Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2012.03.20.

2012.03.20

Hát most mit mondjak? - Elköltöztem. :)

Valahogy most kezdek valójában ébredezni.. Az elmúlt 4 év többnyire várakozással telt.
Elképzelhetetlen vákuumot hoz létre a várakozás, mert vagy a múltat idézgeted, vagy a jövőt tervezgeted, amely - mivel nem Tőled függ - csak leng a légüres térben. Mint az olyan gyümölcs, amely annyira lehetetlen helyre nőtt a fán, hogy sehogy nem tudod elérni, míg végül megrohad.
Nem is nagyon írogattam. Menekültem a gondolataim elől inkább. Még az álmaimra sem emlékszem, annyira inaktív időszak volt. Hová tűntem? Aki feladja magát a kényelemért, az elvész.

Megtaláltam magam. Próbálok lazulni, és nem abba kapaszkodni, hogy milyen voltam azelőtt.. inkább igyekszem megélni azt, aki most vagyok. Mennyi izgalom, mennyi újdonság! :) A sok teendő közepette pedig még olyan álmos vagyok, mint a tél után ébredező erdő. Mit izgat engem a város zaja, hogy mit kiabálnak és tülkölnek mások?! Olyan jó most csak LENNI. Jelen. Itt és most. Várjon csak a világ.. én már eleget vártam Őrá. 

De mit gondolsz, vajon felégeti a város az erdőket? Marad majd fa és bokor és virágok? Virágok, amelyek nem szigorú sorban nőnek, hanem elvadulva, szeszélyesen, ahogy a nap és a szél, az árnyék és az eső, Isten ujja növeszti őket saját örömére?.. Marad még vad állat a Földön? Vagy hagyjuk, hogy a város mindent megszelidítsen - rabszolgájává tegyen?

Én most csak növekszem, nyújtózom, szívemben madarak énekelnek, virágok borzonganak a reggeli harmatban kuszán, fésületlenül, fészket építek magamnak - magamban, hagyom, hogy átmelegítsenek a jelenvalóság napsugarai, zöld és kék, és fehér és aranysárga minden, tavaszi erdő vagyok, lüktető és szabad, lehúzódom a város széléig, s hagyom, hogy a szél virágillatot vigyen a villamosra várók közé, hogy ne tudjatok másra gondolni már, csak egy csöndes sétára a lombok közt, és a szerelemre. 


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.