Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2014.03.12.

2014.03.12

Hagyom, hadd kavarogjanak bennem a régi-idegen, új-ismerős érzések. Illatuk betölti lelkem szobáját. Az ezer vívódás és fájdalom, amelyet egy évvel ezelőtt átéltem, arcomra rajzolta bölcsebb vonalait.

Éreztem az Isten melegét, s közben sírtam az emberi szívekben nyíló űr hidegségétől.

Voltak percek, amikor feladtam volna mindent, hogy betöltsön az Isten-szerelem.... S valójában még mindig nem tudom, gyávaság vagy elrendeltetettség áll-e döntésem mögött, hogy a világot választottam. Mert képes vagyok-e belépni az üres szívkamrákba így is?.... Vajon jobban tudok-e szeretni majd, mintha odaadom életemet egészen Istennek?..

 

Mert szeretni jöttem. Szeretni jöttem a világot én is, nem ítéletet tartani felette. Érzem minden pillanatban tisztán és egyszerűen, s mégis milyen sokszor ítélkezem!.. Jobban - igen, JOBBAN szeretni másokat, mint önmagamat. Csendben illatozni mindenkinek önzetlenül, ahogy a virág ontja magát - s gyümölcsöt adni minden kéznek válogatás nélkül, mint a fák.

Hogyan tudnék újra olyan egyszerű és jó lenni, mint amilyennek megálmodott engem az Isten? Hogyan tudnám lelkemet olyan fehérre mosni megint, még a világ piszka előtt, mint ahogy megkaptam?
A bűnbánat vize kell.... hadd oldódjak benne! Csak az maradjon meg belőlem, ami Tőle való, és örök. Ez a víz fog kiemelni önzéseim gödréből.

 

Emlékszem, milyen voltam. S néha elcsodálkozom, hogy tudott így átformálni a szeretetlenség?.. 

Szeretni kell, nem kétség. Úgy nézni a tükörbe, hogy örömtől csillogjon a szem. Hogy értelme legyen a percnek, a napnak, az évnek. Szeretni mindent, ami jó: élőt s élettelent. Önmaguk fölé emelni őket, a szeretet egy magasabb szintjére, ahol LÁTJUK és ELFOGADJUK EGYMÁST olyannak, amilyenek vagyunk. Talán bűnökkel, rossz szokásokkal.... mégis újra és újra készen a javulásra. :)

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.