Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2013.09.06.

2013.09.06

A világ nem is olyan nagy, mint gondoltam. Mármint.. :) persze, iszonyú nagy, de valahogy mégsem.

Tudod, felszállsz a repülőre és tizen-huszon-akárhány óra alatt ott vagy bárhol a Földön. Mennyi idegeskedés az utazás kapcsán, mennyi várakozás, mennyi sietség - s aztán meg mennyi látnivaló! 
S akkor mégis: rájössz, hogy ott sem más semmi, mint idehaza volt, még ha kolbászból is van a kerítés. 

Mert a csoda valójában magadban vár. Ott ül szemzugodban, és magába issza a világot - amely egyszerre van jelen mindenhol, hiszen élni maga a csoda!.. :) Semmivel sem több ez vagy kevesebb itt, mint bárhol máshol. 

Élnem kell! Fel kell fognom, hogy minden perc ajándék!.. Fel kell fognom újra, hogy az ég kék, a felhők fehérek, a napsugár melegít, a szél lágy, a folyó csobog, s hogy mindez már önmagában véve maga a költészet!..

Múlt vasárnap csak feküdtünk a puha zöld fűben és verseket olvastunk - mindig erről álmodtam. S akkor rájöttem, milyen egyszerű álom is volt ez! Hogy mennyivel több és kevesebb ez, mint az álom! Rájöttem, mennyire boldog is vagyok, s mennyire nem fogom ezt fel.. S hogy Tőled, csak Tőled működik ez az egész, mert senki mással nem lett volna soha ilyen.. Mert senki más nem értette volna, hogy milyen mélységes boldogság lehet ez!.. 

Hát igen. :) 

A csodákat ott leljük, ahol csak ki merjük nyitni a szemünket. De a boldogságot akkor tudjuk csak igazán átélni, ha van mellettünk még egy szív, ki hang nélkül ért, s érez mindent éppúgy, mint mi.

Milyen sok álmom van még!.. :D Nem is sejted, Kedves! ;)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Álmok

(Balázs, 2013.09.11 02:20)

Hát igen, az ember képes a világ végére is elmenni, hogy megtalálja a boldogságot. Hegycsúcsokon, erdők mélyén, tengerek fenekén kutatja. Képes vagyont felhalmozni, de boldogságot nem veheti meg. Rendszabályozza az életét, de a boldogságot nem tudja katitkába zárni. Élvezetekbe veti magát, de a boldogság nem a testi érzetekből fakad. Ritka pillanatokban, mikor az egó elfárad és az elme leáll, az ember rájön, hogy a boldogság mindig is ott volt az orra előtt, csak a szemét kellett volna kinyitnia. Merni látni a dolgokat a maguk valójában, ítélkezés és taktikázás nélkül. Eldobni a szemüveget, ami a világot leegyszerűsíti megszerzendő és elkerülendő dolgok halmazára. Látni, hogy az élet maga a csoda, ahol az álom valósággá válhat, ha tényleg hiszünk benne, hogy lehetséges.

És tényleg, milyen egyszerű dolgokban jelenik meg ez: séta a fák között, kövek a folyóparton, versek a fűben, szétkent felhők, a Hold, A HOLD! :D Nem nagy dolgok, de telve vannak az otthonosság furcsa érzetével, mintha már ezerszer átéltem volna azokat a perceket Veled. Sok álmod van? Hát akad nekem is. Úgy érzem, rengeteg dolgunk van még... ;)