Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2011.02.07

2011.02.07

Érdekes.. valahogy nem szeretek mostanság ide írni, rettentően zavar, hogy az eOldal felülete valamiért egyre kezelhetetlenebb. Most pl. icipicik a betűk, tegnap meg túl nagyok voltak. (És ez független a "ctrl +/-"-októl..)

De hát  ennyit a mentegetőző panaszkodásról.

 

Azon gondolkodtam ma, hogy tulajdonképpen lehetünk-e boldogok IGAZÁN, ha nem vagyunk képesek egyedül örülni, mosolyogni felszabadultan és őszintén.. és azt hiszem, nem nagyon.

Amíg másoktól tesszük függővé a napok érzelemvilágát, addig semmi esetre sem jelenthetjük ki, hogy BOLDOGOK vagyunk.

Belső erő, igen. Higgadtság, egy belső derűs pont, amely nem hagyja, hogy kibillentsenek az egyensúlyunkból.. amely birtokában még egy "locked-in" szindrómában is boldogok lehetünk.

Folyton csak az emberek.. hogy mit mondanak, tesznek, csak ez határoz meg minket.. és nem látunk ezen kívül semmi más fontosat.
Pl. most is egy válaszlevelet várok.. folyton a mozilla másik fülecskéjére pillantok, hogy azonnal lássam, amikor megérkezik. Pedig csak játék az egész.. mert az életem sokkal több kéne, hogy legyen ennél a levélkénél.. Nem fontosabb-e, hogy írok?? De, az! Tudom jól.. és mégis minden mondat után és még közben is oda-oda pillantok. Menekülök az unalomtól, az egyedülléttől - leginkább lelki értelemben, s nem értem meg, hogy soha nem lehetek egyedül, amíg a Teljesség velem van. Mert velem van.

Kegyetlen vagyok, csipkelődő. Türelmetlen vagyok másokkal, kivéve néhány embert. Rideg vagyok és őszinte.
Csak magammal nem. Magammal roppant elnéző vagyok. :) Vicces.. vagy talán annyira mégsem. Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek - illetve annak akit érdekel (még ha nem is fedi fel magát valamilyen okból) - a bűneimet, amelyeket elkövettem. A türelmetlenség, igen, az kemény dolog.. folyton azon kapom magam, hogy nem hallgatom végig azokat, akik fontosak az életemben.. nagyon hamar felemelem a hangomat, s aztán meg rémesen érzem magam. Magam is meglepődöm néha, mennyire el tud szállni az agyam, mennyire el tud rajtam uralkodni az indulat. Mégis ki a fenének képzelem magamat??! Felháborodom a saját kirohanásaim ellen. :) Ha ez betegség volna, kéne mellém egy orvos, egy ápoló, aki hűtőpakolást tesz rám.. okosan rám néz, a homlokomat hűvös kezével végigsimítja, s a mérgem elpárolog. Nem vállalná valaki?.. :) Privátban várom a jelentkezőket.

A kulcsszó a tisztelet. Tisztelnem kell az illetőt, fel kell tudnom nézni rá. Nagyon kevés ember van az életemben, akire felnézek. Úgy teljes mértékben talán senki nincs. Van akire szakmailag fel tudok nézni.. még emberileg is.. de Ő biztos nem vállalja az ápolóskodást, van Neki más dolga bőven, s azt hiszem, én sem akarnám. Elég belőlem Neki a heti néhány óra. :)

Aztán ott van valaki, aki fél tőlem. Most komolyan, hogy a fenébe nézzek fel rá, ha fél tőlem? Még csak azt sem tudom, miért fél.

Aztán meg.. ott van, aki énrám nem néz fel.. mert hát kérem, azért rám is van felnézni-való. :)

Van olyan is, aki felnéz rám, és ápolóm lenne, de nem ért hozzá.. csak súlyosbítja az állapotomat.

Lassan azt hiszem, nekem kell meggyógyítani saját magamat. Kiben is bízhatnék, hogy ott lesz mindig velem, mint Isten? Isten gyógyít, igen.. úgy áll mögöttem, figyelőn, mint az igazi, legtökéletesebb orvos.. de csak akkor juthatok el Hozzá, ha én magam lépek elé. Ha le tudok mondani mindenről az életemben a gyógyulás reményében. A mindenről lemondás az igazi HIT. Az nyitja ki az ajtót Isten felé.. az igazi boldogság felé..

Bárcsak le tudnék mondani mindenről.. enyém lehetne a világ.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

válasz a válasz kérdésére.. vagy mi

(Khlorike, 2011.02.15 13:12)

Jó. :)

kérdés.

(válasz válasz, 2011.02.13 10:18)

Gyöngyösön volt a fősulin, én is csak egy nappal előtte tudtam meg. na majd legközelebb szólok jó? :$

válasz

(Khlorike, 2011.02.11 13:39)

:D Hát.. Te az vagy, aki nagyon-nagyon ritkán ér rám. :P (Most is annyi miden történik napról napra, hogy huhh!) És az, aki nem szól, ha megy Müller Péter előadásra, csak utólag. Hol voltál és mikor és h kerültél oda???

edomer

(......., 2011.02.10 20:25)

hmm.. én vajon melyik lehetek? :)
amúgy tényleg az a legjobb megoldás, ha saját magadat "gyógyítod" meg. úgyis rájössz.
hallod, voltam a héten Müller Péter előadáson. na ott Te is biztos jól érezted volna magad. :)))