Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2011.11.29.

2011.11.29

Igen, az önbizalomról akartam írni már rég óta. Arról, hogy az egész világ azt mondja: "BÍZZ ÖNMAGADBAN!",  "HIGGY MAGADBAN!"

De ez valójában mit is jelent?..

Hol van vajon az egészséges önbizalom és a beképzeltség között a határ? Mégis honnan tudhatjuk, hogy mikor lépjük ezt át? Hiszen egész önmagunkat nem nézzük-e folyamatosan tükrön keresztül?

 

Relatív.
A tükör az ember. A kapcsolatok. Nézz csak meg szinte bárkit! Ha valakinek sokan mondják, hogy szép, tehetséges, szorgalmas, bátor, akkor aszerint is viselkedik, a szavak gerjesztik a viselkedést, pedig lehet, hogy csak 1 olyan megmozdulása volt, amely ezen tulajdonságok valamelyikét mutatta egy pillanatra, de éppen ebben a szerencsés pillanatban ezt valaki vagy valakik észrevették. Jókor jó helyen, jó emberek közt. Talán csak ennyi az egész önbizalom? Egy kártyavár, amely bármelyik pillanatban a fejünkre omolhat, ha éppen rosszkor vagyunk rossz helyen, egy szerencsétlen pillanatban nem pozitív idegállapotban lévő emberek közt?

Talán a párkapcsolatok a legerősebb impulzusok ilyen szempontból. Nézz csak meg valakit, akinek új kapcsolata van! A kapcsolati felek egész nap pozitív megerősítésekkel bombázzák egymást: RAGYOGNAK! Ragyogunk, rengeteg pozitív energiát sugárzunk egymás felé ilyenkor. Talán éppen ezért is olyan nehéz talpra állni 1-1 szakítás után. Ha nincsenek mellettünk barátok, akik helyettesítik a párunk pozitív megerősítéseit, akkor igen könnyen összeomolhat az önképünk. Aki egyedül marad, annak újra kell építenie önmagát. Újra meg kell találni azokat, akiktől megkapja a bíztatást.

Egy kiegyensúlyozott, boldog családban felnőtt ember kevésbé sérül, mert megvan a biztos támasza - de persze sajnos manapság elég kevés ilyen családi körülmények közt felnőtt ember van.

 

Nem egyszerű tehát! Gondoljunk csak bele micsoda ingadozás az életünk az önbizalom szempontjából. Kell, hogy bíztasson a főnök, a családunk, a barátaink, az idegen emberek az utcán.. milyen kiszolgáltatott is az ember!

 

Vajon lehetünk-e így boldogok?.. Talán csak ideig óráig.. S néha az is olyan csalfának tűnik, ha így gondolunk rá.

 

S ahogy ezen merengtem, eljutottam az energia folyamatokhoz. Mert ha a boldogság alapfeltétele az, hogy önmagunkat is olyannak látjuk a "tükrökben", mint amilyennek szeretnénk, akkor talán a legfontosabb HELYESEN VÁLASZTANI KI A TÜKRÖT, vagyis azt, aki a pozitív energiát sugározza felénk. Mondják is, hogy a jó párkapcsolat az, amelyben egymás pozitívumait tudjuk erősíteni - aki mellett JÓNAK érezzük magunkat. Ezt nem árt észben tartani..

 

De vajon nem bizakodunk-e el túlságosan? Vajon ha az élet nem igazolja vissza a magunkról eképzelteket, nem törünk-e össze? S vajon helyes-e, ha minden negatív visszaigazolás ellenére ragaszkodunk önképünkhöz? Hiszen tudni kell reagálni az eseményekre, rugalmasnak kell lenni, újra és újra el kell gondolkodnunk önmagunkról, mert változunk, ahogy változik a világ is folyamatosan.

 

És ha egyedül maradunk - TÉNYLEG egyedül, vajon honnan merítjük az erőt (energiát)?

 

Volt egy időszak, amikor tai-chi-t tanultam. A tai-chi igen erősen dolgozik az energiákkal. Hihetetlenül feltöltődtem az órákon. (Később más tanárhoz kényszerültem, s akkor döbbentem rá, hogy az első tanárom mennyivel jobb volt! Vele sokkal jobban elmélyültünk az energiákban, és azt gondolom, EZ a lényeg a tai-chiban. A mozgássorok az energia érzékelése nélkül nem működhetnek tökéletesen soha! Örök köszönet ezért Bán Lillának!) Szinte szikráztam. Kiegyensúlyozódtam, tele lettem erővel és életkedvvel. Ekkoriban jöttem rá tudatosan, hogy nem csak az emberektől kaphatunk energiát.

A világ körbevesz minket az energiával, csak tudnunk kell, hogyan engedjük át magunkon. A Természet tele van adni vágyással. A fák, az állatok, a Nap - micsoda hihetetlen energiaforrások! Merülj csak el néhány percre egy virág szemlélésében, csodálatában! Aztán nézz magadba!.. Meg fogsz lepődni.

S ha egy ilyen pici létforma, mint egy virág, ekkora erőt tud adni, vajon mikre vagyunk képesek mi?!

 

Minden tele van energiával. Energiaszövevény az egész világunk, adunk, kapunk, elveszünk. De vajon mi az energia? S csak egyféle van-e?

Mitől érezhetem magam feltöltve? Ha szeretetet kapok. Ha figyelmet. Vagy.. akármilyen borzasztó, de ha félnek tőlem.

A figyelem valójában szeretet. Nyitottság. Megnyílnak a csakrák és átáramlik az energia. Így könnyedén leleplezhető az, aki csak mondja, hogy figyel Rád, hiszen egyszerűen nem töltődsz.

A veszekedéseknél nagy energiahullámok csapnak fel az ellenfelek közt,és aki nyer "az mindent visz" szó szerint. A vesztes fél ott marad a kétségeivel, fáradtságával, lelombozottságával. De figyeld csak meg, ha győzöl, a nyert energia mennyivel másabb összetételű - más érzés -, mint a szeretet energiája!

S akkor már alig-alig merek beszélni a félelem energiájáról.. mert feltöltődsz kétségtelenül. De ha a félelemkeltés energiája távol áll az egyéniségedtől, mert szelíd vagy, mint a galamb, vagy csak erkölcsi rögzítettségeiddel nem tudod összeilleszteni, a félelem energiája kilökődik belőled és még roncsol is rajtad.

 

Energia, energia, energia. Az étel is az, persze, meg még sok minden más, és minden ételnek megvan a saját energiája, így válik igazzá, hogy az vagy, amit megeszel. 

De végülis mi a legfőbb energia? Honnan jön, és hová tér vissza, mikor valaki / valami meghal? Vagyunk-e mi többek, mint az energia finomabb és durvább halmazai? Van-e olyan forrás, ami egy pillanatra sem apad el? Van-e olyan tükör, amely igaz valónkat lecsupaszítva megmutatja a maga legteljesebb ragyogásában?

Mert hihetek önmagamban, de ki vagyok én? Energiahalmaz. Relatív múlt, relatív jövő. S amim van, vajon honnan kaptam? Vágyódások, tehetségek, vérmérséklet.. Visszaszámolva a családfán végül csakis Ádámhoz és Évához jutok el. Alkotó kezekhez, melyek szeretettel vannak tele.. lehellethez, amely életet adott mindennek.  Az Isteni Energia.. Isteni bizalom. HIT.

Semmi másnak nincs értelme.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.