Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010.10.23.

2010.10.23

Az Űr a legelején.. az a legrosszabb. Amikor keresed magadban azt a valamit vagy valakit.. és csak a helye van ott. Fájdalom mar a szívedbe. Fáj a Semmi. Fáj a kiszakítás. Elszakad a hónapokon, éveken át kiépített kapcsolat két dolog közt..

Az Űr iszonyatos. A fájdalom hullámokban ömlik el az emberen, át-átcsap a fejeden,  zokogsz, kétségbeesve keresed azt a valamit, de már tudod, hogy nem lesz ott.. azt kívánod, bár ne így volna, de újra és újra rád tör a megmásíthatatlan: így van. Elmerülsz és lesüllyedsz a legaljára. Nincs ekkor más, csak ez a fájdalom. Ez a kapaszkodó, fulladozó fájdalom. Átadod magad ahogy gyengülsz, hagyod, rántson csak még mélyebbre.. aztán rádöbbensz: beleőrülsz, ha itt maradsz. Kapkodni kezdesz levegő után, feszíted felfelé a fejedet egyetlen lélekzetért, hogy élni, élni tudj! Másra gondolni! - és nem megy. Csinálni valamit azonnal, valamit, ami kizökkent, a rutint! - talán ez az egyetlen mentőöv.

Az Űr fáj. A hiány sokkoló és végtelenül szomorú.. kétségbeejtő. Az ember lényege, hogy VAN. És a Semmi a létezés ellentéte, ijesztő, embertelen. Minden idegszállal tiltakozunk ellene, mert nem hogy lelki, de fizikai fájdalom. A Semmi őrjítő.. a vákuum gyilkos. Gyilkos a szívre, a lélekre s végül a testre.

Ezért nem.. nem lehet hagyni. Be kell tölteni az ürességet minél hamarabb.

Először a közöny, hátat fordítás jön. Megpróbálsz nem gondolni rá - ijesztően könnyen megy néha. Felejteni akarod az Űrt. Valaki iszik, valaki drogozik, valaki csak a napi teendőkbe, zajba öli a gondolatait. Mindegy mi, csak menjen valami a TV-ben, a rádióban, akármilyen műsor, zene jöhet. Mindegy mit, csak csinálj valamit.. Mert nem szabad elgyengülni, nem szabad hagyni, hogy visszakússzon a lelkedbe a Semmi.

Az esték a legszörnyűbbek, amikor egyedül maradsz a gondolataiddal, az imáiddal. Ott fekszel egyedül az ágyban, és akkor nincs cselekvés, nincs gondolat-elterelés. Csak Nyugtató.. csak Kábító anyagok.

Telik múlik az idő, folyik, hol gyorsabban, hol lassabban.

Természetesen a hullámok elöntenek újra és újra, de egyre ritkábban. Ha képes vagy sírás nélkül beszélni hiányod tárgyáról, az az első lépés.

21 nap. Ha 21 napig az ember kibírja, hogy nincs az adott dolog, akkor a szervezet szép lassan építkezni kezd vissza. Ha bele tudsz nyugodni! Persze a romok eltakarítása néha nagyon hosszú folyamat. Évek telhetnek el, míg újra önmagad leszel. De a fájdalom ott marad lényed egy rejtett zugában, mert sosem lesz már láthatatlan az a seb, ami túl mélyre hatolt.

Az is lehet, hogy nem nyugodsz bele 21 nap alatt.. Talán mert nem akarod, talán mert az adott dolog kísért. És az irigység is mérgezi a szívet, hogy bezzeg másnak VAN. Harag és fájdalom.

De az Űr előbb-utóbb betöltődik. Talán építő, talán romboló dologgal, de helyettesítődik. A Semmi sosem győzhet a Valami felett, csupán ideig-óráig szoríthatja ki azt.

 

Én nem akarom. Nem akarom helyettesíteni semmivel. Emlékezni akarok nap nap után, hogy van még remény. Inkább sírok minden éjjel. Inkább fulladozom minden nap, de emlékezni akarok arra, ami Volt.. Csak azt a néhány percet tartom meg, amikor reggel kinyitom a szemem és még nem jut eszembe a Hiány. Azon túl egész időmben ölelem magamhoz Őt a lelkemben a Lesz-ért.

Mert bennem ott a Remény. Ott a Hit.. és ott a Szeretet.

 

Várlak..

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.