Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2014.01.20.

2014.01.20

Szeretnék bekucorodni egy forró teával valamelyik fotelbe, és hagyni mindent a fenébe, megvárni, hogy kitisztuljon az életem.

Nem mintha nem lenne minden jó.. s nem mintha nem bíznék a Gondviselésben. Csak néha azt érzem, hogy "Állj-állj-ÁLLJ!.." - Mert minden olyan gyorsan zajlik, nincs időm felfogni és leellenőrizni a dolgokat, hogy arra tartok-e, amerre szeretnék. Mint a sudokuban - amikor olyan gyorsan megy a kitöltés, hogy egyszer csak azon kapom magam, hogy folyamatosan írom be a számokat, és nincs is türelmem az ellenőrzésre, és megijedek, hogy BIZTOS, hogy valamit félrenézek és elrontom!..

Mégis hogyan van az, hogy egyszerre szeretném homokba dugni a fejem, és közben meg haladni is végre? Elegem van az állóvízből, és ebből a csintalan kis sodrásból is. Szeretnék kicsit előrébb látni az életemben, átugrani a kínos részeket, a vitás pillanatokat, s a dühöt, amit akkor érzek, amikor megint, MEGINT NEM SIKERÜL MEGLÉPNI ÖNMAGAM. Megint elesem. 


Igen. Most újra talpra kell állni. Elismerni, hogy hibáztam, rontottam, elszúrtam megint, na!.. Nincs radír. Nincs kihúzó. Át kell vésni a jó megoldásra, de még nem tudom, mi az. Belezavarodtam a játékba. 

Fázom. Kéne az a tea. Kéne az a fotel. Kéne valaki, aki kihozza nekem, és bíztatóan rám mosolyog közben. Kéne már egy jó regény. A sudoku nem elég, a vallási-lelki könyvekhez nincs már türelmem. Angolozni kéne, de ott az az ostoba "DE". Mert türelmetlen vagyok. Borzasztó türelmetlen. Regény kéne nekem, egy jó regény, ami végre segít kicsit eltávolodni ettől az általános zűrzavartól, ami most az életem. 
 

Szánkózni kéne. Élvezni a csúszást, a sebességet, a félelmet, hogy kitöröm a nyakam, hagyni, hogy átázzon a cipőm, a hajam. Gyorsabban történhetnének a dolgok. Vagy lassabban. Legyen végre hideg tél, vagy legyen újra tavasz!.. Határozzuk el magunkat végre, vagy hagyjuk a sunyiba az egészet! 
 

Nincs türelmem.
 

Istentől is távolodom, néha közeledem - bűn, vagy szentségi élet. Nem vagyok elég jó. Nem vagyok elég rossz. Szürke vagyok. - Nézz csak ki: engem látsz ebben a ködös nyirkos időben, ahogy szürke kabátban állok egykedvűen egy megállóban, amiről nem is tudom, hogy törölték a járatot. Fázom. 

Tea, fotel, regény, megelégedés az anyagiakkal, a munkával, a Kedvessel, az életemmel..



Itt ülök kudarcaim szürkeségének közepén. Tovább kéne mennem, de nem ész nélkül. Semmi kedvem.
Istenem, segíts kérlek..... elfogyott a mehetnékem. 
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:))

(Gombácska, 2014.02.04 10:14)

ugyanúgy éljük meg a teljesen más élethelyzetből adódó hasonló dolgainkat.. avagy lehet hogy uncsi hogy mindig ugyanazt írom, de már megint a borsó meg a héja effektust vélem fölfedezni. :) hiányozol! :*