Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2013.04.27.

2013.04.27

:) Valahogy szinte minden héten szembesítenek azzal, hogy a jóság, az igazmondás, az erkölcsös gondolkodás és viselkedés nem kifizetődő. Mintha nem tudnám! :D

Nem kell aggódni, tudok róla, hogy nem vagyok ide való. Álmodozó vagyok. Idealista. De visszatért az erőm. Már nem hagyom magam elbizonytalanítani.

*

7-8 éves lehettem, kis törékeny, szöszke pici lány. Volt egy fiú, aki sokszor szórakozásból megrugdosott. (Mások is voltak, de Rá konkrétan emlékszem.) Amikor elsírtam magam és lerogytam a földre, elszaladt. Akkor odajöttek páran és elkezdtek vigasztalgatni. Nem volt őszinte vigasztalás. Gúny volt benne. Majd odajött a fiú is és bocsánatot kért, de csak úgy, a többiekkel karöltve a gúnyolódásban. Ránéztem, és megmondtam Neki, hogy már megbocsátottam. - Tényleg megbocsátottam. Ebben volt az erőm. Nem volt bennem harag előtte sem, csak nem értettem, miért teszi.

Ma már tudom. Egyrészről feszítette a húrt. Próbálgatta, hogy milyen érzés rossznak lenni, milyen érzés bocsánatot kérni, vagy gúnyolódni, milyen érzés, ha megbocsátanak. Másrészről nem értett engem, hogy miért nem támadok vissza. Kísérletezett, meddig lehet elmenni, amíg már nem bírom tovább.

Az évek során olyan sok ilyen ért, hogy kezdtem elbizonytalanodni magamban. Elbizonytalanodni abban, hogy jónak kell lenni. Hogy a jóság a normális, és minden más, ami attól eltér, az abnormális. Először öngyilkos akartam lenni (10 évesen!..). Folyton beteg voltam, míg végül pszichoszomatikus alapon le nem bénultam. Aztán a kórházban összekapartak, iskolát váltottam és megtanultam, hogy nem azzal kell barátkozni, aki rászorul a szeretetemre, hanem aki meg tud védeni. Elkezdtem megkeményíteni a szívemet. Én is elkezdtem ironizálni, gúnyolódni, hazudni, hisztizni. Bezártam a lelkemet lakatra. De védve voltam.

*

Nem is tudom, hogy történt, de Valaki szép lassan újra kinyitotta a kényelmes börtönöm rácsát. Lassan révedeztem elő.. bántotta a szemem a Fény, néha vissza-visszafordultam, próbáltam újra magamra zárni az ajtót, hiszen a lelkem elgyengült a sötétben. De Ő nem hagyta. Kivezetett a Napra. Akadályokat állított elém, melyeken átkelve új erőre kaptam. Megértettem, hogy a sírás erő. A szépség megértése hatalom. Az együttérzés bátorság. A nyitottság Hit. Láttam Őt, amint ruhátlanul széttárta karját, és átdöfték oldalát. Ő pedig megmentette a világot.

*

Csak hadd nevessenek rajtunk.. Mi szeressük őket rendíthetetlenül.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.