Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010.07.23.

2010.07.23

Néhanapján rám tör az "emberundor". Lehet, a melegtől van, vagy a strandolástól, minden esetre az a lényeg, hogy enyhe émelygés fut át rajtam, ha a fajomra gondolok..

Azt hiszem, ez igazán beteges. :D Nem is értem, h tűr meg a társadalom önmagában. Olyan lehetek, mint egy ciszta.. vagy vmi hasonló, oda nem illő dolog.

 

Regisztráltam egy modellügynökségnél. Ők kerestek meg a wiwen, én meg gondoltam, "Miért ne?.. Hátha." Munkanélküli vagyok, jól jön a munka, főleg a könnyen keresett pénz. Nincs már kedvem eladóskodni, borzasztó fárasztó, és szar munka. Meg különben is, végigcsináltam egy fősulit, nem igazság, h nem tudok elhelyezkedni immáron 2 éve! Na mindegy, hagyjuk is ezt, elég sokan járunk ebben a cipőben és csak ismétlem a gondolataidat.

Szóval modellügynökség. Ilyenkor az Ego hajlamos lehet elszállni az emberrel. Bevallom, jól esett egy ilyen megkeresés, de nem tudnak meggyőzni. Vhogy azt gondolom, a regisztrációs díj jobban érdekelte őket, mint a külsőm. :D

Meg a külső.. a szépség olyan baromira relatív!

Láttam már szép embereket olyan rettentő csúnyának!.. Puffogtak, fröcsögtek a rosszindulattól, és a szép arc mögött eltorzult valami.. Talán a legjobban ahhoz tudnám hasonlítani, ahogy a Vörös Oroszlánban van leírva az asztrál-lényekkel kapcsolatban. Amikor valaki egy rossz szokás "rabja", akkor talán szellemi / lelki / éteri / asztrál síkon valóban az. Ráül a rohadt kis asztrál-lény (amit persze saját maga gyúrt élővé) a vállára, a fejére, a mellkasára és időnként előretolakszik. Akár démonoknak is nevezhetjük őket.. vagy kisördögnek, kinek h tetszik.

A 7 "főbűn" - amelyek ugyebár önmagukban nem bűnök, de bűnökbe csalnak:

 

Kevélység - :) a hiúság. Lásd modellügynökség. Ott ül a lányok-fiúk arcán a bizonytalanság mellett. "Itt én vagyok a legszebb!" - Anya is ezt mondja. :) De ez Egóból jön, nem a lélek mélyéről. Épp ettől erőltetett lesz az arckifejezés, nem pedig könnyed és boldog. Nem sugárzik, nem Nap, sokkal inkább energiaelszívó fekete lyuk. Figyeld csak meg!..

 

Fösvénység - Pénz! Pénz, minél több! Soha nem elég! Jelenkori betegség, hogy mindig nyafogunk, hogy nincs elég pénz. Nem élünk elég jól, elég kényelmesen. Nem fizetik meg a munkánkat. És aztán jöhet bármilyen katasztrófa is, és akkor ott állunk egy árva fitying nélkül.. kezdhetjük elölről a gyűjtögetést. Sikeresnek KELL lenni!

Vannak ilyen újságok, amiken gazdag "manager"-ek pózolnak, mert nekik SIKERÜLT. De a fénykép visszaadja a szembogár mögött ülő, önmaga elől is eldugott, kétségbeejtő kérdést - "Mi az életem értelme a harácsoláson túl?". Ott figyel a rejtett zugból a Félelem.. amit kényelemmel, pénzzel próbálnak elfedni. Ideig-óráig sikeresen. De mit visz haza a gyereke lelkébe a pénzen túl?.. Megnyugvást biztos nem. Ahhoz az a kis szörny túl mohó, Ő pedig túl kétségbeesett.

 

Bujaság - Csajok és pasik alkalmazást használok az iwiwen. Vannak, akik rám is kattintanak néha, ilyenkor megnézem az adatlapjukat. Előfordul, hogy a "Magamról"-ban egy érzékeny, bölcs pasinak állítják be magukat, és aztán a klubtagságok között ott figyel a: "Kiéhezett lányok, akik nem pénzért csinálják" vagy vmi hasonló. :) Teljes lebukás. :D

FÜGGÉS a szextől, a pornótól, a gyors kapcsolatoktól, a maszturbációtól. És ez mind-mind kiül az arcra.. ott bököd felém egy nagy asztrál-nemiszerv az illető homloka felől.. utána bámul a pincérlány hátsójának, és szinte látom a gondolatait.. és eltölt az undor.Oké, lehet, h prűd vagyok, sőt eléggé elképzelhető. Úgy lettem nevelve, hogy ezek a dolgok minimum el legyenek fedve, és szörnyen taszít, amikor meglátom. De nem maga a szex taszít. A szex fantasztikus és gyönyörű tud lenni!.. De ocsmány is. Förtelmesen.

