Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2013.02.15.

2013.02.15

Sötétben tapogatózunk, néha még kezünket is rászorítjuk szemünkre, s úgy, vakon érintkezünk egymással.
Nem értjük egymást. Sárban melegszünk, szurokban mossuk kezünket..
Úgy nyilatkozunk gőgösen a Fényről, mintha tudnánk miről van szó, de ó, csak távoli vetületek voltak azok!..

Mert egy nap meghallod, hogy Ő..  Ő jön erre!.. Kibotorkálsz valamerre, amerre a leghangosabbak vagy a legcsendesebbek az emberek, többeknek neki mész, kéred, vezessenek, de kinevetnek, fellöknek Téged.

Ekkor a tömegből egy kéz nyúl feléd. Nem tudod, ki az, de érzed, bízhatsz benne. Engeded, vezessen, ha csak fél méteren át, ha 10 méteren át, vagy akár ha kilométeren át is. Megálltok, csönd.

Aztán meghallod a Hangot: "Mit szeretnél, mit tegyek Veled?" - S te szólsz: "Uram, hogy lássak!.."

 

Akkor megnyílik Isten kegyelme.. S akkor először mégis csak homályosan látsz mindent, mert sírsz.
Sírsz.. S a világ két legcsodálatosabb szeme tükrében meglátod nyomorúságos önmagad. Lehajtod fejed, mert nem vagy méltó, hogy tekinteted Őrá vetődjön.

Isten ujja azonban állad alá bújik, fölemeli arcod és rád ragyog irgalmas mosolyával, amely maga a Szeretet. Maga a Fény. Színről színre.

 

...

 

Nem tudom igazán kifejezni az élményt, amely megérintette a lelkemet az utóbbi hetekben, de talán Bartimeus története áll hozzá legközelebb. Amiket mondanom kell még ezzel kapcsolatban, azokra is oly nehezen találok szavakat!.. Hogy mi és hogyan is történt pontosan, talán sosem tudom meg. A kéz, amely Hozzá vezetett, eltűnt előlem, s ez mély kínokat okoz életemnek ebben a talán eddig legboldogabb kegyelmi időszakában. A magasságot csak a mélységgel együtt élhetjük át.. a melegséget csak a hideggel. Vezesd utunkat újra össze, Uram!..

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

FÉNYT MINDENHOVA! Elég volt a sötétből.

(Khlorike, 2013.03.15 20:22)

Van egy jó mondás: Amit nem szabad nyíltan megtennünk, azt ne tegyük titokban sem. Én ehhez tartom magam.

ho'oponopono

(I am who I am, 2013.03.06 19:58)

I'm sorry.
Please forgive me.
Thank you.
I love you.

ho'oponopono

add

(Khlorike, 2013.02.15 20:09)

Add kezed.. Nem látok a ragyogástól!..

Szavaim helyett 4.

(Khlorike, 2013.02.15 19:50)

"Légy egyszerű és hálás. Ne félj csodálkozni azon az átalakuláson, mellyel most a világban jársz, hiszen érezned kell azt a fölényes, mély nyugalmat, mellyel szereted, és mégis független vagy tőle. Úgy érzed, mintha megjelölt volna Isten, hogy neki élj egyedül. Valami kifejezhetetlen vonzás ez -- kapcsolat, pecsét vagy bármi , amit így tudnál szavakba tenni: én Istenhez tartozom. Ez, a hozzátartozás megélése magyarázza meg azt is, hogy Isten akarata egyszerűen a mindened, bármit jelentsen."
Szent-Gály Kata: Az imádság útja (részlet)
/Az összes többi is innen való/

Szavaim helyett 3.

(Khlorike, 2013.02.15 19:48)

"El kell fogadnod, tudomásul kell venned a kapott kegyelmeket. A "nem vagyok méltó", a "miért éppen én" még nem indok a visszautasításra. Istennél semmi sem lehetetlen. Se mindenhatóságának, se irgalmának nincs határa."

Szavaim helyett 2. Az égetés öröme és gyötrelme

(Khlorike, 2013.02.15 19:44)

"Egyesülés imája: rövid ideig tartó, ritkán előforduló kegyelem adja meg ennek az állomásnak a nevét, mert előbb nem találkozunk vele, később pedig más lép a helyébe. Bőségesen részesülünk itt egyéb kegyelmekben is. Ezek közül érdemes kiemelni azt a jellegzetes szenvedést, mely mint a láng, úgy égeti szívünket, s egyúttal rendkívül nagy örömet okoz. Szívesen átélnénk újra meg újra, minden gyötrelmével együtt."

Szavaim helyett 1.

(Khlorike, 2013.02.15 19:42)

"Ne csodálkozz a megszóláson: amikor kiemelkedtél az átlagból, az átlaglelkiségből, más lettél, mint más az a világ, mely lefoglalja vágyaidat. Természetes, hogy környezeted felfigyel erre, és ellentmondások tüzébe kerülsz. Annál is inkább, mert vannak benned még gyarlóságok, és nem is találod el mindig százszázalékosan a helyeset."
Szent-Gály Kata: Az imádság útja (részlet)