Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2014.01.17.

2014.01.17

Gyermekkor.. valami különös, fátyolos fénye van visszatekintve.
Méga ha rossz is volt, akkor is valami elhagyhatalan nosztalgiával vágyódunk vissza azokra a pillanatokra, amikor felfedeztük a világot. Pedig még nem is ért véget.

:) Nem, nem ért véget, hiszen annyi mindent nem láttam még!.. Ugyan mégis mikor váltam felnőtté, kialakulttá? Soha. :) A folyamat nem végleges. És ettől olyan lenyűgöző.
Semmi nem végleges, nem történik úgy, mint a mesékben, hogy "and they lived happily ever after..."

I wanna be happy - blissful! - Bolog akarok lenni - üdvözült! :)
De az öröm stációi közt boldogság maga a Lét, néha kibírhatatlan fájdalmaival, gyötrődéseivel, hiányaival, vágyódásaival. Ettől olyan izgalmas, ettől olyan végtelenül fárasztó néha. Sometimes.....
 

A felfedezés nem ér véget. Minden reggel teljesen új. Minden hajnal egészen más, mint eddig valaha. Új dolgokkal találom szembe magamat. A depresszió rögeszméje sem tarthat örökké: az a szörnyű lelkiállapot, hogy "ez már végleges". Semmi nem az. 

Szeretem a könyvek régi illatát.. Vagy amikor a cinke először megszólal január-februárban. Szeretem, ahogy a macska nyakán a szőrgallér édesen kidudorodik - téli bunda "átka". :) Vagy hogy a kutyák bőre olyan kedvesen laza, ráncos, megmarkolható. Szeretem, ahogy tudnak szeretni az állatok: Pitypang megharagszik néha, mikor a gyógyszert beadom neki, de kis kedves beszédtől megenyhül. Szemének fényén lehet látni a változást, hogy már nem mérges rám. :) Mert szeret. 
Szeretem. 

Ó.. Istenem, milyen nagyon lehet szeretni a régi dolgokat, régi embereket!.. Kis botlásaikkal, tökéletlenségeikkel együtt! Milyen végtelenül jó, hogy összetartozunk, hogy érezzük ezt a kapcsolódást, hogy szívünkben otthon érezzük magunkat egymás társaságában. Milyen jó is újra és újra megtanulni bízni egymásban, megbocsátani, bocsánatot kérni, megsimogatni egymást, hacsak egy-egy mosollyal is. 

Milyen jó is volt gyereknek lenni, mégha voltak is benne nagyon rossz dolgok. Példul a kiszolgáltatottság. De nem vagyunk ma is éppen olyan kiszolgáltatottak - csak másként? S milyen jó, hogy akkor is, most is rábízhatjuk magunkat egymásra.. S egymáson túl egy közös, szeretett Istenre, aki vigyáz ránk. 

Én érzem. Nap mint nap öröm felfedezni a Gondviselés apró jeleit!.. :) Felfedezem, és mosolygok! És megköszönöm. Köszönöm ezt az érzést.. ezt a szeretetet....
 

Köszönöm az életem felfedezését - hogy örökké gyerek maradhatok - a Tiéd.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.