leggazdagabb rész a legkegyetlenebb a gyöngébbik nemmel szemben. Az iszlám egyébként nem tiltja a nők művészeti vagy tudományos tevékenységét, sőt azt sem, hogy politizáljanak, ám itt még az uralkodó családban sem szívesen taníttatják a nőket, s így tudatlanságuk miatt válnak egyre kiszolgáltatottabbá a férfiaknak. Ezért van az is, hogy a lányok körülmetélését saját anyjuk intézi el az esküvő előtt. El sem tudják képzelni, hogy másként történjék, mint ahogy velük is történt.
Azonban vannak már pozitív kezdeményezések is. A tavalyi év során Iránban egy tekintélyes vallási vezető, Szanei Ajatollah egy interjúban hangot adott annak a gondolatának, miszerint semmi sem akadályozhat meg egy nőt abban, hogy akár elnök legyen. Szanei Ajatollah továbbá úgy nyilatkozott, hogy a nőkkel alkalmazott "rossz bánásmód" idegen az Iszlám szellemétől, ezért ezt fel kell számolni szerte az Iszlám világában és egyenlő jogokat kell nekik biztosítani mindenütt. Sok elemző úgy látja, a nők helyzete erősödött az elmúlt évek során Iránban, s jelentős győzelmet vívtak ki a forradalom óta, összehasonlítva a helyzetüket a sah alatti rendszerrel. Az iráni nők általában jól képzettek, ezt mutatja az is, hogy több nő jár egyetemre, mint férfi. Egyre többen foglalnak el posztokat az eddig hagyományosan férfiakat foglalkoztató munkakörökben, mint például a rendőrség kötelékében, sőt, a kormányban is. Irán egyik elnökhelyettese, Masszúmeh Ebtekar is nő, és asszonytársai a 270 parlamenti hely közül 14-et foglaltak el az általános választások előtt is.
Mindezek után megállapíthatjuk, hogy ellentmondásos az iszlám nők helyzete – mint maga a muszlim vallás –, de talán épp olyan korban élünk, amikor kezd megváltozni ez a helyzet, s meginog ez a bizonytalan rendszer. Egyre több szervezet emeli fel a hangját a nők elnyomása ellen, s ahogy Fatima Mernissi marokkói írónő fogalmazott: „a világ nőinek egyenjogúsítása, s így az emberiség jövőjének jó része is a muszlim nők kezében van.”
 
 
 
 
 
Források:
-          Jean Sasson: A fátyol mögött (GABO Könyvkiadó)
-          Kép a címoldalon: Shirin Neshat - Allah asszonyai
-          További képek: A muszlim nő öltözködése
-          Aktuális hírek az Iszlám világából
-          A poligámiáról – többnejűség az Iszlámban 1-2. (Murtada Mutahhari „A nő és a jogai” c. könyvéből); (Behisti-Bahonar: „Az Iszlám filozófiája” c. könyvéből)
-          Ayatollah Shirazi: A muszlim nő helyzete a társadalomban a Korán és a Szunna alapján
-          Dobrovits Mihály: SZEX ÉS ISZLÁM (Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár Forrás: http://www.mancs.hu)
 
 

A mappában található képek előnézete Nő ~ Férfi az iszlám országokban

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.