Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2014.09.16.

2014.09.16

Tulajdonképpen azon gondolkoztam sokat, hogy mi is a vallás lényege.

A válasz elsőre könnyűnek tűnik: Út, amely segít közelebb lépni Istenhez. De mégis mit takar ez az egész?..

Talán ódivatúnak számít az, aki manapság katolikusnak vallja magát. De mégis van benne egyfajta lázadás. :) Részemről egy kicsit biztosan.

A minap telefonon beszéltem egy barátnőmmel, aki mesélte, hogy összefutott egy régi közös ismerősünkkel, és szóba kerültem. Kiderült, hogy állítólag "nagyon gáz" lettem. :) Elsőre megütött - de csak egy pillanatra. Aztán elnevettem magam. Meg kell vallani őszintén, hogy valóban megváltozott a felfogásom bizonyos dolgokban. Ezt mindenki láthatja, olvashatja, aki követi a blogomat a kezdetektől.

Istenhez sok út van. Aki Őt keresi, biztos vagyok benne, hogy megtalálja. A lényeg, hogy olyan utat keressünk, ami felemel, és ne olyat, ami lehúz.
Furcsán hangozhat, katolikusként miért mondom, hogy több út vezet Istenhez. Miért nem állítom, hogy márpedig csak egy igaz út van és tessék azt követni. Ezt kéne mondanom talán..

Mégsem teszem.

Isten a legváratlanabb helyzetekben kopogtat be az ajtónkon, és a legszemélyreszabottabb formában. Én is megjártam a legalját. Hála Istennek, nem a halál miatt kellett szembenéznem a természetfelettivel. (Habár a halál egészen kicsi korom óta foglalkoztat, és sokkal több bennem a kíváncsiság, mint a félelem - egyszer majd erről is mesélek.) Sokkal inkább saját magam, a saját korlátaim miatt.

Miért pont a katolikusok? - Mert erkölcsösek. :) És ez az, ami a leginkább hiányzik korunkból. Eljött a pillanat, amikor erkölcsösen élni már lázadásnak számít. De ez még önmagában nem lenne elég, hiszen az ember elbukik. Én is olyan sokszor elbuktam, elbukom most is. De itt elbukni más, mint egyedül elbukni. 
Ha egyedül buksz el, egyedül kell feltápászkodnod is. De én nem vagyok egyedül. Még csak nem is a közösség az, ami felsegít, mert katolikus körökben sem kérdezik meg sokszor, hogy mi bánt. (Nem baj, nem vagyunk tökéletesek. Én se mindig kérdezem meg.) Ami a legcsodálatosabb a katolikus vallásban, az az újrakezdés lehetősége.

Kegyelem, áldás, megtisztulás, új remény, tiszta lap. Ezt a pszichológia nem tudja megadni. A világ egyik legborzalmasabb és egyben legcsodálatosabb szentsége a gyónás. 

:D Vállalva, hogy nem olvasol tovább és megint ódivatúnak tartasz, én elmondom.. elmondom, hogy nincs ennél borzalmasabb és csodálatosabb dolog. Csodálatos, mert végtelenül egyszerű és felszabadító, de igen, borzalmas előtte a szembenézés önmagunkkal, és aztán a szembenézés egy pappal, és rajta keresztül Istennel. De a kiégettség eltűnik a szemből. Felszívódik, semmivé válik. Újjá születsz Istenben. Ez egy semmihez sem hasonlítható érzés.

Amikor a legalján voltam - mármint számomra a legalján, ami alatt azt értem, hogy elmentem erkölcsi és lelki korlátaim legszélére, hirtelen nagy sötétséget találtam. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint ahogy régen a világot elgondolták az emberek - tudod: a föld tányér alakú, és a szélén lefolynak a vizek a semmibe. Én elmentem saját benső világom végére, és a víz valóban lezúdult a semmibe. Végtelenül szomorú látvány volt. Fény nélküli. Érzések nélküli borzalom. Vakság. Akkor pontosan tudtam, hogy két lehetőségem van. 1. Leugrani. 2. Megfordulni. 

