Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010.12.26.

2010.12.26

 

.. "hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét"..
(Radnóti, Tétova óda)

 

Nem olyan egyszerű ez. A szív rejtett csillagrendszer.. sötét, mégis tele van ragyogással.

Hogy mondjam el, hogy a szívem kemény lesz, mint a kő, amikor hiányzol?.. Nem tűri el az én szívem a fájdalmat mostanság.. a bizalom úgy illan el szövetei közül, mint illat a parfümös üvegből, ha nem zárják rá jól a fedőt. A hiány az, amely kiforgat önmagamból, hogy hideg leszek, s szereteted nem talál nálam viszonzást.

 

A férfi elmegy, az asszony marad. Az asszony élete örök várakozás. S hiába foglalom el magam. Mikor nem vagy velem, a szívem fájdalma végül haragba fordul. Haragba a fájdalomért. S löknélek el magamtól, mikor újra látlak, a viszontlátás soha nem édes, mert tele van félelemmel, hogy vajon szeretsz-e még?.. S hogy szerethetsz egyáltalán, ha mást is látsz rajtam kívül a világban, ha képes vagy elmenni tőlem újra és újra? Ó, mennyire tudlak gyűlölni minden távozásnál!..

 

Ne hidd kérlek, hogy ostoba vagyok, hogy az eszemmel nem értem meg, miért kell menned. Tudom én pontosan jól szinte minden rezdülésed okát, de az asszony arra van teremtve, hogy szeressen, s ha szeretünk, az ész érvei valami különös labirintusban tévelyegnek bennünk szemünktől lefelé, szívünktől fölfelé. Csupa boldogtalan keresés.

 

Micsoda csapda a szerelem! Csapda, mely először édes boldogság. De később, mikor a férfi már elkívánkozik, mert olyan a természete, akkor a nő vergődése elkezdődik.

Én tényleg nem értem, hogy képesek asszonyok oly odaadóan szeretni valakit, aki távol van - még ha testben nem is, de lélekben igen. Az én szívem könyörtelenül bezárul, mert csak egy módon kerülhetek ki a csapdából: ha betemetem azt.

 

És visszatérsz, és úgy érzed, már nem szeretlek. Nem simogatlak meg. Nem törlöm le homlokodról a fáradság porát. Ó, milyen kemény tud lenni a vak szív! Olyan végtelen a labirintus ész és szív között! Lezárult, betemetett gödör a szerelem bennem. Önző, akaratos és rideg vagyok ilyenkor. Gyűlölet lobog csak a szememben, hideg méreg áramlik, kavarog az ereimben. Csodálom, ha elviselsz! S csak azért teszed, mert emlékezel, hogyan tudtalak szeretni.

 

"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok;
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."

(Shakespeare, 75. szonett)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.