Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2012.07.26.

2012.07.02

Írok, igenis kedves Zsed! :) Hogy legyen mit olvasnod.
 

Ma reggel megint el kell azon gondolkodnom, hogy mégis milyen furcsa kanyarok jönnek az életben állandóan. S hogy én magam is mennyire könnyen változtatom meg az álláspontomat, ha kell, és hogy milyen relatív is az, h mi a megfelelő döntés. Amikor már azt gondolnád, hogy megvan a megoldás, és abban megnyugszol, egészen biztos, hogy jön valami csavar. De a mostani csavar már minimum az 5ik egy héten belül!!!.....

Így megy ez tehát.. mert lépni kell előre, sokszor vakon, és bízni kell abban, hogyha lépek, az Isten tenyere ott lesz a lábam alatt, amikor leteszem. Bizalom. 

Minden nap próbára van téve a bizalmam és még mindig előfordul, hogy okosabbnak gondolom magam az Istennél. Az Ego harca a Fensőbb Énnel.... 


Tegnap nagy fájdalom ért. Valaki, akit szeretek megbántott. Nagyon. Ott feküdtem összehúzva magam, egyedül a lakásban a szoba szőnyegén, és a némán lezajló párbeszéd a fejem felett szinte füllel volt hallható:

- Ez hát jel, hogy nem azon az úton jársz, amin szeretnél. Lépj hát tovább.

- Ez ostobaság. Tévedtél, félrehallottad, nem úgy gondolta. Hiszen tudod, hogy mennyire szeret Téged.

- Nem, ilyet az ember nem mond senkinek, akit szeret. Valójában ez Ő, és nem az, akinek hitted.

- Nem teheted ezt se Vele, se magaddal. Kelj fel a földről és szedd össze magad.

- Nem akarom. Nem tudom. Nem érzek semmit. Nem tudok mondani Neki semmit.

 

Ismerős? Figyeld csak meg. A rétegeink szinte kézzel foghatóak. Én vagyok mindkettő? Vagy egyik se? Mint a rajzfilmben, amikor megjelenik a lélekben vívódó illető vállán az ördög és az angyal. Csak nem ilyen egyértelmű koránt sem, mert ezek szinte ugyanolyan ruhában vannak nálam. :) Egyiken sincs szarv, vagy glória, egyik sincs feketében vagy fehérben. 

A lélek szavára hallgatni, a szív szavára hallgatni, az ész szavára hallgatni - mondják mindegyiket.  És igaz mindegyik, és mégis egyik sem lehet meg a többi nélkül, ha egészségesen akarsz élni és dönteni, harmóniában. Mert Te vagy mind és mégsem. Én legalábbis valahogy mégsem. 

Mert amíg zajlott a párbeszéd, én a földön feküdtem és figyeltem őket. Figyeltem a testemet is, amely a lélek súlya alatt megroskadt, erejét veszítette. Figyeltem a lelkemet is, amely a kitört zokogás ellenére formátlan volt és üres. És a cívódó hangokon túl körbe vett valami sejtelmes és meleg, nagyon finom, éteri szeretet.

Most már tudom, mindegy, hogy mi történik, mert ha a földre is zuhanok, mindig marad bennem egy józan pont, amely figyel.. és ha jól figyel, megsejti, hogy a kemény föld az Isten tenyerén dobog, mint a verőér, s én megnyugszom ebben a feltétel nélküli szeretetben.

 

A figyelő feltekint, s szembenéz az Isten ragyogó, örök, mindent látó és mindent elfogadó szemével.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(A, 2012.07.28 19:28)

Szép írás!

Re: -

(Khlorike, 2012.07.30 11:45)

:) Köszönöm. :@