Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2013.03.18.

2013.03.18


Isten útja a végtelen széles sárfolyamon keresztül vezet.
Az ösvény nem szűk. Az ösvény talpalatnyi kövekből áll.
Állsz egy kövön, de ott nem maradhatsz, tovább kell lépned, ugranod. Keresed a következő sziklát, amely ragyogó fehéren eléd tűnik.
Körülötted emberek fetrengenek a mocsokban. Alá-alábuknak. Megrészegülve élvezkednek vagy verekednek a meleg sárban. Káromkodnak, üvöltöznek. Onnan jöttél te is.
Most állsz a kövön. Ruhád tiszta fehér. (Hogy lehet fehér, ha a sárból jöttél? Kegyelemből. Szentségből.)
De az emberek észrevesznek téged. Nevetnek rajtad. Csalogatnak. Röhögnek, várják, hogy visszazuhanj. Elkezdenek dobálni, sárból gyúrják, és dobják feléd.
Mások is köveken ugrálnak - őket is dobálják, néha eltalálják őket. Ruhájuk fröcskölődik, van, aki visszazuhan. Van, aki feladja. Van, aki próbál visszamászni.
Elugrasz. Messzire, magasan, nagyobbat, szebbet, mint valaha is gondoltad volna.
De a sárfolyamból még nem kerülsz ki. Hosszú még az út. Az útnak végét angyalok jelzik, akik magasba emelnek majd. Talán váratlanul jönnek, talán a kegyelem megadja, hogy tudd, meddig tart még.
 


Ne félj az ugrásoktól. Inkább a tétovázástól. Minél többet tétovázol, annál kiszolgáltatottabb célpont leszel.
Isten szárnyakat ad lábaidnak, ha hiszel Őbenne.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

...

(Gombácska, 2013.03.27 17:52)

felemelő és szép. :)

Re: ...

(Khlorike, 2013.04.29 16:06)

:) Te meg kedves vagy! :*