Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2009.12.06.

2009.12.06

 

Tegnap volt a darabunk bemutatója! :) Sok embert hívtam.. de a legtöbben lemondták az utolsó pillanatban. (Volt, aki le se mondta, csak nem volt ott.)

Bánhatják. És nem esett jól, hogy nem jöttek el.

Nem azért, mintha annyira jó lett volna az előadás. :P Véleményem szerint a próbafolyamat felénél tartunk, szóval sok zökkenő volt. :) De a SZÍVÜNK, az benne volt.

:) Most ez annyira patetikusan hangzik.. de azt hiszem, megértettem valami nagyon fontos dolgot újra: "Ahol ketten (vagy többen) összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük." Ott volt.

Nem tudok betelni ezzel az érzéssel, és azt kívánom, bárcsak örökké tartana! Hogy amikor megfogjuk egymás kezét, hirtelen EGYSÉG leszünk.. amiben feloldódik az ostoba ego, és a szív legmélyéből megteszünk mindent valami TÖBBért.

Istenem, mennyire fontosak a szavak! A mosolyok! A bíztató tekintetek! És ezért olyan szörnyen hálátlan ez a blogírás, a versírás, a képek.. mert a kommunikáció egyoldalú marad. :( Én kipakolom ide a meztelen lelkem (tudom, nem kérted), de nem jön visszajelzés. Nem látok mosolyt, nem hallok vígasztalást, nem ölel át együttérzésből senki. Pedig a lehetőség MINDIG ott van. Valójában végtelenül egyedül vagyok itt, hiába látom, hogy az előző hónap nézettségi rekordot döntött. Nem látlak. Nem tudom, ki vagy, aki ott ülsz arctalanul egy másik gép előtt - a pajzsod - és olvasod a szívemet.

Ezért olyan rossz az is, amikor nem válaszolnak az ember levelére. És sokan megteszik. Vagy csak odavetnek két sort. Mert "nincs idejük", mert "fáradtak", mert "most takarítani kell". 
Nincs időnk emberi kapcsolatokra. Félünk. Begubózunk. Otthon, a rádióban, tévében hallgatjuk a misét vasárnaponként és sajnáljuk magunkat magányunkért ahelyett, hogy felöltöznénk, sétálnánk a friss téli reggelen kicsit a templomba menet, a Miatyánk alatt megfognánk egymás kezét, hogy valóságosak legyünk a másik számára, hogy TUDJUK, hogy TUDASSUK:

NEM VAGYUNK EGYEDÜL!

Nem csak Neked van szükséged valakire.. valakinek Rád is szüksége van.. ne hagyd egyedül. Nézz körül. Simogasd meg a szemeddel. Fogd meg a kezét.

(Főleg így Karácsony felé.)

 

Ma átölelem Mindegyikteket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.