Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2011.04.11.

2011.04.11

Barátság..

Többen is használják ezt a szót mostanság a velem való kapcsolatukra. Elmorfondírozgattam rajta. Barátom-e, aki 4 évente egyszer néz rám.. aki nem válaszol ha írok Neki.. aki nincs ott, amikor a legnagyobb szükségem volna igaz, tiszta szívű barátra.  BARÁTRA.

 

Hova tűntek a barátok?.. Elnyelte őket valami nagy-nagy, sötét süllyesztő.. Az igazi beszélgetések valami hideg űrben konganak, elveszve a szívemben.

 

Egyszer azt mondtad a testvéred vagyok - testvérek vagyunk a szívünkben. Te pedig azt mondtad - én ott leszek mindig, ha szükséged van rám, s aztán más fontosabb volt. Ő pedig.. ő büszkébb volt, mint szerető szívű. Aztán itt vagy Te is. Ma már köszönni sem akarsz az utcán, ha nem muszáj, nem ismersz meg. A következő fél tőlem - retteg, s nem magyarázkodik, hogy miért, hiába tudom, h nem bántottam, nem bánthattam. Mi történt?.. És Te.. magadon kívül nem érdekel már más. Te pedig.. nos igen, azt talán én rontottam el. Butaság volt. De Ő viszont maga akarta, hogy tönkre menjen, mert belébújt a tavasz. Te pedig belegázoltál a lelkembe.. a nyitott, szerető lelkembe, s annyi nincs benned, h beismerd, pedig tudod jól. Van-e még szívem?..

 

Nem értem. NEM ÉRTEM, hogy hova tűntek a barátok?! Mi történt az emberekkel, hogy nem mernek szeretni, a másik felé fordulni, s kimondani a JÓT.. nem csak a rosszat, okoskodó arccal?..

Nem vagyok persze én sem szent. De talán szeretni tudok még.. talán van még bennem szív hozzá, amelyet nem - ó nem az emberek tartanak életben!..  Sokkal inkább az állatok, a növények, a föld illata.. és az Isten gondviselő keze.

 

Nincsenek barátaim. Csak néhány kedves ismerősöm.

Bocsánat, hogy ma nem tudtam lelket emelőt írni..

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.