Mindegy. A kulcsszó azt hiszem, a FÜGGÉS. Bármitől való függés, az nem szabadság.. az rabság. És a fogva tartó az a rohadt kis szörny, amit magunk hoztunk létre, és magunk növesztünk egyre nagyobbra, minél többet engedünk neki.

 

Irigység - most komolyan, annyira előttem van az irigy, magát vállveregető, bemesélő arc! Neked nem?? Ezek az emberek sajnálják másoktól a jót. Úgy gondolják, arra csak ők érdemesek, mert egyedül ők dolgoztak meg érte, a másik semmit nem tett. És fröcsögnek.. csak halkan, vagy félhangosan, h szavuk szúrjon, mint a skorpió fullánkja, de mégis gyorsan visszakozhassanak, ha számon kérik őket. Nagyon szomorú ilyen embert látni. Főleg aki FÜGG attól, h elismerjék, ő érdemes a jóra. És ha nem ismeri el senki, akkor magát biztatgatja más kárára. Sérült emberek. Testben gyönyörű lányok förtelmes arckifejezésekkel. Ilyenkor néznének tükörbe, vagy fényképezné le őket valaki! Meghökkennének, hogy ez is ők.

 

Torkosság - Nem tudom, láttál-e már embert ZABÁLNI. Én ilyenkor szinte látom, ahogy a mohó kis szörnyeteg előrekúszik és soha jól nem lakóan FAL. Eluralja az emberi arcot az az indulat.. és egészen undorítóvá válik. Az udvariassági szabályoknak még lehet, engedelmeskedik - lassan vesz a tálból, finoman fogja meg a kanalat-villát, de én már látom az önuralom erőltetett képe mögött a kis dögöt, ami türelmetlenül ront rá a falatokra, s akinek soha nem elég.. minden torkosság után csak nagyobb lesz, egyre hízik, és egyre éhesebb lesz.. az ember pedig egyre elkeseredettebb és bűntudatosabb, mert napról napra szégyenteljesebb tükörbe nézni.

 

Harag - Amikor őrizgetjük magunkban a sérelmeket. Jellemző betegségem sajnos. Mai napig úgy emlékszem a gyerekkoromra, mint valami szörnyű időszakra, karmikus csapásra, amin át kellett rágjam magam. De valójában rengeteg vidám, felhőtlen dolog is történt velem akkoriban. Íme - az életünk hozzáállás kérdése: az események csak események, se nem jók, se nem rosszak. Mi döntünk, hogyan éljük meg és raktározzuk el őket magunkban. Amíg nem kerülök ki a démonomnak a szorításából, azt hiszem, nem lesz rálátásom erre a "főbűn"-re.. szóval további olvasmányhoz kis türelmet kérek még! :)

 

Jóra való restség - Amikor elfordítja a fejét. Amikor ülve marad. Talán ez az, ami a legjobban elszomorít és gyakran feldühít.. úgy érzem tehetetlen vagyok vele szemben, mert az ilyen szörny befogja az emberek szemét, és azt erőszakkal lefeszegetni nagyon nehéz. Ezt úgy hívom: az empátia hiánya. Ez az, amikor nem segít az édesanyjának a házimunkában, de ez a népirtás is.

 

Elfáradtam. Nem jó démonokról írogatni. Lehúznak. Téged is, nem csak engem. Leginkább persze azokat, akiket uralnak. (Félreértés ne essék - nekem is megvannak a sajátjaim, nem vagyok "szent". De van némi rálátásom, ami áldás, s ha ezt meg tudom osztani, hát megteszem. Mindamellett pedig dolgozni kell ellenük.) Jobb szeretnék legközelebb angyalokról / tündérekről / elementálokról írni. Ők az előzőek ellentétei - felemelnek, lelki fényt árasztanak, ragyogást, szépséget. :)

( Mint Newton Faulkner! :D http://www.youtube.com/watch?v=9VNwtvTi6r4 )

 

Szép napot / éjszakát, ami tetszik!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.