Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010.07.21.

2010.07.21

Ez most lehet, hogy ütős lesz, de itt az ideje, hogy szembe nézzetek a dologgal:

Én nem szeretek fényképezni!

 

:D Durva mi? :) Nem, tényleg nem. Ezer emlék van a fejemben a cserkésztáborról, meg utána a Balcsizásról Danimmal.. de egy darab képet nem csináltam.

Amikor bejöttek a fényképezős telefonok, akkor nagyon rákaptam, aztán meg tovább is fejlődött, aminek eredménye ugyebár ezen a honlapon is megtekinthető, de hát szó mi szó, nem sok képet készítettem az elmúlt néhány hónapban. Ellenben rengeteg élmény ért. Rengeteg pozitív esemény, mind-mind emlékezetes, és tudom, h nagy részét el fogom felejteni, de talán lesz, aki eszembe juttassa.. :)

Nem, egyszerűen nincs szívem abban a gyönyörű pillanatban előkapni azt a műanyag meg fém szerkezetet. Ott állunk a fonyódi kilátó tetején, és én képtelen vagyok ráhangolódni, hogy "no akkor álljunk be, mondjuk egymás mellé, csóki, avagy erőltetett vigyor a lencsébe és.. " és a pillanat tovaröppent és átadta a helyét valami kényszeredettnek.

Oké, simán lehet, h én reagálom túl ezt a dolgot.. de valahogy NEM AKAROK a múltban élni. Nem fényképeket akarok nézegetni, hanem átölelni ŐT itt és most. JELEN lenni szeretnék. A múlt oly vegyes és tömény.. a jövő oly üres.. De a Most.. :) A Most, az a Szerelem. A Most, az a Nevetés.. a bátorítás, a kézszorítás, az egyre gondolás, a támasz, az integetés, az üvöltve énekelés, az autómotor dorombolása, a cigaretta sercenése, a segítségnyújtás ismeretleneknek, a felkelő nap, egy régen kiéhezett lángos, a hullámok a Balatonon, a gyertya a patak vízében, utolsó ima a keresztünk tövében, az alvós játék, a simogatás.. és még ezernyi pillanatcsillámszikra vetül fel bennem, ahogy írok.. mert most ÍROK! :D Itt vagyok, és írok, és ez a perc örökre az enyém marad, mert nincs más perc, mint ez, nincs más nap, mint a mai, most kell megtennünk minden tőlünk telhetőt EGYMÁSÉRT.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.