Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2011.06.05.

És újra itt volt a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója.

Nagyon régóta készítettem a lelkemet, hogy mondhassak verset a helyi megemlékezésen, s most végre megtalált az alkalom, hogy kompenzálhassak születésnapom miatt.

Ó, Istenem.. kivételes volt.

Nem volt igazán meghirdetve, így elég kevesen voltak az ünnepségen. Ráadásul az a szobor, ahol a megemlékezés folyt (Kárpátok Őre - Budakalász Lenfonó HÉV megálló), elég szerencsétlen helyen van, mert körös körül autók furikáznak, dudálnak, és a HÉV is elég hangos.
Bevallom, féltem kicsit, hogy majd elnyom ez a sok zaj..

De ahogy ott álltam még hátul - mielőtt én következtem volna -, rájöttem, h az Igazság éppen ilyen zajokkal van körülvéve a Lelkünkben.
Egy népénekes lány egy Keservest énekelt. A világ zajlott körülöttünk a maga erőszakos hangzavarával, de mégis azon a kis téren megállt az idő, a szívekben csönddé vált a pillanat. Ott volt az Igazság, oly tisztán, oly megfoghatóan, h fájt. És mégis mosolyogtam, mert végre nem csak tudtam, de meg is éltem a létezését.

Milyen sokszor hangzik el így a prófécia: alig hallhatóan, szerényen kimondva - és mégis erősebb bármi kiáltott hazugságnál! Éppen mint a levelek zúgása, a csillagok fénye, a hegyek rendületlen állhatatossága.

 

Van. S nincs is több dolga ennél.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.