Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2013.07.02.

2013.07.02

Ez most Rólad szól.
Mert itt az ideje, hogy elmondd, amit szeretnél.
Ha akarod névvel, ha akarod álnévvel.
Nem kell, hogy kapcsolódjon hozzám. 
De az se baj, ha igen.
Csak mondd ki, ami régóta feszül Benned, de nem merted kimondani. Nem kell leírni ha nem akarod.. csak mondd ki hangosan magadnak, könnyebbülj meg. De ha leírod, örülök neki.

Valamelyik nap láttam egy pólót egy srácon a városban, kb. ez volt rajta: If you are waiting for a sign, so THIS IS.

Ha egy jelre vársz, nos: EZ AZ. :)


A másik, ami nagyon fontos: ne ragaszkodjunk kőkeményen ahhoz, akinek ismertük magunkat korábban. Változunk. Néha újra fel kell fedeznünk magunkat, mert a tükör észrevétlenül ugyan, de minden nap picit mást mutat. Csodálkozzunk rá magunkra néha.. és mosolyogjunk bele a tükörbe. Nem azért, h feltegyük az "aznapi mosolyt" másoknak, hanem hogy találkozzunk önmagunkkal. ;)
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A jel

(Balázs, 2013.07.02 23:40)

Tavaly láttam a Mi a csudát tudunk a világról? című filmet ( http://www.youtube.com/watch?v=G2tGpnh1sbI ), és úgy döntöttem, kipróbálom a dolgot, amiről 1 óra 30 perc körül szó van. Még aznap találtam meg egy cikkben ezt a képet: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=266475873437466&set=pb.100002251669518.-2207520000.1372800223.&type=3&theater
Úgy, ahogy nem is számítottam rá, és eléggé egyértelmű volt, hogy honnan jön a jel :)

Re: A jel

(Khlorikë, 2013.07.06 16:22)

:) Az egy jó kis film!.. A vicc, hogy én azt pont akkoriban néztem meg először, amikor még együtt laktunk. :D

A tükör

(Balázs, 2013.07.10 21:40)

:) Visszagondolva azokra az időkre... igen, a tükör minden nap egy kicsit mást mutat, és ez összeadódva nagyon látványos tud lenni. Megdöbbentő, hogy az a valaki, akinek alapból gondoljuk magunkat, évről évre semmivé lesz és észrevétlenül átveszi a helyét valaki más. Lehet, hogy nem is a megfelelő "valakivel" azonosítjuk magunkat? Érdemes egy olyan dolog szükségleteihez, vágyaihoz, elképzeléseihez igazítani az életünket, ami szinte napról napra ismeretlen szeszélyek hatására átalakul? Hajtunk, törtetünk, szenvedünk és szenvedést okozunk, hogy elérjük vágyainkat, aztán elégedetten belenézünk a tükörbe és a "valaki", aki miatt az egész herce-hurca folyt nincs sehol. Helyette ott a egy másik "valaki" más vágyakkal, igényekkel és szeszélyekkel, aki azt mondja: Szép munka, de nekem igazából már másra, jobbra, többre van szükségem. Hányszor éreztük már ezt? De akkor kik vagyunk igazából? Mindenkiben van valami változatlan, állandó dolog, ami ott csücsül a háttérben a folyton változó, ingadozó, törtető, szenvedő és kielégíthetetlen "valaki" mögött. A valódi ÉN, akinek érdemes megfelelni, aki miatt érdemes törekedni és szenvedni, mert az elért eredmények nem lesznek hiábavalóak. Ezt az állandó dolgot, a valódi ÉN-t mindenkinek meg kell keresnie önmagában, különben az élete folyamatos, elégedetlen és kielégíthetetlen hajtás, törtetés és szenvedés lesz. Sokan tönkrementek már ebbe. Biztos mindenki ismer ilyen embereket. Ezért fontos, amit írtál, hogy ne ragaszkodjunk ahhoz, akinek ismertük magunkat korábban. Ha már nem annak ismerjük magunkat, akkor az nem az igazi valónk volt. És ezért jó lehetőség megállni a tükör előtt és elgondolkodni azon, hogy mi az, ami változatlan maradt bennünk az évek folyamán, mert azon a nyomon elindulva megtalálhatjuk, hogy ki vagyunk valójában. A tükör ilyen értelemben mágikus eszköz, mivel nem csupán a saját képünket látjuk benne, hanem ténylegesen találkozhatunk benne Önmagunkkal.

( Huh, ez hosszúra sikeredett. Azt hiszem, iszok még egy sört és írok egy ezoterikus könyvet :D )

Re: A tükör

(Khlorikë, 2013.07.10 21:55)

:D Én biztos elolvasnám!