Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010.11.29.

2010.11.29

Soha életemben nem láttam olyan tisztán a világot, mint amikor szerelmes voltam.
Legfőképpen még amikor beteljesületlenül voltam szerelmes.. álmodoztam Róla. Vágyódtam Utána és a vágy Kín volt és Öröm is egyszerre. Sosem lehettem volna annyira boldog minden kivételes pillantásnál, ha előtte nem vágyódom oly békíthetetlenül. Fájdalom és Öröm egy tőről fakadnak.

A Fájdalom, az Ábránd és az Izgalom mellett a szemem végtelenül kitisztult. Mondják, hogy az ember ilyenkor "rózsaszínben látja a világot".. de nem! Ilyenkor látunk tisztán, s Szerelem nélkül pedig SZÜRKÉN. Élesebbek lesznek a kontúrok, a kontrasztok felerősödnek, a színek ragyognak, és hirtelen minden apró szépséget észre veszünk.

A szépség.. lehet-e igazán szép, ami nem mulandó? Hasonlítható-e egy művirág szépsége a valódi rózsáéhoz? Hozható-e bármi gyönyörű létre Szerelem nélkül? A művész szerelmes áhítattal dolgozik, ezt hívják Ihletnek. Az Ihlet kényszerít alkotni. Szenvedéllyel alkotni. Néha csöndes, lágy szenvedéllyel - de szerelem az is. Ott van minden alkotásban a fájdalom - ott van a zongorista szívében, ahogy leüti a billentyűket és lelke legmélyéről húzza felszínre, szüli meg a szinte tapintható pillanatot, amely elrepül, ha vége a műnek, mert minden alkotás születés, és fájdalom, majd öröm, megbékélés, s végül halál. Különös? Nem az. Az Élet maga Szerelem. Isten is így alkotott meg mindent - Szerelemmel.

Hogy is volna hát másképpen, hogy is láthatnánk tisztábban a szerelmes állapotnál?

Aki szerelmes, azt eltölti a bizalom valaki iránt, aki még oly idegen pedig! A szerelmes ember szeme vakká válik a rosszra, s csak a másik Jó oldalát látja.. a szépet, a vonzót, a kedveset. S nézz meg valakit, aki nem szerelmes valamibe, valakibe, mennyire átitatja lelkét a mérgező cinizmus!.. Amint meghallok egy cinikus mondatot, már látom, az illető kiábrándult - és szomorú. Nem boldog. Aki boldog, az nem cinikus. A szerelmes ember viszont ragyog! Szeme kinyílik, mögötte feloldódik a fal, s titkok dallama csendül fel - zenél a tekintet. S nézd csak meg, mikor szerelme tárgyára tekint, milyen ÉLŐ lesz minden pillantás, milyen kivételes és örök érvényű!..

A szemből mindent ki lehet olvasni.

Persze ehhez is kell nyitottság, az olvasáshoz. Merni kell tudni belenézni a másikéba. S merni kell olvasni is. Kíváncsiság kell hozzá, éber, ÉLŐ kíváncsiság! :) Egy kontaktus felvállalása. Bátorság. Bizalom.

Hogy miért jó a másiknak csak a Jó oldalát látni? :) Volt-e valaki, aki csak a Jó oldaladat látta? Milyen érzés volt, amikor nem érdekelte a rossz, hanem bízott Benned? Emelt-e lélekben magasabbra bármi más, mint ez? Nem igyekeztél-e minden pillanatban ennek megfelelve cselekedni? Nem töltött-e el belülről az a mélységesen jó érzés: JÓ EMBER VAGYOK! Még talán pénzt is adtál az első rászorulónak, aki utadba akadt és nem sajnáltad a forintokat.. Jó volt JÓNAK lenni.. Kivételes, nagyszerű. Egyszerű és szép.

A beteljesületlen szerelem álomvilágban él.. de milyen gyönyörű álom! Azt mondják, az álom nem létezik.. de tehet-e boldoggá egy olyan dolog, amely nem létezik? Tökéletesnek látod Őt. S ez a szerelem segít minden nap elmosolyodni vagy sírni. De nem csak hellyel-közzel.. Igazán. Ez segít nyitott szemmel járni, látni a Valóságot. Segít gyönyörködni.

A papok? Az elhivatott pap mélységesen szerelmes - Istenbe. Szerelmes az emberekbe - az emberekben lakó Istenbe. Örök vágyódás, fájdalom és öröm az élete. Legalábbis az álmaimban. :) 

S én? Rajongok a Szerelemért.. a szerelem minden kínjáért és öröméért. Emlékszem minden szerelmes pillantásra, amikor a szívem megállt egy pillanatra és hirtelen minden kerek egész lett. Tekintetünkben találkoztunk.. s arra a pillanatra felébredtünk mindketten a szürke, ostoba alvásból.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.