Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2010.02.07.

2010.02.07


   Mert ott vannak pl. az ÍZEK! Úgy enni, hogy maximálisan az ízekre koncentrálni, megadva ezzel a tiszteletet annak a lénynek, mely az energiáját átadja nekem! A maradékot nem kidobni a szemétbe, hanem felhasználni - minden apró pici sejtet, mely odaadta magát, mely energiát használt fel, hogy megteremtse azt. Tisztelet, körforgás, köszönet.

Tisztelet: az élet elmúlásának, az áldozatnak, s hogy csak az élet kioltásával élhetek testben. Micsoda kemény dolog ez! Mennyi energia kell a kis magnak, hogy kibújjék a földből, hogy nyújtózzon a nap felé.. Micsoda vágy, élni akarás! A maga adottságaival is, minden elő VÁGYAKOZIK. Fényre, vízre.. szeretetre. Tisztelet tehát mindennek, mely végül étkül adja magát!

Körforgás: "Ha majd meghalunk, a testünkből fű nő, az antilop pedig füvet legel." (Oroszlánkirály) Így válik minden eggyé, érzékeny egyensúllyal. Tökéletes rend. Nem jó tehát ez a dúskálás a javakban. Tenni kell az ételért. Dolgozni. Vágyakozni. S végül magunkat felajánlani. Megköszönni.

Köszönet: az ajándékot az élethez. A testet, mely attól a perctől, hogy megszületett, felajánlja magát a többi élőnek táplálékul. Az életem nem az enyém. Az életem a Tökéletes Rendé. A sorsom az Istené. Nekem így érdemes csak élni: Adva. Továbbadni amit kaptam. A testem, a gondolataim, a szeretetem, a tehetségem. És bízni abban, hogy oda tartok, ahová indultam, mert egy láthatatlan kéz visszavezet engem, ha letérek az Útról.

Itt vagyok hát. Élek. Eszem. S ahogy megrágom az ételt, ahogy az ízek magukkal ragadnak, már tudom, hogy Valaki szeret. Tudom, hogy meghalok. S hogy aztán fűvé válhatok, és kövér kukacok lakmározhatnak fülig érő mosolyomon. EZ a válasz a halhatatlanság ostobaságára. Az életem nem lehet hiábavaló: mert meghalok.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.