Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2014.09.01.

2014.09.01

 

     Tudnunk kell, hogy a kritika rettentő veszélyes gyomnövény. Amint észrevesszük kertünkben, dobjunk el ott helyben mindent a kezünkből és azonnal, gyökerestől tépjük ki. Ha ezt nem tesszük meg, a következmények beláthatatlanok lesznek. Roppant agresszív növény, hamar elburjánzik és elpusztít maga körül minden szépet és jót.

        Legelőször a szerelem érzékeny virágát sorvasztja el. Minél bimbósabb állapotában van, annál hamarabb teszi tönkre. A szerelemmel együtt puszul el, szinte észrevétlen a kíváncsiság, ez a kedves, pajkos kis növény. Kertünk hamar elszürkül. Már egyre kevésbé érdekel minket, milyen is a másik ember, mit miért tesz. Kezd csak az válni fontossá, hogy nekünk megfeleljen.
Miután a szerelem édeskés, és a kíváncsiság fűszeres illata felszívódott kertünkből, illanásukkal együtt a nyíltság és a bizalom bokrairól is kezdenek leszáradni a finom kis virágok, amelyek megjelenésére pedig általában sokat, kitartóan kell várakozni, hiszen egészen lassan indul fejlődésnek, és erősödik meg az új földben. Csak azt vesszük észre, hogy már nincs kedvünk éjszakákat üldögélni a kertben, a csillagos ég alatt, és mesélni legbensőbb titkainkról.
Ha még ekkor sem kaptunk észbe, ha nem voltunk elég bátrak, hogy a megfelelő drasztikus eszközökkel vessünk véget a kritika terjedésének, számolnunk kell azzal, hogy a mosoly, a jókedv és a közös időtöltés fácskái is kókadozni kezdenek. Mintha valami ismeretlen kártevő belülről rágná őket, hiszen a gyom látszólag ezeket még nem érte el. Csakhogy a föld felszíne alatt a kritika gyökérhálózata jóval kiterjedtebb formát ölt. Megfojt mindent, ami az útjába kerül, elszívja az összes életerőt kedves növényeinkből. Hiába tűnik ártalmatlannak és illatra is elsőre jellegtelennek, ne tévesszenek meg csinos kis virágai. Rendkívül gyorsan pusztít maga körül, s amint egyeduralkodóvá válik, már csak keserédes dögszaga terjeng a kertünkben, s nem marad egy talpalatnyi hely, ahol ne kellene attól félnünk, hogy tüskéje megsebez.

        Legtovább talán a szeretet erős, magas fája tart ki. Többnyire még azt is elviseli, hogy a kritika ágaira kússzon - még erőlködik. Először a levelek rozsdásodását és elhullajtását, majd az ágak teljes elszáradását figyelhetjük meg. A szeretet kiszáradt fájánál kevés megrázóbb látvány kerülhet kertész szeme elé. Óvjuk kertünket ettől az agresszív gyomnövénytől, hiszen végsősoron még a jó virágföldet is teljesen értéktelenné teheti.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kritika

(zuccarello, 2015.03.17 11:21)

Ha önkritikát ültetünk, egész más a helyzet. Ez az eredetileg gyomnövény kritikának kinemesített változata. Gyümölcse keserű, de egészséges, gyökereivel porhanyossá, könnyen megmunkálhatóvá teszi a földet. A jó kertész tudja, hogy vendégei csak szövevényes dzsungelt látnának a virágözönben, ha az egyenletes önkritika ágyások nem adnának egységes képet.

Re: Kritika

(Khlorikë, 2015.03.17 18:09)

:)))