Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010.01.01.

2010.01.01

Rájöttem, valami nagyon fontos dologra! :)

De előbb mesélek kicsit.
Furcsa érzetek közt nőttem fel. Már más is említette ezt az ún. "idegenség érzetet", szóval nem vagyok egyedül, nem bolondultam meg! :D Ez a dolog tényleg elég különös. Olyan érzés, mintha nem ebből a világból való volnék. Mintha valami küldetéssel jöttem volna erre a helyre, nevezzük Földnek, de amúgy nem ide tartozom:
Az emberek idegenek, nehezen értek velük szót - ha nem is tűnik úgy általában. (Az állatokkal valahogy mindig mélyebb volt a kapcsolatom, mint az emberi lényekkel.)
A szavakat ha túlhasználom, szinte szétbomlanak a nyelvemen - csak ízlelgetem némelyik kifejezést, és elveszíti minden értelmét.. "kanál", "tejföl". :)
De a Föld.. elmosolyodom erre a szóra! Imádom a föld illatát.. a levelek zörgését, a giliszták tekergését, a szöcskék percegését, a katicabogarat, a kis pókot az ujjamra futtatom, a nap átmelegíti a szívemet. Órákig eljátszottam régen a kertben magamban, és mégsem voltam egyedül. Időtlenség vett körbe. Boldog felhőtlen felfedezés.. - Igen, itt kell lennem, szeretem ezt a helyet! :) (Csak az emberekkel olyan nehéz..)

A boldogtalanság.. az egyensúly akkor bomlott föl, amikor elfelejtettem ránézni a világra. Amikor befelé bambultam nem létező dolgokon keseregve ahelyett, hogy kimentem volna az erdőbe és beleszívtam volna az illatos levegőbe. Azt hiszem, szerelmes vagyok a Földbe.. itt a helyem. :) Rá kell tudnom csodálkozni a világra minden nap!

Amikor olyan mesét nézek, amiben jószellemek, manók, törpék, tündérek vannak, egyszerűen azt érzem, igaz mind! Lenniük kell! Csak az emberek megvakultak látni őket, mert mindössze befelé bambulnak. Nem veszik észre a csodát akkor sem, ha ott ugrál az orruk előtt. Nem használják a szemüket, a szívüket, visszafejlődtek az érzékeik. Rettegnek, ha szellemet éreznek, mert tagadják a létezésüket, és így sosem ismerhetik meg őket, sosem jöhetnek rá, hogy nincs mitől félniük, mert nem akarják elhinni, hogy van más is a kézzelfoghatón túl. Ó, Istenem, milyen boldogtalan is az ember, aki csak a vak szemének hisz!
Milyen boldogtalan, aki csak falja az ételt ahelyett, hogy rácsodálkozna az ízekre és hálát adna értük! Aki soha életében egy paradicsomot nem öntözgetett, nevelgetett, az sosem ismerheti meg a paradicsom valódi ízét, mert oda sem figyel - hol van itt a Szeretet?? És a jövő, a tetőpont az internetes vásárlás.. amikor már arra sem vesszük a fáradságot, hogy elmenjünk a zöldségeshez és kiválasszuk a zöldséget, gyümölcsöt, hanem házhoz szállítják, megrágják nekünk és le is nyelik helyettünk. Így lesz az étel mindössze üzemanyag. Így lesz az Emberből - Gép.

Látnom kell hát újra a Szelet! Meg kell ízlelnem az ételt (- egyél lassan)! Újra kifelé kell fordítanom a figyelmemet! Tudnom kell újra, hogy mi a Fontos! Itt az új lap! Nyíljon ki a szív!..

LÁSSAK!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.