Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2014.03.03.

2014.03.03


 


Valami megváltozott..

Nagyobb, mélyebb a csöndem, türelmesebb lettem. A gondolatok lassan háttérbe vonulnak és átadják helyüket a dallamoknak. 
Róma.. A Szent Péter Bazilika.. a kupola.. Szent Péter sírja.. a Pápa látása a Szent Péter téren, a szentmise..
Mennyire szeret engem az Isten!.. Megtelt a szívem örömmel, hálával, boldogsággal.

Nőnek, növekednek bennem a dallamok, ahogy a virágok bújnak elő a földből a tavaszi eső után.

 

Még pár héttel ezelőtt is annyi szó és számolás kavargott bennem, hogy néha beleszédültem.
Most mind leültek a lelkemben, körbeültek engem, és hallgatják velem a dallamokat lehunyt szemmel. Együtt szívjuk magunkba a zene éltető erejét.

Jó újra zongorázni. Jó napi sok órán keresztül gyötörni a kezemet, az ujjaimat, hogy végre szelíd, engedelmes báránykákként ugrándozzanak a fehér-fekete billentyűkön. A hangszer ásítozik. Oly régen nyúltam hozzá, simogattam meg, engedtem, hogy szóljon hozzám, hogy belealudt a porba, elkábult. Betegeskedik, döcögve sántikál néhol. El kell hívnom hozzá a hangolót, az se lesz 2 fillér.. De megéri. :) Jó lesz hallanom végre ahogy tisztán cseng, mint régen.

Azon kapom magam, hogy kifelé nézek az ablakon és hallgatom belül a zenét. Minden valami csodálatos színt és kíséretet kapott. A szél, a felhők, az eső, a napsütés, a madarak röpte, a szunyókálás. Könnyű jónak lenni..

Istenem, bár mindenki megtanulna játszani valamilyen hangszeren!.. Mennyivel jobb volna a világ!

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.