Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2014.09.05.

2014.09.05

 

Akadnak kivételesen tiszta és friss reggelek, amikor a Teremtő kivételesen tiszta és friss gondolatokkal ajándékoz meg. Ilyen volt a mai is.

Korán ébredtem, egy furcsa álom után, amiben olyasvalakivel csókolóztam, akire igazán nem számítottam volna amúgy. Szerelmet is vallottam az illetőnek, de amikor rádöbbentem, hogy tetteimnek milyen következményei lesznek a jövőre nézve, és amikor rákérdezett, kész vagyok-e elköteleződni majd vele, akkor felébredtem. Tudtam, hogy nem. Tudtam, hogy nem vagyok valójában szerelmes sem. Tudtam, hogy lényegében nem illünk össze. De az első és legfontosabb jel, még minden elgondolkozás előtt a csók volt.  Élvezetes volt és kellemes, és lényem női része jóllakott vele. De a lelkem.. a lelkem.

Ahogy felriadtam, hamarjában végigvettem minden szóba jöhető férfi ismerősömet. Merthogy női igényeim vannak, az egyáltalán nem volt kétséges abban a pillanatban. Elképzelnivalóm bőven akadt. Ilyenkor nem vagyok válogatós: nem számítanak az anyagiak, a hobbi, a humor, a testalkat vagy bármi egyéb. A "szóba jöhető"-höz bőven elég, ha egy valamit találok benne, ami megfog. Ez lehet egy őszinte ölelés, vagy egy jól sikerült vicc. Lehet egy pillantás, ami még csak nem is nekem szólt. Lehet egy figyelő csend. Ezek mind elegek ahhoz, hogy fantáziám beinduljon és egy képzeletbeli életet végig is éljen az illetővel, felfűzve és megalapozva mindent arra az apró mozzanatra.
Ha szerencsém van, akkor kicsit jobban ismerem a férfiút annál, hogy elmélyedjek a témában, úgyhogy hamar elmosolyodom és legyintek. A baj akkor talál telibe, ha a nevezetes egyén kissé rejtélyes tipus. Azt ugyanis kedvem támad felfedezni. Rendszerint ilyenkor addig ügyködöm, amíg ki nem csalom szegényt a fényre.. aztán meg ott áll a szerencsétlen káprázó szemekkel, azt hiszi, én vagyok az ő személyes megváltója, ezzel szemben csak egy rakás sóvárgó vágyakozás és kíváncsiság áll előtte. Én pedig, amint látom végre, hogy kiről is van szó, többnyire valahogy kinyögöm, hogy "- Bocsi!..", aztán köd előttem, köd utánam. Hajt az éhség. Éhes a lelkem.

30 éves éhség ez már. Csak egyszer-egyszer ehettem kedvemre,  de azt is csupán "vendégségben". Útravaló sosem akadt, és mikor egyedül haza ballagtam, üres kamrák vártak és terítetlen asztal. Hiába etetem a testem bármi földi örömmel, a lelkem..  a lelkem.

A lelkem éhes marad.

Azt mondják, a pokol egy nagy terített asztal, amit körbeülnek az emberek, de a kanalak olyan hosszúak, hogy azokat nem tudják a szájukhoz emelni, ezért mindenki éhes, és dühös, és egymást marja. Azt mondják, a mennyország egy nagy terített asztal, amit körbeülnek az emberek és habár a kanalak olyan hosszúak, hogy azokat nem tudják a szájukhoz emelni, mégis mindenki boldog és jóllakott - a szemben ülők etetik egymást.

Velem szemben a hely üres.
Éhes vagyok. Körbe nézek. Nem ide szól a helyjegyük. De meg amúgy sem hasonlítanak Rá.. Mert én TUDOM, kit várok. Itt él bennem a képe arctalanul, s őszinte pillanataimban rátekintek és némán hívom. Sóvárogva várom, vágyom Rá minden idegszálammal. Szörnyen lassan telik az idő. Le lehet vajon élni így egy életet?..

 

Nos, 30 évet biztosan.
Hisztizni ugyan lehet.. De éhenhalni nem. Körülbelül ez a pokol lényege.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.