A másodikat választottam. És ahogy megfordultam, egy angyalt láttam. :) Hallottam a hangját is. Nem emberi nyelven beszélt, a szívemmel értettem csak meg, amit mondott. Azóta más szemmel nézem a világot. Milyen sokszor jön el.. milyen sokféle alakban!.. Angyalok.. Isten küldöttei. Isten.

 

Lehet, hogy bohókásnak tűnik, amit mondani fogok, de azt hiszem, egyre inkább egyet kell értsek (megint) Hamvas Bélával. A tudomány önmagában fantasztikus dolog, de nem ez teszi emberré az embert. Nézz csak körül.. a tudomány, a technika számtalan újítást és elképesztő dolgot hozott létre, amelyek már átszövik a mindennapjainkat. De boldogabbak lettünk?.. Boldogok vagyunk? Te boldog vagy?
Örömet talán tudnak okozni ezek a dolgok. De a boldogságot nem tudják nyújtani. A boldogságot semmilyen empirikus vizsgálattal nem lehet mérni. Nincs rá bizonyíték. :) Nem is kell. Mert az csak úgy van. A legváratlanabb pillanatokban tör ránk, és mindig.. mindig természetfölötti élmény, mindig szakrális - mintha kinyílna a végtelen.

Mi teszi emberré az embert? Mi teszi boldoggá az embert? Mi teszi egyenként egyedivé az embert? Nem a tudomány, és nem a számok, nem a tárgyak, nem a felhalmozott javaink, nem az állam és véletlenül sem a politika. Még csak önmagában a szeretet sem. 

Isten teszi emberré az embert. Az a pillanat, amikor a zöld füvön túl egyszerre csak megérted, hogy micsoda ajándék a világ!.. Vagy amikor a világ legcsodálatosabb műalkotásait szemléled, és hirtelen felfogod benne azt a megfoghatatlan többletet, amit az alkotó elcsípett az isteniből és formába öntötte. Több ez vonalaknál, hangoknál, vésőknél. A véges, halandó ember, a természeti lény megérintette a végtelent, a természetfelettit, és kézzelfoghatóvá tette. 

Istenhez sosem fogunk a tudomány útján eljutni. 

Istenhez sosem fogunk a földi örömök megszállott hajhászása közben eljutni. 

Istenhez csak akkor juthatunk el, ha ki merjük nyitni a szemünket és a szívünket - ha vesszük a fáradságot, hogy elvonatkoztassunk mindattól az ideától, amit születésünktől fogva próbálnak belénk verni - hogy csak biológia vagyunk.

Nem.

Ülj csak le egyszer valahol egyedül, némán, engedd be a világmindenséget a szívedbe. És egyszer csak érezni fogod, hogy nem is vagy egyedül.
Bizonyítékod nem lesz rá. De tudni fogod.

Miért jó a vallás? Mert megfogja a kezed és megmutatja az utat - azt az utat, amit sokan bejártak már, és rajta eljutottak Istenhez. Eljutottak a boldogsághoz. Eljutottak Önmagukhoz.

A vallás nem eltiltani akar a jó dolgoktól. A vallás meg szeretne óvni a rosszaktól, amik eltávolítanak Istentől, Önmagadtól, és a boldogságtól. Könnyű rá fújni, könnyű kritizálni.. de megérteni sose fogod, ha csak kívülről dobálod rá a sarat. A vallás nem kényszerít. Lehetőséget ad. A Te dolgod eldönteni, hogy elfogadod-e kincseit, vagy inkább a magad útját járod. Ha úgy döntesz, járd azt. De ne bántsd azt, aki másban hisz. 

Ha pedig odázod is a dolgot, mert azt hiszed, ráérsz megtalálni Istent - tudod: előbb a ház, a pénz, a család, a munka vagy a buli.. ne felejtsd el: hihetetlenül törékenyek vagyunk. Nem kerülheted el a találkozást a természetfelettivel. Mert a természeti lét vége minden esetben természetfeletti.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.