Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2017.08.09

2017.08.09

Nem voltam. Sehol.

És akkor Isten akarta, hogy legyek. Lettem. 

Miért akarta? Éppen engem miért akart az Isten?

Kísér engem. Néz engem, gyönyörködik bennem, vigasztal.. haragudna?.. Nem. Ha bűntudattól vonagló lélekkel is oda tudok fordulni Hozzá, nem üt meg az Isten. Dehogy üt!.. Megsimogat. "- Kezdd elölről!" És kezdem elölről.

Sokat voltam egyedül gyerekkoromban. És rengeteget beszélgettem az Istennel. Mellém ült és játszott velem. Mennyit játszottunk együtt!.. Hogy szeret az Isten!.. Elhalmozott a szeretetével - gyönyörű kincs a magány. Talán ezért is vonzódtam a szerzetességhez. Kontemplatív út: csönd, Istenközelség. 

Augusztus 12-én 1 éves házasok leszünk Tamással. :) Októberben ünnepeljük 2 éves ismeretségünket. Gyors volt? A világ számára igen. Isten számára nem. A pea tart meg minket? Nem hiszem. Isten tart meg minket. Durva gőg volna azt mondani, hogy kiérdemeltük egymást. Isten nem így működik. Nem jutalmaz és büntet. Isten közelében lenni azt jelenti, hogy átadom a kormányt. Isten tudja hogy miért akart. Tudja azt is, merre kell menni. Minél inkább Isten közelében vagyok, annál inkább vagyok jó. Annál inkább az történik az életemben, ami a terv része. Minden bűnöm arról tanúskodik, hogy távolodom az Istentől, elfordítom az arcom Tőle. De az Isten nem veszi le rólam tekintetét sosem. Bizalom. Keresem a gyermeki bizalmamat, a Ráhagyatkozást. A csöndes Isten-jelenlétet. Mert Isten itt van. Én nem vagyok Vele. 

A házasság, ha jól működik, olyan, mint az Isten-kapcsolat: a minőségi idő, az egymásnak ajándékozott szeretet-jelek viszik előre, formálják egyre szebbé, egyre biztonságosabbá. Mindig meglepődöm, hogy lehet annál is jobb, mint ami addig volt. De mindig lehet. Az egymás jelenvalóságában eltöltött csöndek a legértékesebbek. Jelenvaló: nem a múltban, nem a jövőben kalandozó gondolatok. Öröm egymásnak. Az egymástól való fizikai különlét pedig rugalmassá tesz. Nem szűnik meg a másik, amíg nem látom. Kapcsolódik hozzám. Senkire nem néz "olyan" szemmel.. senkire nem nézek "olyan" szemmel. Az ajtókat a világnak becsuktuk, egymás felé pedig kitártuk. Ez nem bezárkózottságot jelent. Lelkünk közös otthonába csak olyat engedünk be, akit mindketten szívesen látunk, aki nem okoz kárt egyikünknek sem. 

Az Isten-kapcsolat, ha jól működik, olyan, mint a házasság. Lelkünk ajtajait összenyitjuk, Ő belép hozzám és nálam lesz, én pedig Őnála. A bűn az, amikor kinyitom az ajtót a világ számára, s olyat engedek be, ami kárt okoz. Ha ilyenkor szégyenemben elzárom magam Istentől, a bűnnel maradok, az pedig rombol. Isten az egyetlen, aki a bűnt ki tudja söpörni a lelkemből. Ezért annál inkább Hozzá kell fordulnom, kiáltanom kell hozzá, meg kell mutatnom mit okoztam, mint az ügyetlen kisgyerek. Isten jóságos szeretetével könnyen tesz rendet az életemben. 

Ajtók közt sétálok. Jól bezártam, amit kell? Ki tudom-e nyitni, ami szükséges? Nyikorog? Beragad? Meg kell javítani. Isten finoman kopog a túloldalról. Itt vagy? Itt vagyok. :) Ne hagyd, hogy becsukódjon az ajtó.. Tenálad összehasonlíthatatlanul jobb, mint bárhol máshol! 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.