Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010.05.03.

2010.05.03

Séta. Menni kell.

Hogy haladjon valamerre az élet. :) Bentről kifelé, otthonról elfelé, múltból jövő felé, mégis folyton csak a Mostban. Nem nyughatok.

Rengeteget sétálok mostanság, állandó mehetnékem van. Legszívesebben egész nap csak kórincálnék egyik cigiről gyújtva rá a másikra. Hogy mi űz? Fogalmam sincs. Nem nyughatok, a lábam, az elmém követeli a kilométereket. Azt hiszem, nem is gondolok ilyenkor semmire. Kikapcsol az agyam, és befogadom a perceket, a napsütést, az esőcseppeket, a szelet a hajamban, a színeket, a formákat.. virágok nyílnak, s elvirítanak, az emberek építenek mindenfélét, mint a hangyák, épületeket, kapcsolatokat, tesz-vesz a világ.. Forrest Gump jut most eszembe a futásával. De futni nincs kedvem, csak dohányozni és menni-menni-menni!!! Bár lehetne séta közben is olvasni, akkor összekötném a kettőt. :) A Tövismadarakat kezdtem el legutóbb, de bűntudatom van, ha kezembe veszem, mert annyi tennivaló volna! Csak késő este marad rá kis idő az ágyikóban, ahová nyugtalanul fekszem le. Könnyebb elaludni, ha nem magamon gondolkozom. Valami sürget, valami hajt, egy titokzatos erő lök valamerre.. tán hagynom kéne, vezessen, amerre Ő akar. Vajon kész vagyok-e a sok változásra, amely előttem áll? El kéne égetni már mindent, ami a múlthoz láncol: leveleket, az itt maradt pulóvert, az ajándékait. A képek elvesztek, amikor a laptopom tönkre ment - "Deus ex machina"?.. Fel kéne robbantani a gátakat, hadd zubogjon át a Változás.. csak egy pici tüzet kell gyújtanom, csak egész kis barátságos tisztító tüzet, és elhamvasztani a fájdalmat.. elfelejteni őt.. a haragot.

Túl sok sérülés, túl sok fájdalom, törés.. de ettől lesz Ember az ember, nem egy steril gép.

Tűzre fel hát! :) Lobogjon a felejtés! VÁLTOZÁS!

 

Isten hozzád.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.