Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2012.09.18.

2012.09.18

Szerinted félre lehet siklani a sorsunk útjáról? 

Mostanság egyre többet gondolkozom ezen. Lehetséges-e, hogy valahol letértem, hogy nem azt élem, amit kéne, nem ott vagyok, ahol lennem kéne? Természetesen egyszerű életek nincsenek, ez biztos. Mindenkinek megvan a maga keresztje, látom én ezt nap mint nap. Ha nincs probléma, akkor az ember generál magának, mert valahogy nem vagyunk jól megoldandó feladatok nélkül. A nyugalom, a bizonság csak pillanatnyi állapot, mint a boldogság is, amelyre ha ráeszmélünk, akkor nagyon-nagyon fontos tudatosítani magunkban, és bevésnünk a szívünkbe, lelki naplónkba, hogy igenis, így is tudom érezni magam! 

Most néhányan bölcsen ingatják a fejüket, és közben arra gondolnak, ez a Khlorikë téved, mert már minden nagy  ezoterikus megmondta, hogy a boldogság nem állapot, hanem választás, nézőpont kérdése. Hogy aki egységben van önmagával, az mindig boldog. A problémák ajándékok, kihívások ésatöbbi.
Hát én erre csak azt tudom mondani, hogy könnyű boldognak lenni állandóan annak, aki azzal tölti az életét, hogy egyedül él egy barlangban és meditál, imádkozik. Néha koldul kis elemózsiát, aztán visszamegy és megint meditál. Könnyű így Istenközeli életet élni. Senki és semmi nem zökkenti ki a megszokott kerékvágásból, minden erejével Istent keresheti, a Benne való megnyugvást, egyetértést. Hogy én boldog volnék-e így? Ideig-óráig talán. De ha valamit, hát azt sejtem, hogy az emberi élet célja nem lehet egy állandó vegetálás. Mit ér a sok ima és böjt, ha aztán a nyugalmadat nem viszed ki magaddal a barlangodból és nem osztod meg a világgal? Hiszen itt élsz, ide születtél, itt kell megtenned, megtapasztalnod, megváltoztatnod.
A vegetálás annál is inkább sem járható út mindenki számára, mert a kenyeret valakinek meg kell sütni. Ha valaha zárdába vonulnék, a dolgozó rendekből választanék. A munkában rengeteg öröm van! A lélek csak akkor tiszta, akkor nyugodt, ha a test is megdolgozott a jólétért. De persze, ahol közösségi munka van, ott már kommunikáció is van. És az emberi kontaktusok igencsak megbonyolítják a boldogság megélését. :)

Néha azt hiszem, valahol utat tévesztettem. Pedig kínosan ügyelek rá, hogy rugalmas maradjak a változásokat illetően, az élet finom legyintgetéseire. Igyekszem nem kétségbeesni, erős lenni, bátor és határozott lenni. Dönteni, ha szükséges. Igyekszem egyenes háttal tölteni napjaimat, őszinteségben és együttérzésben. Persze ez nem azt jelenti, hogy eképpen mindig meg is valósul, de azt hiszem, a gondolataimat igyekszem ebben a mederben terelgetni. Mindezt csak azért írom le, mert ha többnyire aszerint élek, ahogy helyesnek látom, akkor az utamon kéne lennem. Elvileg. És én néha mégis elgondolkozom, hogy jó helyen vagyok-e jó időben.

Talán sokkal korábban tértem le. Talán akkor, amikor még nem volt kitartásom a választásaim mellett. Amikor abbahagytam a zongorázást. Vagy amikor nem tanultam meg rendesen azt a monológot a felvételire. Amikor figyelmetlen voltam a teszt írásakor. Amikor dohányoztam ahelyett, hogy tovább képeztem volna az énekhangomat. Amikor megriadtam egy kudarctól, és nem vállaltam el egy versfelkérést. Amikor nem készültem a szolfézsórára. Vagy amikor nem jártam be az angol előkészítőre, pedig a szüleim igen sokat fizettek érte. Lehetséges? Már akkor is nagyon makacs gyerek voltam. Ha valamit nem akartam, nem tudtak rávenni, hogy csináljam. Nem hibáztathatok senkit, csak magamat. És valójában persze nincs késő, hogy most hozzam be az akkori linkeskedéseket. De most mégis én ehelyett minden energiámat egy olyan kapcsolatra fordítom, amely 90%-ban biztos, hogy nem vezet sehova. Miért?

Miért?...

Miféle elvárásoknak akarok én megfelelni? A magaméinak, vagy másokéinak? Miért lett olyan fontos az ismerősök véleménye? Olyanoké, akikre még csak fel sem nézek? Hát félek én? Hát hagyom, hogy a félelmeim irányítsák az életemet az Isten helyett?

Talán valóban utat tévesztettem. Nem a tehetségeim kibontakoztatásával foglalkozom, mert belesétáltam a társadalmi normák csapdájába. Vagy ha foglalkozom is, korántsem abban a mértékben, ahogy kéne. Talán nem vagyok még messze az utamtól. Talán csak ki kell másszak a gödörből, és hamar visszatalálok rá. Talán csak a gondolkodásomat kell átalakítani, jobban felügyelni. Talán a hosszantartó boldogság nem mástól függ, hanem egyedül tőlem, és talán újra felismertem, hogy a nagy ezoterikusoknak igaza van. Talán csak feledékeny vagyok.

 

Nyisd ki a szemed, ébredj fel. Kelni kell és dolgozni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

............

(Gombácska, 2012.10.20 14:21)

az élet furcsasága, hogy amikor megrekedünk egy döntés vagy éppen a döntésképtelenség miatt, és ott keressük a boldogságot ahonnan már rég tovább kellett volna lépnünk, csak túl vakok vagy makacsok vagyunk hozzá, és csak várjuk hogy mégis mikor nyílik fel a szemünk a világra, hogy merre keressük a helyes utat ahelyett, hogy az önmagunk előidézte sűrű dzsungelben vergődnénk, társakra találunk. bajtársakra.

még ha teljesen véletlenül is, de annyira igaznak érzem amit leírtál. tény, hogy mindig késve találom meg az írásaidat, aztán lehet hogy már éppen kifelé tartasz ebből az állapotból, de engem ezzel most nagyon eltaláltál. :)

Re: ............

(Khlorikë, 2012.10.20 15:06)

Érdekes, de tulajdonképpen körbe nézve, rengeteg olyan embert látok, aki ebben a cipőben jár. Egy mai spirituális tanító szerint 2012 a Nagy Változások éve. Mindenkinek meg kell szenvedni az életében most a Döntést, a komoly Változásokat, hogy aztán elváljék, az utunk innentől végre felfelé vezet-e, vagy lemerülünk a mélybe hosszú-hosszú időre.
Hatalmas energiákat kívánok Neked, hogy meghozd a Döntéseidet, és ki is tarts mellettük. Érezni fogod, hogy megkönnyebbülsz - és az bizony nagyon-nagyon jó!.. :)
(Én, úgy tűnik, most kontinenst váltok. ;) De nyugi - ha nem jön el a bejósolt Világvége, akkor legkésőbb februárban visszatérek!..)

Re: Re: ............

(Gombácska, 2012.10.21 13:03)

óóóóóóóóóó! akkor addig is nagyon-nagyon fogsz hiányozni! :S
vigyázz magadra! ;)